Ég adta béka

Lehet, hogy máshol is rendeznek kocsonyafesztivált (azt hiszem, ezt hallván a legtöbben Szegedre gondolnak most), kocsonyát pedig pláne hogy máshol is főznek (épp most hallottam, hogy például Lyonban is nagy hagyománya van), de az égből máshol aligha potyog a béka. Miért is tenné? Kocsonya készülhet sertésből, malacból, pulykából, csirkéből, halból, hogy a gyümölcsöket, hogy ne is soroljam tovább, de ha a kocsonyát a békával hozzák összefüggésbe, az csakis miskolci lehet.

Immár vége a nyolcadik Kocsonyafesztiválnak is, amely akkora sikert tudhat magáénak, mint még soha. Felmérés ugyan még nem készült, megszámlálni pedig lehetetlen, hány embert vonzottak a programok, de hogy időnként lépni is alig lehetett a fesztivál területén, az egyszer biztos. És még mindig akadtak újabb és újabb ötletek. S biztosan jövőre is lesznek.

A béka túljutott a pislákoláson.
A jó idő is besegített persze, kicsit mókásnak tűnt a tavaszi napsütésben a fesztivál elé biggyeszteni a téli jelzőt. Meglehet, ha több időt töltünk a Zöld Sátorban, arról is többet tudnánk, hogy a globális felmelegedés nem tart-e be jövőre, s azután a kocsonyának. És ha igen? Lacipecsenye, lángos, rétes akkor is lesz, no meg sör, zene, műjégpálya s vásári hangulat. És az égből akkor is potyoghat a béka.

Szalóczi Katalin