2009.07.09. 12:57
Nemzetközi tábor Bélfenyéren
<p>Bihar megye – Tizenkét éve, hogy Kiss<br /> Márton és Szűcs Attila római<br /> katolikus lelkipásztorok nyaranként egyhetes<br /> hittantáborokat szerveznek gyerekeknek. Idén<br /> 50 gyermekről volt szó előbb,<br /> végül június 28. és július<br /> 4. között 110–en táboroztak a<br /> Kolping Család Egyesület által<br /> működtetett Szent Miklós Gyermekotthonban<br /> Bélfenyéren.</p>
Az idei tábor egyik
különlegessége volt, hogy a helyi kis
összeszokott csapatot egy Brüsszelből
érkező cserkészcsapat is
segítette. Serban Stefan, a Rotaract-Klub
elnöke vette fel Marci atyával a
kapcsolatot, mikor is elmondta, hogy 18 fiatal fogott
össze Brüsszelben, hogy saját
spórolt és
takarításból gyűjtött
pénzen eljöjjenek
Bélfenyérre. Két
önkéntes fordító
segédkezett a tábor ideje alatt, de a
cserkészek és a gyerekek sem
hagyták magukat, nem csak
„kézzel-lábbal”
próbáltak értekezni,
egyformán bevetették francia és
angol nyelvtudásukat, mely olyannyira sikeresnek
bizonyult, hogy a búcsúzkodás
pillanataiban a belgák értelmes magyar
mondatokkal, a gyerekek pedig franciául
és angolul köszöntek el, s
kívántak minden jót.
Hányan, honnan?
A hátáron innen és
túlról is voltak résztvevők a
táborban: Bélfenyérről,
Tenkéről, Nagyváradról,
Diószegről, Paptamásiból,
Tasnádszántóról,
Nagykágyáról,
Nagykárolyból,
Székelyhídról,
Biharfélegyházáról,
Palotáról,
Hegyközszáldobágyról,
Hegyközpályiból,
Csernakeresztúrról (Hunyad megye),
Spanyolországból és
Belgiumból. A felnőttekkel együtt 145
résztvevője volt a tábornak. Mert
voltak ám felnőttek is, a diószegiek
nem jöttek el Gyuri bácsi
(fociedző) és Jenő
nélkül, Rozikát is
hozták segítőnek a két helyi
szakácsnő Anna és Kati
mellé. A pályiakat is elkisérte
Lilla, a kedvenc angoltanárnő.
A falubeliek vendégszeretete
A pár nap alatt hirtelen több, mint
duplájára szökött gyermeksereg
elszállásolása először
kemény diónak tűnt, mígnem
alulírott óvónő,
önkéntes nevelőnő, maga is
bélfenyéri lévén dobta fel
az ötletet: „Mi lenne, ha – mint
pár évvel ezelőtt –
ismét megkérdeznénk
néhány családot a faluban,
befogadnának-e egy-két gyermeket 5
éjszakára?” Az ötlet
jónak tűnt, Gráncsa
Fülöp, Bakos Szilárd
nevelőkkel és egy-egy
kísérővel elindultunk kopogtatni.
Beteljesedett az Úr szava,
„Zörgessetek és ajtót nyitnak,
kérjetek és adatik nektek” –
40 gyermeket családoknál
szállásoltak el.
A falu tanácsosa, Hevesi János
(RMDSZ) is szívén viselte a tábor
sikerét, utolsó nap
görögdinnyével lepte meg a
résztvevőket.
Csoportvezetők, akikkel nem kell
„jópofizni”
A tábor ideje alatt a gyermekek csoportokban
dolgoztak, mely csoportok vezetői a tavalyi
táborban is részt vett fiatalok
közül kerültek ki. A szervezők ezt
azért tartják nagyon jónak, mert
ezek a fiatalok már korban és
tudásban is előrehaladottabbak, de
még nem felnőttek, így a csoportban
a gyerekek felnéznek rájuk, ugyanakkor
barátjuknak is tekintik őket,
a fegyelem megtartása sem gond, de a
beszélgetések, játékok is
őszintén folynak, mert nem
feszélyezi a gyereket egy felnőtt
állandó jelenléte, aki előtt
„szépen kell viselkedni”.
Témák és
programok
Az idei tábor témája „Isten
ígérete Ábrahámnak”
volt, miszerint utódot ad neki és
leszármazottjai annyian lesznek, mint
égen a csillag, vagy mint a tenger fövenye,
azaz megszámlálhatatlan. A tábor
szervezői és segítőik
úgy állították össze a
heti és napi programokat, hogy minden
tevékenység ehhez a témához
kapcsolódjon valamilyen formában. Minden
nap reggeli imával kezdődött és
közös szentmisével zárult, s az
Úrral való ezen két
közös találkozás
közé került be minden más
program: bibliai történetet felolvasva,
átbeszélve, dramatizálva
készítették fel a gyerekeket a
különböző versenyekre is.
Szükség volt ezekre az ismeretekre az
akadályversenyen is, például az
egyik próbán egy elrejtett
borítékban a megtalált
három szóval kellett a bibliai
történettel megegyező mondatot
alkotni, más próbán
keresztrejtvényt kitölteni, mely
kérdésekre csak az tudhatta a
választ, aki jól ismerte
Ábrahám életét.
Márton és Attila atyát a
jövőre vonatkozó terveikről
kérdezve tömör választ kaptam:
„Folytatjuk, amit elkezdtünk,
az Úr áldását kérve
munkánkra. Nekünk az a feladatunk, hogy
minél közelebb vigyük ezeket a
gyerekeket, s általuk és velük
együtt a szüleiket is az Úrhoz,
így ezeken a táborokon keresztül is
ezt szeretnénk
megvalósítani.”
Minden volt…
Mint a tábor segédszervezője
úgy érzem, volt minden, ami egy
hittantáborhoz szükséges: rengeteg
ügyes és értékes gyerek;
faluközösség, mely befogad;
lelkivezetők, éneklés, ima,
szentmise; harmónikaírás,
sportbajnokságok, agytorna;
kirándulás az erdőbe,
akadályverseny, díjak, jutalmak;
saját kézzel készített
fűrdőmedence; finom ételek;
csapatzászlók,
csatakiáltások; szél, hogy elvigye
a sátrainkat; eső, hogy zuhanyozzunk;
napsütés, hogy barnuljunk;
szivárvány, hogy
gyönyörködjünk; jókedv,
nevetés, mert együtt voltunk;
sírás, mert elbúcsúztunk.
Balázs Natália