Volna megoldás

Valentin Ilcaş szakszervezeti vezető közölte, hogy november 30-án a Nemeszsuki Nokia cég megszünteti a termelő tevékenységet.

November 25-én 500 alkalmazottat elbocsátottak, a többi 1830 alkalmazottat a hónap végéig leépítik. A gyárban azok maradnak, természetesen csak egy ideig, akiknek az a feladatuk, hogy leszereljék a termelési vonalakat. Az ok közismert. Megrendelés csökkenése miatt a Nokia céget Ázsiába telepítik át. Az alkalmazottak, a megegyezés szerint 2012. március - április hónapig megkapják az ígért pénzügyi támogatást. December 1-től a volt alkalmazottak a Nokia cég által finanszírozott Bridge program keretében továbbképzésen fognak részt venni.

Eszembe jutott, hogy nemrég, mint újságíró részt vettem a kolozsvári PSD szervezet vezetőségének a Zsuk község lakóival való találkozáson, melyen részt vett a PSD elnöke, Victor Ponta is. Nem voltak sokan, mert a gyár vezetősége, mely beszüntette tevékenységét, melybe állítása szerint 60 millió eurót fektetett be, megfenyegette a még munkában levő embereit, ha elmennek a politikusokkal történő találkozóra, rögtön beszüntetik munkaviszonyukat.

Ennek ellenére, a község nagyságához viszonyítva, még is szép számmal voltak.

Victor Ponta az eseményt felvezető beszédében elmondta: Nem politizálni jöttek. De az itt megjelent emberektől tanácsot kérnének, mit várnak el a jelen levő politikusoktól, annak érdekében, hogy a dolgok menete az országban megváltozzon.

A PSD párt bedolgozott felszólalásait átugornám.

De ahogy mentek előre az események és a mikrofon mind több és több egyszerű, falun élő emberek kezébe került, akik mind jobban és jobban, mind tisztábban a lényeget, azt, ami fáj nekik, mondták el. Számomra mind világosabban megfogalmazódott a következő gondolatsor.

Egy Nokiaszerű világvállalat nem jótékonysági intézmény. Mint bármilyen vállalkozás, profitot akar termelni. Olyan árut előállítani minél kevesebb költséggel, mely bárhol a világon eladható lehessen. Ennek érdekében nem hanyagolja el a fejlesztést, melyre bőven, van pénze. Emlékezzünk arra, a kezdetek kezdetén hány magasan képzett fiatalt alkalmazott annak érdekében, hátha valamelyik megtekerve szürke állományát, valamilyen olyat kiötöl a távközlési technológiában, mely világviszonylatban is eladható, lehet. A Nokia vezetősége hihetetlenül példásan kiemelte azokat, akik számukra használhatók lehetnek, és a többinek útilaput kötött a talpára.

A hazai szakszervezet jóformán nem létezett. Vagy ha voltak is képviselői, a rájuk háruló feladatokkal képtelenek voltak megbirkózni.

Ugyanakkor ez alkalommal derült ki az, hogy Németországban az elbocsátott munkásoknak 36 havi tehát három évre szóló fizetést biztosítottak, amit nálunk elintéztek három hónapi fizetéssel. Miért nem születtek meg azok a megkötések, melyek Németországban kötelezőek voltak a Nokiára nézve is. Hol voltak a hazai tárgyaló felek?

Hazánk illetékesei a Nokiával történő tárgyalások kezdetekor nem voltak képesek olyan feltételeket kiharcolni, amely a hazai munkásságot ne szolgáltassa ki annyira a külföldi vállalat érdekeinek, mint amennyire megtörtént. Vannak szerződések, melyeket nagyon jól át, kell tanulmányozni, és a hazai alkalmazottakat védve, nem belemenni olyan szerződésekbe, melyek a dolgozóinknak megalázóak, gazdaságilag előnytelenek. Az emberi jogok betartása kötelező az Európai Unió országaiban, mindenütt. De ezeket a jogokat ismerni kell, és a nem tudásból származó hátrányokkal, modellálni az alkalmazottjaimat, anélkül, hogy az ország arra hivatott emberei valamicskét is tennének. Ez bűn a dolgozóinkkal szemben. Akik munkájukban semmivel sem tettek kevesebbet, mint a más országok dolgozói, mert a Nokia produkciókon ez nem látszott, hiszen a Nemeszsukon előállított mobiltelefon készülékeket mindenütt a világon, sikeresen lehetett eladni.

