Száz éve született az Aranycsapat kőkemény hátvédje, Lóránt Gyula

Erdon-összeállítás

Lóránt Gyula (eredetileg Lipovics Gyula) 1923. február 6-án, Kőszegen született. Már 16 évesen bemutatkozott a Kőszegi SE első csapatában. A kőszegi líceumban kezdett sportolni, tizenhat éves volt, amikor a Kőszegi Sport Egylet (KSE) igazolt labdarúgója lett. Parádés játéka miatt felfigyeltek és bekerült az ifjúsági válogatottba, a középiskola harmadik osztályát 1941-ben már Szombathelyen, a Szombathelyi FC játékosaként kezdte. Két évvel később Nagyváradra igazolt, első NB I-es mérkőzését a partiumi város egyesülete, a legendás NAC színeiben a Szolnok ellen balösszekötőként játszotta, első bajnoki gólját pedig 1943. november 21-én, a Gamma ellen szerezte. A NAC 1944-ben sporttörténelmet írva első nem fővárosi együttesként lett magyar bajnok, soraiban Lóránt Gyulával.
Ezt követően rövid kitérőt tett a Nemzeti Vasas együttesébe, majd 1945-től a román bajnokságban az Aradi ITA játékosaként szerepelt, a csapattal az 1946/47-es idényben román bajnoki aranyat ünnepelhetett. Ezután visszaigazolt a Vasashoz. 1949-ben disszidálási kísérlet miatt – amelynek főszervezője volt – letartóztatták, két hónapot a kistarcsai internálótáborban is volt. A magyarországi élvonal olyan illusztris futballistáival kapták el, mint Czibor Zoltán, Grosics Gyula, Egresi Béla, Henni Géza, Kéri Károly, Mészáros József.
1951-ben szerződött a Budapest Honvédhoz. Jó barátja és szobatársa, Puskás Ferenc oldalán háromszor nyerte meg az NB I-et. Lóránt pályafutása alkonyán játszott a Budapesti Spartacus SC-nél, az Egyetértés SC-nél, valamint és Váci Vasasnál. Karrierjét 1957-ben fejezte be. A magyar labdarúgó-válogatottban 1948 és 1955 között 37 mérkőzésen játszott. 1952-ben olimpiát nyert, 1953- ban Európa-kupa-győztes volt, 1954-ben pedig tagja volt a világbajnoki ezüstérmes nemzeti csapatnak.
Visszavonulása után szakvezetőként dolgozott a Budapest Honvédnál, Oroszlányban és a Debreceni VSC-nél. 1963 decemberében útlevelet kapott, elutazott az NSZK-ba, ahonnan már sohasem tért vissza. Akkori szóhasználattal élve disszidált. Nyugat-Németországban élvonalbeli csapatoknál volt vezetőedző, többek között a Bayern München kispadján is ült. Görögországban bajnokságot nyert az 1975–1976-os szezonban a PAOK Szaloniki mestereként. 1980-ban visszatért a görög klubhoz. Lóránt Gyula 1981. május 31-én a PAOK–Olimpiakosz görög bajnoki mérkőzés 76. percében szívrohamot kapott a kispadon. Tragikus hirtelenséggel 58 éves korában hunyt el. 2010-ben a FourFourTwo labdarúgó-magazin minden idők legjobb magyar labdarúgói között a 37. helyre rangsorolta.