Esperesválasztás az Érmelléki Református Egyházmegyében

Július 23–án, pénteken

ejtették meg Magyarkécen az

Érmelléki Református

Egyházmegye

közgyűlését, melyen

jelölteket állítottak az

egyházmegyei tisztújításra.

Az esperesi tisztségre, melyet a korábbi

16 esztendőben Gellért Gyula

bihardiószegi lelkész töltött

be, a legtöbb jelölést Rákosi

Jenő szentjobbi (21), illetve Mike Pál

magyarkéci (8) tiszteletesek kapták.

Ennek megfelelően a két jelölt

közül kerül ki az új esperes az

augusztus 27–én Micskén sorra

kerülő közgyűlésen. Az

alábbiakban a két jelölt mutatkozik

be, illetve ismerteti azokat

elképzeléseit, melyeket meg szeretne

valósítani, ha esperessé

választják. Természetesen

mindketten ugyanazokra a kérdésekre

feleltek, és összességében

ugyanannyi teret kaptak a

válaszokra.                                                    

 "Odafigyelő

bojtára lenni a Jó

Pásztornak" 
Mike Pál 1999 óta

lelkésze a magyarkéci gyülekezetnek.

Bár lett volna lehetősége nagyobb

gyülekezetbe távozni, úgy

érezte: kötelessége hosszabb

távon is vállalni ennek a

gyülekezetnek a

pásztorolását. –Legyen

szíves bemutatkozni, és ismertetni eddigi

lelkészi

pályáját.–Gyökereim

szerint Tövishát egyik kis

falujából eredek, magam Zilahon

születtem 1976-ban, meghatározó

élményeim ehhez a helyhez és

környezethez kötnek. Olyan keresztyén

családban nőttem fel, ahol az

egyházhoz tartozás Krisztushoz

tartozást is jelentett, szüleim

magától értetődő

módon élték meg az Istennel

való személyes kapcsolatukat.

Édesapám hosszú ideig volt

presbiter és gondnok Zilahon, hite komoly

szolgálatkészségben is

megmutatkozott. Ez rám nagyon komoly

hatással bírt, hívő

református személyiségem

kialakulását ennek köszönhetem.

Így történhetett meg az is, hogy a

pályámat illetően úgy

döntöttem, a lelkészi

szolgálatban szeretném Uramat és

népemet szolgálni. 1999-ben

végeztem el a teológiát,

azóta szolgálok ebben a kicsinyke

érmelléki gyülekezetben,

Magyarkécen. Itt tanultam meg, hogy a

szolgálat valóban kőkemény

munkát jelent, és itt szembesültem

először a kis gyülekezetek nagyon

elesett állapotával. Azóta lett

volna lehetőségem egy nagyobb

gyülekezetbe átmenni, de úgy

éreztem: kötelességem hosszabb

távon is vállalni ennek a

gyülekezetnek a

pásztorolását. Éreztem, sok

parányi közösség a

természetes apadáson túl

azért is erőtelenedik meg ennyire, mert

egyre kevesebben bíznak abban, hogy nekik is van

esélyük és

képességük arra, hogy megmaradjanak.

A megmaradás

ösztönzőjévé szerettem

volna válni számukra.

–Mi késztette arra, hogy elfogadja a

jelölést?

–A 11 éves gyülekezeti

szolgálat sokmindenre megtanított: semmit

sem kaptam készen, mindenért

kőkeményen meg kellett harcolni.

Munkánk gyümölcse azt

bizonyítja, hogy Isten

áldásával, az általa

számunkra elkészített úton

járva, nehézségeken át is

eredményesek lehetünk. Amikor elkezdtem a

munkát, a gyülekezet még a

létminimumot sem tudta biztosítani

számunkra, fedél is alig volt a

fejünk felett. Mára már gond

nélkül eltartjuk az egyházi

alkalmazottakat, ráadásul kiterjedt

diakóniai munkát is végzünk a

gyülekezetben, és szociális

téren is igyekszünk a ránk

bízottakkal jól sáfárkodni.

Emellett igen sok áldást tapasztalunk az

ifjúsági munka terén is,

aktív, sokat szolgáló ifjaink

vannak, akik a megmaradásunk

letéteményesei is egyben. Meg vagyok

győződve, hogy nem én vagyok az

egyetlen, aki ilyen eredményeket ért el,

így hát természetesen nem

önmagamat ajánlva jutottam oda, hogy

esperesjelölt legyek. Voltak olyanok, akik

úgy látták: tapasztalatom,

elképzeléseim, kapcsolatrendszerem,

nyelvtudásom, lelkületem és a

tény, hogy szeretek csapatban dolgozni,

így együtt, annak az

ígéretét hordozzák, hogy

elkötelezett vezető munkása

lennék az Érmelléki

Egyházmegyének.