De azért a Nokia sajnos sok mindenben nem játszott becsületesen. Visszaélt az emberek tudatlanságával.

Mondjak egy példát: Amikor 2008. szeptember 24-én Călin Popescu Tăriceanu miniszterelnök jelenlétében hivatalosan is megnyitották a világhírnévnek örvendő Nokia legújabb fiókvállalatát, a sajtó képviselőitől el akarták venni a náluk levő mobiltelefonokat, amelyek tulajdonképpen munkaeszközeink voltak. Ezért is tiltakoztam ez ellen. Nem akartak beengedni az ünnepi ülésre. Amikor következetesen kiálltunk, társaimmal együtt, az ellen, hogy a mobiltelefonokat ne vegyék el, akkor látván ellenállásunkat nagylelkűen, belegyeztek abba, hogy azokkal a zsebünkben vegyünk részt az ünnepi ülésen. Ez nem nagy ügy, de az alap magatartásra rendkívül világosan utal.

A Nokia megbízottai sokkal alaposabban és jobban ismerték azokat a törvényeket, melyekkel operáltak a tárgyalásokon. Ennek is köszönhetően mind az, ami tulajdonképpen bekövetkezett Nemeszsukon.

Az egyik zsuki elmondta, két fia van, akiket felvettek a Nokiához munkásnak, mivel munkanélküliek voltak. A román állam pénzt adott a Nokia gyárnak, mert a hazai törvények alapján az állam fizet az ilyen alkalmazások alkalmával. Három hónap elteltével az ilyen módon felvett emberek az utcára kerültek. Se a hazai törvények, se a szakszervezet ez ellen nem tudott tenni semmit. A Nokia gyáregység újabb embereket vett fel, újabb pénzeket kapott az államtól. Ezeket is három hónap múlva az utcára tették. Így ment a körforgás. Sehol semmi akadályoztatása.

Nem beszélve arról, hogy a Nokia romániai részlegén dolgozók többségével a gyárnak nem is volt szerződése. A gyáregységnek egy munkaközvetítő céggel volt szerződése. Azon keresztül használta ez emberi munkaerőt. Mi ez, ha nem modern rabszolgaság?

Megbizonyosodhattam arról, hogy a falun élő emberek már rég nem azon a nívón vannak, melyet mi ezelőtt harminc, negyven vagy esetleg húsz évvel róluk gondoltunk. A technika fejlődésével, a rádió és a televízió bekerült a vidéken élő emberek mindennapi életébe. Számtalan vidéki iskolában az Internet be van kapcsolva. Az ifjú nemzedék bolyong a világhálón. Ennek megvannak az előnyei. Számos idős falusinak gyermekei a városokban élnek. Közülük sokan egyetemet végzettek. Ezek haza menve, szüleiknek tanácsot tudnak adni.

De az idős falusiak is felhívták a figyelmet arra, a mezőgazdaságot mennyire, lerobbantották. Pontosan elmondták milyen segítségre, lenne szükségük ahhoz, hogy a mezőgazdaság talpra álljon.

Világosan lehetett érezni, mikor is történtek az országban olyan megbocsájthatatlan dolgok, melyek oda vezettek, hogy országunk azon az életnívón van, mely nem egy esetben az EU kategorizálása alapján az utolsó, vagy utolsó előtti helyet biztosítja az országnak.

A jelen levő politikusoktól nem szép beszédeket, fellengzős ígéreteket, hanem számukra hasznos törvényeket és cselekedeteket akarnak. Mindenikük szeretne jobban élni.

De ezért tenni kell. A népet, az élet-problémákat ne csak négyévente tartandó választások alkalmával fedezzék fel. Ezekkel addig kell foglalkozni, addig kell beszélni róluk, míg megoldódnak.

Csomafáy Ferenc