Színház és közönsége: a díjazottak

A Miskolci Nemzeti Színház és közönsége kapta az idén a Miskolci Múzsa Díjat.

Ritkaság, hogy a színház egészét ismerjék el egy díjjal. Talán még nem is volt ilyen Miskolcon, legalábbis színházi körökben nem emlékeznek erre. Az idén azonban ez is előfordulhatott, hiszen a Miskolci Nemzeti Színház és közönsége kapta az idei Miskolci Múzsa Díjat.

Díjátadás: pénteken este.
A szakmai színvonal mellett talán a babonák is segítettek?
A babonák, amelyekről Pindur Istvánné nézőtéri felügyelő mesélt nekünk: színházban alapszabály, hogy a színészek leveszik a sapkát, ha belépnek, illetve nem mennek civil ruhában a színpadra. Azt is elmondta: színházban színháziaknak fütyülni halálos bűn, ezért nem hallhatunk soha füttyszót egy teátrumban sem. Persze azt ő maga sem hiszi, hogy csupán ezekkel a furfangokkal érte el a miskolci színház, hogy az idén övé legyen a Miskolci Múzsa Díj. Sokkal inkább a színvonalas előadásokkal érdemelték ki ezt az elismerést – mondja.

Első kritika

Ő közvetlenül is találkozik a közönséggel, és első kézből értesül arról, hogy egy-egy darab tetszett, vagy sem a nézőnek. Elnézést, közönségnek, hiszen Pindur Istvánné a lelkünkre kötötte, hogy akik a nézőtéren ülnek, nem nézők, hanem közönség. Szóval a közönség legtöbbször úgy távozik tőlük, hogy látszik rajtuk: tetszett – meséli.

Ő, már csak munkaköri kötelességből is, többször megnéz egy-egy előadást. "Megunni nem lehet, hiszen látom azt a munkát is, ami mögötte van, a próbák folyamatát" – mondja.

Jó közönség
A színészek is büszkék a díjra, és külön örülnek annak, hogy ezzel a közönséget is elismerték. Máhr ÁgiJászai-díjas színművész arról mesélt, hogy szereti a miskolci közönséget, mert befogadóak az új, modern darabokra is. És annyit üzent: hajrá, jöjjenek a jövőben is. Hozzátette: „Ilyen díjat még nem kapott a színház, pedig ránk férne egy kis elismerés."

– Hatodik éve osztják a Miskolci Múzsa Díjat, és az elődöket látva öröm beállni ebbe a sorba – fogalmazott Lukács Gábor színművész, a Művészeti Tanács vezetője. Hozzátette: örül, hogy a közönséggel együtt kapták a díjat, hiszen a színész, ha kimegy a színpadra, az még önmagában nem színház, viszont, ha a néző is ott ül, onnantól beszélhetünk teátrumról.

Kiérdemelték

Az élet azonban nem áll meg a színházban, egy pillanatra sem. A díjnak örülnek, átveszik, de közben a színfalak mögött folyik a munka, készülnek a következő két premierre – Pillangókisasszony, Nyolc nő –, hiszen a bemutatóra mindennel el kell készülni. Éppen azért, hogy a közönség azt kapja, amit eddig, azt, amivel mindketten – a színház és néző – kiérdemelték az elismerést.

N. Szántó Rita