Konfirmáltak találkozóját tartották Biharszentjánoson

Ciucur Losonczi Antonius

A 90. zsoltár verseire építette igehirdetését Dénes István Lukács püspökhelyettes. Hangsúlyozta: közösségben lenni mindig ünnep, visszatekinteni a múltra, megélni a jelen áldását és építeni a jövőt. És templomban együtt lenni is ünnep, közösen imádkozni, figyelni Isten igéjére. Jó látni egy egyházközség és egy település fejlődését, megtapasztalni az Úr csodálatos tetteit, és kimondani azt: igen, Isten a mi hajlékunk nemzedékről nemzedékre. Akik évtizedekkel ezelőtt konfirmáltak, tudják mit jelent Isten oltalma, az alapkőletétel pedig azt az ígéretet is szimbolizálja, hogy ezután is támogatni fog minket, nem csak a földi életünkben, hanem még azon túl is. Lehet, hogy nem azonnal, de élete során valamikor mindenki, aki konfirmált, rádöbben arra, mennyire igaz a Heidelbergi Káté első kérdésére (Micsoda tenéked életedben és halálodban egyetlen vigasztalásod?) adott válasz: Az, hogy Jézus Krisztus tulajdona vagyok. Ez kell legyen tehát a mi bizonyságtételünk, hiszen egyedül övé a dicsőség, Ő munkálkodik rajtunk keresztül. „A parókia kifejezés magyarul azt jelenti: átmeneti lakás, utalásként arra, hogy mi csak ideiglenesen vagyunk a Földön azért, hogy Isten eszközei lehessünk” – fogalmazott a Királyhágómelléki Református Egyházkerület főjegyzője.

Simon Angéla lelkész is arról beszélt köszöntőjében, hogy a múlt és jövő kapcsolódik össze a jelenben ezen a délutánon Biharszentjánoson. Megjegyezte: a Szentírásban benne van, hogy Isten elrendeli, hogy meg kell ünnepelni az ötvenedik, jubileumi évet, mint ahogyan azt is, hogy az atyák mondják el a fiaiknak a történetüket, hogy kicsodák, honnan jöttek, hogy élnek, miről szól az életük. Ez az élet pedig több színtéren zajlik, ennek egyike a belső, lelki, ahol mindannyian megvívjuk a magunk hitharcait, hogy aztán eljussunk arra a felismerésre, hogy Jézus Krisztus fogja a mi kezünket – húzta alá a lelkipásztor.

Kakasi-Zsurka Sándor, az egyházközség főgondnoka a 133. zsoltár soraival (Imé, mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak!) köszöntötte az ünneplőket. Tapaszi Emília 50 éve konfirmált presbiter üdvözölte ezután a jelenlevőket. Fellépett az egyházközség kórusa, a biharszentjánosi származású színművész, Hajdu Géza, Bors község díszpolgára pedig versajándékokkal lepte meg hallgatóságát.

Az ünnepség ezután az udvaron folytatódott, az időkapszula elhelyezésével. Csiger László Róbert, az egyházközség gondnoka azon meggyőződésének adott hangot: amikor valaki házat épít, az mindig reménnyel tekint a jövőbe, mert bizakodik, hogy ez valamikor a biztonságot adó otthona lesz. „Valahogy így van ezzel a mi gyülekezetünk is: hisszük, hogy ez a parókia a jövendőre nézve teli lesz élettel. Egy biztos pont lesz mindannyiunk számára, ahol nemcsak mi, de az utódaink is otthon érzik majd benne magukat” – közölte Csiger László Róbert. Garnai Sándor, a Bihari Református Egyházmegye főgondnoka építési vállalkozóként beszélt arról, miért bírt különös jelentőséggel számára az évek során egy lelkészlakásnak a kivitelezése, majd Bátori Géza polgármester az idei választások tétjére figyelmeztetett.

Az ünnepség a kultúrházban megtartott szeretetvendégséggel ért véget.