Fóris-Ferenczi Gábor: Nagyon vártuk ezt a lemezbemutatót

Pikó Stefánia

Bár a technika ördöge aktívan ügyködött a koncert szabotálásán, a The Carbonfools-os fiúknak végül sikerült nagy bulit csapniuk péntek este a Moszkva kávézóban. A hangpróba, beállás közepette kaptuk „diktafonvégre” a kolozsvári Fóris-Ferenczi Gábort, a zenekar énekesét, aki közvetlenségével már a koncert elején elnyerte a közönség rokonszenvét.

– Január végén lemezbemutató koncertetek volt az A38 Hajón. Mesélj, milyen volt? Hogy tetszik a rajongótábornak az új album?

Gábor: Mondhatnám, hogy az elmúlt három év (amióta benne vagyok a zenekarban) legnagyobb koncertje volt. Az első fellépés után ezt vártam a legjobban. Úgy éreztem én is, és a zenekar is, hogy ez a lemez most nagyon-nagyon ott van, nagyon vártuk ezt a lemezbemutatót. Az A38-on teltház volt, amire nagyon büszkék vagyunk. Hatalmas, két órás buli alakult ki. A visszajelzések közül nagyrészt csak a pozitívak jutnak el hozzánk, de általában is pozitív visszajelzéseket kaptunk, nagyon jól sikerült nemcsak a lemez, hanem a bemutató is. Ez a második lemezünk, mióta én benne vagyok a zenekarban. Az első is egy teljesen jó album, de úgy érzem, hogy akkor még nem volt annyira összeérve a zenekar alkotási szinten sem, és én sem voltam annyira megérve, mint ahogy azóta „éregettem”. A Carbonsun alapkoncepciója az volt, hogy minél közelebb álljon ahhoz, amilyenek mi vagyunk az élő koncerteken. Az előző lemezünk energiájában visszafogottabb volt, de mi a színpadon nagyon energikusak vagyunk, üvölt a gitár s a többi. Úgyhogy az volt az elképzelésünk, hogy legyenek rockosabb számok, ezt össze is hoztuk, bár rövidebb lett, mint az előző – ezen csak tíz szám van, a tízből pedig négy zúzósabb, rockos. A Carbonra az volt jellemző, hogy először Titusz stúdiójában készülnek a számok – most közös ötleteléssel kezdtünk, kb. a fél albumot raktuk így össze, próbateremben.

– Azt tudjuk, hogy kolozsvári vagy, és itt találkoztál a Carbonfoolsszal. Csak úgy, lazán bevállaltad a dolgot, és elköltöztél Budapestre?

Gábor: Én 15 éves koromban eldöntöttem, hogy zenész akarok lenni, azóta folyamatosan dolgoztam zenekarokban, volt is egy egész stabil zenekarom, a Whisperblast. Nekifogtam pár egyetemnek, de nem akartam igazából, hogy csak a szakmám mellett zenélgessek. A harmadik egyetemre jártam, amikor a Whisperblast a Hiperkarma előzenekara volt, akiknek a dobosa a Carbonfools dobosa is (akit most helyettesíteni kellett erre a koncertre), ő pedig soundcheck közben jött oda hozzám, és megkérdezte, hogy érdekelne-e a Carbonfools, akik épp énekest keresnek, és meghallgatásokat tartanak. Én akkor nem ismertem a zenekart, a barátaim mondták, hogy ez egy ismert, király zenekar, úgyhogy azt mondtam, hogy persze, hazamegyek, meghallgatom a számaikat, és beszélhetünk. Én mindig ezt akartam, hogy a zenéből tudjak megélni, a zene legyen az alaptevékenységem, a kolozsvári zenekar pedig amúgy sem működött úgy, ahogy én azt szerettem volna. Nem volt egy könnyű választás, de egyértelmű volt, hogy ezt nem lehetett kihagyni.

– Nem hiányzik Kolozsvár?

Gábor: Hiányzik Kolozsvár, de szoktunk menni oda is koncertezni, tavasszal is lesz ott fellépésünk – ezeken a koncerteken izgulok a legjobban. Bár Erdélyben még nem vetettünk annyira gyökeret, mint amennyire én szeretném, de a kolozsvári közönség például mindig nagyon jó. Szeretnék nyitni amúgy a román közönség felé is, hiszen ott van rengeteg ember, akik biztos szívesen hallgatnának minket.

Az első évem Budapesten máskülönben maga volt a pokol, persze nem a zenekari része. Jó koncertjeink voltak, olyan zenével foglalkozhattam, amilyet szeretek, nagy a közönség. De 27 évesen kicsit már nehezebben megy egy ilyen váltás, úgyhogy egy évig egy kis fekete lyukban depiztem a II. János Pál pápa téren. Azután kezdtem megszokni a várost, a környezetet. Most már az az érdekes, hogy mikor Kolozsvárra megyek és szétnézek, már nem érzem annyira az otthonomnak, mint gondoltam volna. A barátokkal, amennyire tudom, tartom a kapcsolatot, de sajnos sok szál megszakadt.

– Olyan egy népszerű bandában játszani, mint amilyennek elképzelted?

A teljes cikk nyomtatott változata a Bihari Napló 2020. február 11-i lapszámában jelent meg. Keressék az újságárusoknál.

Fotók: Juhász Nándor