Székelyhídi Városnap: sokszínű program

Táncbemutatókkal, koszorúzással, kiállítás-megnyitókkal, tehát a hagyományos programokkal kezdődött meg pénteken délután a negyedik alkalommal megrendezett Székelyhídi Városnap. A város egy Szent László szobrot is kapott egy egykori lakosától.A negyedik székelyhídi városnap megnyitóját pénteken délután tartották a központi parkban, illetve a mellette lévő, ezúttal lezárt utcácskában is, ahol már állt az a sátor, ahova másnapra a II. Érmelléki Gazdanap kiállítóit, vásárlóit várták. Az utca aszfaltján a debreceni Valcer Táncstúdió menettáncosai, illetve a helyi Kölyök Dance tánccsoport tagjai tartottak különböző stílusú, de színességében, lendületében egymásra licitáló bemutatókat. Béres Csaba polgármester már a parkbeli turulmadaras emlékmű előtti megnyitó beszédében úgy értékelte, hogy az eddigi városnapok közül idén várja a legváltozatosabb, leggazdagabb program az érdeklődőket, melyek összességükben a közösségi aktivitást, az együvé tartozás érzését erősítik. A helyi Zajgó néptánccsoport apróságainak tánca után Cseke Attila szenátor, megyei RMDSZ-elnök gratulált a szervezőknek a városnaphoz, a programok, köztük a gazdanap fontosságát hangsúlyozva. A Búzavirág népdalkör és a Férfikórus éneke után került sor az emlékmű megkoszorúzására: az önkormányzat, az RMDSZ, a Pro Székelyhíd és az Ér Hangja Egyesület mellett Derzsi Ákos és Szabó Ödön politikusok, továbbá a magyarországi Nyíradony képviseletében a Kondásné Erdei Mária polgármester vezette küldöttség, Gyermelyről Tóth Ágnes művelődési ház vezető, a felvidéki Dunamocsról Banai Tóth Pál polgármester, a németországi Kirchdorf am Inn városából Hans Springer polgármester, illetve a korábbi székelyhídi tisztelendő és a város díszpolgára, Kovács János koszorúzott.

Meglátni a szépet

Az ünnepség a Múzeum épületében folytatódott, ahol hagyományosan képzőművészeti kiállítás(ok) megnyitójára került sor. Ezúttal hat tárlat együttes megnyitója volt, Kerekes Terézia könyvtáros, amellett, hogy röviden bemutatta az alkotókat, a szobrász Auguste Rodint idézte: „A szépség mindenütt ott van, nem rajta múlik, hogy nem látjuk meg.” Hogy meglássuk, abban helyi képzőművészek együttes tárlata, Kustán Erzsébet csomózott munkái, Parrott Gábor makettjei és rajzai, a létavértesi alkotótábor szintézise, a helyi líceum fotóklubja tagjainak képei, illetve Fazakas Sándor gyökérszobrász próbált segíteni. Utóbbi külön hangsúlyt is kapott: a (stílszerűen szólva) helyi gyökerű, de a Győr-Moson-Sopron megyei Egyed községben élő alkotó egy Szent László szobrot ajándékozott ha nem is szülő, de „nevelővárosának”. A fa-alkotást Béres Csaba „vette át”, ám Szabó Ödön történészként méltatta röviden Szent Lászlót, mint az országot és az egyházat labilis körülmények között megszilárdító, de az emberi gyengeségeket is felismerő, elfogadó uralkodót. A szobrot a polgármester, a politikus és az alkotó leplezte le, utóbbi a kiállításának anyagával, vagyis a gyökérszobrokkal kapcsolatban elmondta: a gyökereknek az emberekéhez hasonlatos a sorsa, vagyis felnevelik a fákat/utódaikat, majd sokszor magukra maradnak. A gyökérszobrász pedig meglátja a gyökérben a benne rejlő mondanivalót, értéket.

Diákszínjátszók

Hogy mit lát meg Fazakas Sándor? Például pihenő vagy éppen pipázó juhászt, Laokoon-csoportot, táncospárt, madarakat, bibliai jeleneteket, melyekről elképesztő élethűséggel faragja le a „felesleget”. Nagy kár, hogy a tárlat csak a városnapok idején volt látható, megérdemelné, hogy szélesebb honi publikum is megcsodálhassa, talán ez a kis ízelítő felkelti a programszervezők érdeklődését. Ugyancsak a Múzeum aulája adott helyet a városhoz tartozó Nagykágya szakiskolájának, mármint az iskola NagySzakSzínTár nevű diákszínjátszó csoportjának a fellépésre. Két jelenetet láthattunk, melyek közül az első a „migráns-kérdés” sajátos feldolgozása volt, melynek szatirikus konzekvenciája: óvakodjunk a mézes-bödönnel sétálgató migránsoktól. A másik a Katonadolog című közismert, Markos György-Nádas György jelenet volt, melynek poénjai ezúttal is „ültek”, annál is inkább, mivel az őrmester egy lány volt, ám nem kevésbé katonás szigorral… A központbeli program ezzel véget ért, a focipályán ellenben már állt a buli: sült a kolbász, csapolták a sört, volt forró csemegekukorica, a színpadon a hegyközszentmiklósi Qoolio band adott a mulatóstól a könnyűzenei slágerekig terjedő repertoárú koncertet. A meteorológusok jósolta hét végi eső a késő esti órákra aztán megérkezett, ami, ha nem is gátolta meg, de megkurtította a szabadtéri diszkót.

Rencz Csaba