Ezüstperje: 15 év, 25 évre való teljesítménnyel

Rencz Csaba

Talán nem túlzunk a megállapítással: az egész település ünnepe volt a néptánccsoport „születésnapja”, hiszen kevés család lehet Érsemjénben, amelyik valamilyen formában nem érintett, annak valamelyik tagja, vagy „valakinek a valakije” nem fordult meg a másfél évtized alatt az Ezüstperjében.

Ennek megfelelően zsúfolásig megtelt szombaton este a Fráter Lóránd Művelődési Ház, a széksorokat elfoglaló nézősereg mellett, a fal mentén felsorakoztak a meghívott néptánccsoportok. Ám az esti program előtt napközben is volt tevékenység: népi bútorfestés a brassói Halmágyi Csabával, mézeskalács díszítés az érmihályfalvi Jakó Jolánnal és lányával, Tóth Judittal, hajfonatok készítése az Ezüstperje ifi tánccsoport lánytagjaival, hangszersimogató és gyermektáncház a nagyváradi Benedek Árpáddal és a Soroglya népi zenekarral.

Csoporttörténet

Az esti gálaműsorra érkezőket a kultúrház előterében a házigazda néptánccsoport tagjai fogadták, több pannón pedig összeállítás volt látható az elmúlt 15 év Ezüstperjére vonatkozó újságcikkeiből, egy vastag irattartóban pedig az okleveleiket, emléklapjaikat lehetett átlapozni.

Az ünnepség, a magyar kultúra napja előtt tisztelegve, a Himnusz éneklésével kezdődött, ám egy kicsit másként, hiszen nem az általánosan megszokott, „hivatalos” dallam és ének hangzott fel, hanem a budapesti Magos zenekar jóvoltából a népi zenekar hangzásvilága. Bár „csak” 15 éves, de teljesítményük alapján akár 25 is lehetne a néptánccsoport, annyi jót tett a településsel és a településnek az Ezüstperje, fogalmazott ünnepi beszédében Balazsi József polgármester, aki emlékeztetett, hogy a csoport megalakulása nem volt előzménymentes, volt egy kanásztáncot előadó csapat, ám az igazi csoport a Sütő házaspár, Judit és Szabolcs nevéhez fűződik. Az elöljáró azt is felelevenítette, hogy akkoriban még a mai kultúrház sem létezett, építésekor sokan a szemére vetették, hogy minek ilyen nagy épület – most pedig milyen szűkösen vagyunk, mutatott körbe a polgármester, aki elsőként ajándékozta meg a csoportvezetőket (a későbbiekben még sokan követték példáját). Ahogyan a műsorvezetői feladatokat ellátó Sütő Judit elmondta, a csoport három éve áll számukra sikeres kapcsolatban az Emberi Erőforrások Minisztériumával, annak Támogatáskezelő osztályával.

Ennek főigazgató-helyettese, Kovács-Pifka Péter is elfogadta a szervezők meghívását, beszédében egyebek mellett kifejtve: a magyarság számára nem adatott meg az egy országban élés kohéziós ereje, ennélfogva számunkra még fontosabb megünnepelni közös kultúránk napját. Hozzátette: csak a Csoóri Sándor Alapon keresztül a magyar állam ötmilliárd forinttal támogatja a határon túli kulturális életet, de szerinte „ez csak az olaj a motorba, a gépezetet maga a magyarság jelenti”.

Gálaműsor

A beszédek után következett a gálaműsor, melyben a műsorvezető a csoport történetét is nyomon követte annak 2004. novemberében történt megalakulásától a 2005. áprilisi első fellépésen és a 2007-es névadáson át napjainkig. Természetesen felléptek a mai táncosok, kicsik és nagyok egyaránt, de erre az alkalomra összeálltak egy produkcióra az első generáció tagjai is, akik évek óta nem táncoltak, mármint színpadon.

Hogy ezután megteszik-e? Legalábbis megfogalmazódott az ötlet, hogy legyen egy Ezüstperje senior csoport, aztán majd az idő eldönti... A meghívottak úgy léphettek színpadra, hogy a műsorvezető az Ezüstperjéhez fűződő kapcsolatukat elbeszélve szólította őket. Ők: a Tilinkó (Dabas), a Tádé (Püspökladány), a Hajdú (Debrecen), a Nyíló Akác (Érmihályfalva), a Galagonya (Bors) és a Bábota (Monospetri) néptánccsoportok, továbbá a Soroglya (Nagyvárad) és a Magos (Budapest) zenekarok. Az előzetes programban nem szerepeltek, de annál nagyobb sikert aratott Miklós-Papp Zsuzsanna két lányával, Annával és Lucával, akik zoborvidéki dudanótákat énekeltek, illetve nemcsak sikeres, de megható is volt, amikor Sütő Szabolcs nemcsak csoportvezetőként, de büszke apaként is egy küküllőmenti férfitáncban virtuskodhatott fiával, ifj. Sütő Szabolccsal. A születésnapi torta érkeztét a széki köszöntő kísérte: „Sok születésnapokat vígan megélhess, napjaidat számlálni ne legyen terhes...” A kultúrház alagsorában mindenkit terített asztal várt ezután, az elmaradhatatlan táncháznak pedig a hajnal vetett véget.

Fotók: A szerző felvételei