–Megválasztása esetén

miként lát munkához, mit szeretne

megvalósítani?

–Elsősorban odafigyelő bojtára

akarok lenni a Jó Pásztornak, hiszen

Nélküle semmit sem tehetek. Vele azonban a

hegyek is elmozdulnak, erre ígéreteink

vannak, a hívő ember pedig Isten

ígéreteiből él. A hit nem

más mint Isten láthatatlan

ígéreteinek

láthatóvá tétele. Az

első, legsürgősebb dolgom a

lelkipásztorok lelkigondozása volna,

pásztori lelkülettel,

négyszemközti beszélgetések

során. Meggyőződésem, hogy

mindannyian, akik ezt a szépnehéz

szolgálatot végezzük, rengeteg lelki

válságon megyünk keresztül. Egy

esperesnek odafigyelő, odaérző,

empatikus embernek kell lennie, hogy ne csak a

tüneteket lássa, hanem sok bajnak a

gyökerét is. A lelkipásztori

szolgálat

megerősödésével, hiszem, hogy

gyülekezeteink lelki élete is

megerősödne, ennek pedig hatása lenne

anyagi életünkre is. Oda kell hatni, hogy

minden egyházi szolga gond nélkül

jusson hozzá fizetéséhez –

hiszem, hogy összefogással ezt is el

tudnánk érni. Emellett én nagyon

elkötelezett támogatója vagyok az

ifjúsági munkának, tudom, hogy a

gyakorló keresztyének 80

százaléka fiatalkorában lett

azzá. Ha eredményeket akarunk

elérni, akkor erre a célra komolyan

áldoznunk kell, munkát és

pénzt egyaránt. Fontos volna egy

egyházmegyei ifjúsági

táborozóhely kialakítása

is. Ugyanígy kell áldozni a

munkatársképzésre is: vallom, hogy

az egyházi munka hatékonysága

nagyságrendekkel megnőne, ha a

lelkészek nem volnának annyira magukra

hagyva ebben a sokrétű munkában.

Természetesen azt is tudom, hogy a tartalomnak

forma is kell: akár diakónia, akár

lelki nevelés, mind igényeli az

infrastruktúrát. A jövő

esperesének azzal a kihívással is

szembe kell néznie, hogy jelenleg nincs az

egyházmegyének állandó

székhelye: minden erőmmel azon

volnék, hogy ezt az égető gondot is

megoldjuk. Olyan emberek állnak a hátam

mögött, akik az egyházmegye

írott és digitális

médiában való

jelenlétét is nagyon határozottan

biztosítani tudnák, ezen a téren

is vannak jó elképzeléseink.

Mindenekben a következő igei gondolat

támogat és kísér el:

„Maga pedig a békesség Istene

szenteljen meg titeket teljesen, és őrizze

meg a ti lelketeket, elméteket és

testeteket teljes épségben,

feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus

eljövetelére.” (1Thessz 5,23)

                  "A gyülekezetek bizalmát nem szabad

visszautasítanom"  
Rákosi Jenő szentjobbi

lelkipásztor több, mint öt éve

az Érmelléki Református

Egyházmegye esperes–helyettese, így

volt alkalma volt, hogy a gyülekezeteket

meglátogassa, és felmérje a

gyülekezetek lelki és anyagi

állapotát.

 –Legyen szíves bemutatkozni,

és ismertetni eddigi lelkészi

pályáját.

–A „hepehupás vén

Szilágyban”, a Magura tövében

meghúzódó békés

településen, Selymesilosván

születtem 1978. augusztus 3–án.

Szüleim tisztességes, becsületes

emberek, akik gyermekkorom óta

Krisztus-követésre neveltek. A hitben

való megerősödésemet

szolgálta a Zilahi Református

Wesselényi Kollégiumban

eltöltött négy év, ezen

években éreztem meg Isten

elhívását és

küldetését a lelkészi

szolgálatra. 1996 őszén sikeres

felvételi vizsgát tettem, és

elsőnek jutottam be a Kolozsvári

Protestáns Teológiára.

