Ázsiai úti élménybeszámoló

Nagyvárad- Csütörtök délután a Szent László Római Katolikus Iskolaközpont dísztermében szokásos havi összejövetelüket tartották a Premontrei Öregdiákok Egyesületének tagjai. Tóth István fotóművészt hívták meg.

A megjelenteket Pásztai Ottó egyesületi elnök üdvözölte, majd Zilahi Bertalan tag köszöntötte a név-, illetve születésnapjukat ünneplőket. Az e havi meghívott, Tóth István fotóművész először arról beszélt, miért alapította meg 36 évvel ezelőtt, 1976-ban a váradi Tavirózsa Fotóklubot, s vezeti azóta is, országos szinten egyedülálló módon. A nulla pontról indult, a nyomdász szakszervezet keretében, s ért el szép eredményeket már az elmúlt rendszerben is. Az azóta is tartó folyamatos sikerekhez talán a jó hangulatú, informális jellegű klubélet is nagy mértékben hozzájárul, vélekedett. Elmondta: sok élményben volt része a közel 40 évnyi munkálkodása során, csak azt fájlalja kissé, hogy a nagy rohanásban eddig nem nagyon jutott ideje arra, hogy átgondolja a történteket, inkább csak emlékképek ugranak be néha neki. Közben 2007-ben újraéledt az 1990 óta tetszhalott állapotban levő Romániai Fotóművészek Szövetsége, melyet szintén ő irányít, a vezetőségben pedig sok a magyar.

Másképp van

Mivel Tóth Istvánt tulajdonképpen azért hívták meg, hogy ázsiai úti élményeiről számoljon be, erre is rátért, stílszerűen fényképekkel illusztrálva mondandóját. Megtudtuk többek közt tőle, hogy háromszor volt Kínában, kétszer Japánban és egyszer Dél-Koreában, de ha tőle függne, száz alkalomból 99-szer menne Kínába és egyszer a másik kettő valamelyikébe. A kínaiakkal egyébként a kilencvenes évek végén vette fel a kapcsolatot egy szerencsés véletlennek köszönhetően, és a Fotószövetség által alkalmazott, mindig bevált stratégiát követve, először a kínai fotósokat hívta Romániába, melyet aztán viszonzott. Megjegyezte: az ázsiaiak számára olyan Európa, mint nekünk Ázsia. Már maga a repülővel való utazás szinte leírhatatlan élmény volt számára, ahogy maguk mögött hagyták az éjszakát és megérkeztek a kínai napfelkeltébe. A hivatalosan kommunista országban való jártában-keltében aztán kiderült, hogy sok minden nem úgy van, ahogy elképzeljük a Kínáról kialakított sztereotípiák alapján. Például a repülőtéren nem látott egyetlen határőrt sem ellenőrizni (microchippekkel mérik be és azonosítják az érkezőket), kommunista témájú könyveket nem lehetett kapni, és nem találkozott egyetlen, fekete zubbonyszerű egyenruhába öltözött kínaival sem. Szintén pozitív volt, ahogy a helybeliek viszonyulnak a turistákhoz. Egyfajta trendként könyvelte el, ahogy az ázsiaiak szeretnék felvenni az európai karaktereket, egészségesen étkeznek és rendkívül szorgalmasak. Szakmájából kifolyólag a fotóművészt lenyűgözte, ahogy az ottani fotóművészek fehér kesztyűt használva kezelik a legmodernebb felszereléseket, a szaküzletekben pedig szinte minden kapható, a különböző fotós berendezések sorba vannak helyezve, mint nálunk a kenyerek. Természetesen nem azt akarja ezekkel mondani, hogy Kínában minden okés, de azért sok minden másképp van, mint hinnénk, hangsúlyozta többször is Tóth István.

Ciucur Losonczi Antonius