Várad-Velencéről az öregdiákoknak

Nagyvárad - Csütörtök délután a Szent László Gimnáziumban szokásos összejövetelüket tartották a premontrei öregdiákok. Ezúttal Cservák Miklóst, a várad-velencei RMDSZ-szervezet elnökét hívták meg.

Cservák Miklós személyében egy tősgyökeres várad-velencei lakos volt a Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesülete által havonta szervezett találkozók legutóbbi alkalmának vendége, így értelemszerűen nem csupán az előre beharangozott témáról- a Kolozsvári úti római katolikus kultúrotthon múltja, jelene és jövője-, hanem a város egyik legrégibb és sokszor méltatlanul lesajnált negyedének a történelméről is szó esett. A körzeti RMDSZ elnöke arra hívta fel a figyelmet: az együvé tartozás, egymás kölcsönös támogatása és megsegítése, a közösségi szellem érvényesülése és az önszerveződés számos megnyilvánulása jellemezte az utóbbi 150 évben Nagyvárad-Velence polgárait. Már a 19. század második felében a város civil szervezetei közt számtalan várad-velencei testületet találunk, mint például a Földművelők Olvasóköre, a Népkör, az Atlétikai Klub vagy az Önkéntes Tűzoltóegylet fiókja. Az első világháború után a politikai átrendeződések, illetve az impériumváltás még hangsúlyosabbá tették az együvé tartozás igényét. Az 1920-as években a magyar egyházaknak nagy szerepük volt a közösségformálásban. 1921-ben elhatározták, 1922-ben pedig döntést hoztak egy velencei közművelődési otthon megépítéséről, mely állandó hajlékot biztosítana a helyi fiatalok számára, és nem csak, hogy megfelelő lelki vezetés mellett szórakozzanak és képezhessék magukat. E cél megvalósítása érdekében összefogott a két egyházközség, anyagi alapok gyűjtését szorgalmazták, összejöveteleket, jótékonysági esteket és színielőadásokat szerveztek.

1935-ben Halász Gyula címzetes apátkanonok és Kiss Károly református lelkész felhívással fordultak a gyülekezeteikhez, hogy lehetőségeik szerint támogassák a kultúrház felépítését. A tisztelendő felajánlotta a plébánia kertjének egy részét az építkezéshez. Wallner László igazgató-tanító vezetésével valóságos mozgalom indult az intézmény létrehozása érdekében. Ennek gyümölcseként, valamint a katolikus püspökség adományaival 1935 májusában elhelyezték az alapkövet. A kultúrházat Megyeri Ferenc váradi mérnök tervezte és irányítása alatt 1936. október 18-ra befejezték az építkezést, így megtarthatták a nyitóünnepséget, mely egybeesett a várad-velencei plébánia fennállásának 200. jubileumával. Az ingatlan- melyet a korabeli sajtó a város egyik legszebb művelődési házának nevezett- az elkövetkezendő években sohasem volt csendes.

A világháború után

1948-ban az ingatlan csodálatos módon elkerülte az államosítást, megmaradt az egyház tulajdonában, de átkerült előbb a szeszgyár, majd a Bernáth Andor gépgyár tulajdonába. Az ötvenes évek proletkultus időszaka rányomta bélyegét a művelődési otthon tevékenységére is. Az 56-os események és azok következményeinek szomorú színtere volt a kultúrház, mivel itt zajlott le 1958 szeptemberében a Sass Kálmán-per és itt hoztak halálos itéleteket is a vádlottakra.

A 60-as- 80-as években munkásklubként működött az ingatlan. Az egykor szebb napokat látott kultúrház 1989 után újraéledt. 1990 januárjában megalakult a helyi RMDSZ, melynek akkori elnöke, Szűcs Miklós, Újvárosi László bíró és Nemes József plébános fáradságos munkája nyomán megkezdődött a helyreállítás. Ehhez hozzájárult egy lelkes csapat tevékenysége is, melynek nyomát ma is látjuk. Számos tevékenységet újraindítottak, és olyan rendezvényeket szerveztek, melyek által a közösség gyarapodik és erőt merít a továbblépéshez. (A felolvasott anyagot Fleisz Judit állította össze, köszönet Wallner Andrásnak a dokumentumokért).

A kultúrház napjainkban

Napjainkban a római katolikus kultúrház a Cservák Miklós vezette várad-velencei RMDSZ-szervezet székháza. Rengeteg, a magyarságot és a művelődést szolgáló rendezvénynek biztosít helyszínt, szinte nincs is olyan hét, hogy ne rendeznének valamilyen nagy sikernek örvendő eseményt. Ezt a tevékenységet a jövőben is folytatni szeretnék, Cservák Miklós csak azt fájlalja, hogy a fiatalok kevés érdeklődést tanúsítanak a közéleti szerepvállalás iránt.

Ciucur Losonczi Antonius