Harmadéves teológus koromban a

Zilah–Belvárosi gyülekezet exmittusa

voltam nyolc hónapig, majd a teológia

elvégzése után, 2001

augusztusától a Szentjobbi

Református Egyházközség

helyettes lelkipásztorává neveztek

ki. Feleségemmel, Hajnalkával, aki a

Babes–Bolyai Tudományegyetem

könyvelés szakán végzett,

és három éves kisfiunkkal

istenfélő, imádkozó, boldog

családi életet élünk

és legjobb tudásunkkal szolgáljuk

az Urat, és lelkileg–testileg

építjük a gyülekezetet. Kilenc

év alatt, Isten kegyelme és

segítsége által, sok mindent

sikerült megvalósítani a

gyülekezetben. Elsősorban igyekeztem olyan

anyagi forrásokra szert tenni, amelyek

biztosítani tudják a jövőben az

alig több, mint 200 lelkes gyülekezet anyagi

hátterét. 56 hektár földet

vásároltunk, melyet sikerült

bérbe adni, bérbe adtunk egy

egyházi épületet, melyben

gyógyszertár és fogorvosi

rendelő működik, korszerű

vendégházunkat gyakran veszik

igénybe a külföldről

érkező vendégek, ezen

kívül állandó jelleggel

írjuk a pályázatokat. Ezen

jövedelmek, hollandiai kapcsolataink és a

gyülekezet összefogása által a

Román Államtól visszakapott

egyházi épületünket

újjáépítettük,

megoldottuk a templom fűtését, egy

beltelek megvásárlása által

bővítettük a templomkertet, Bocskai

István fejedelemnek mellszobrot

állítottunk, felszerelt gyülekezeti

konyhát működtetünk, a

lelkészlak belsejét teljes

egészében felújítottuk,

ravatalozót bővítettünk,

fűtéssel ellátott, korszerű

illemhelyet építettünk a templom

közelében, hogy csak a nagyobb

beruházásokat említsem. Jelenleg

az imatermet korszerűsítjük és

egy nagyharang

készíttetésén

fáradozunk. Mindezek mellett nagy

hangsúlyt fektettünk a gyülekezet

lelki építésére is.

Jól működő

nőszövetségünk van, aktív

ifjúságunk, a presbitérium

becsülettel végzi

egyházépítő

munkáját, a gyerekekkel való

foglalkozásnak pedig szép és

látható eredményei vannak.

Gyülekezeti lapunk van már hat éve,

melyet havonta eljuttatunk minden református

családhoz. Ezen kívül egyre

több a

közösségformáló

és lelket építő programjaink

száma.

–Mi késztette arra, hogy elfogadja a

jelölést?

–Több mint öt éve vagyok az

egyházmegye esperes helyettese, így

alkalmam volt arra, hogy a gyülekezeteket

meglátogassam, és emberekkel

beszélgessek a gyülekezetek lelki és

anyagi állapotáról. Az

elmúlt időkben egyre több

lelkész és gondnok jelezte, hogy

személyemben látják az

egyházmegye következő

esperesét. A jelölő

közgyűlés eredménye

egyértelműen arra késztetett, hogy a

gyülekezetek irántam való

bizalmát nem szabad visszautasítanom,

viszont hangsúlyoztam és

hangsúlyozom, hogy jó és

látható eredményeket csak

úgy tudunk elérni, ha Istenre figyelve

együtt tudunk dolgozni.

–Megválasztása esetén

miként lát munkához, mit szeretne

megvalósítani?

–Az Érmelléki Református

Egyházmegye jövőjét

illetően, az engem támogató

lelkipásztorokkal együtt egy

programcsomagot állítottunk össze,

melynek lényegét ismertetem. Lelki

téren: belmisszió minden téren

való támogatása

(nőszövetség, presbiteri

szövetség, ifjúság,

vallásoktatás, a

nyúzóvölgyi csata, mint

vallási–művelődési–történeti

népünnepély

támogatása); iratterjesztés;

ifjúsági evangelizációs

alkalmak szervezése (táborok,

csendesnapok, vetélkedők); a

lelkészi közösség jó

kapcsolatának szorgalmazása és

támogatása (csendesnapok, lelkészi

családnapok, közös programok,

kirándulások szervezése); a

gyülekezetek békességének

megőrzése, egymás jó

hírnevének és

becsületének védelme;

kapcsolatteremtés és ápolás

az kárpátmedencei

egyházmegyékkel és

gyülekezetekkel. Anyagi téren: a

gyülekezetek anyagi helyzetének

áttekintése,

kiértékelése,

lehetőség és szükség

szerinti támogatása; kisgyülekezetek

hatékonyabb támogatása anyagi

és más téren;

egyházközségekhez tartozó

történelmi, kulturális és

tanügyi intézmények

fejlesztése és támogatása;

szociális intézmények

létesítése,

támogatása; az ÉRDA

(Érmelléki Református

Diakóniai Alapítvány –

szerz.megj.) hatékony

működtetése; állandó

esperesi székhely létrehozása;

ifjúsági központ tervezése

és építése

lehetőség szerint;

egyháztörténeti és

népművészeti múzeum

létrehozása az

érábrányi Árpád-kori

templomban. Mindehhez az Isten

segítségét és

áldását kérjük!