A forradalom hőseire emlékeztek Örvénden

BN-összeállítás

Ünnepi igehirdetésében Fehérvári István lelkipásztor úgy fogalmazott: magyarnak lenni ajándék Istentől, ezért nem érti, miért van pártoskodás, széthúzás, ellenségeskedés, miért nem tudunk egy közös cél irányába haladni. Szerinte népünk bűnei közzé tartozik az egyéni érdekek érvényesítése, az Isten iránti közömbösség, illetve az is, hogy sokszor kényelmetlennek érezzük magyarságunkat. Fél év alatt immár másodszor látogatta meg a gyülekezetet Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke, aki ezúttal ünnepi gondolatait osztotta meg. A meghívott szerint, amikor a magyar történelem hősies pillanatairól beszélünk, „az a lelkünk mélyén rejlő hazafiságot ébreszti fel”. Petőfi Sándor pedig isteni ajándék volt a magyaroknak. Verseiben a szabadság lángja égett, szavai megerősítették a magyar identitást. 

A helyi iskolás gyerekek szavalatai után Cseke Attila szenátor, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének elnöke mondott ünnepi beszédet. „A forradalom leverése 1849-ben mély sebet ejtett a magyar nemzeten. Sokszor halljuk: nem számítunk, sokszor temettek már minket, de mindig talpra tudtunk állni. Ez a kitartás, a szabadságért vívott harc öröksége, amit Örvénd népe is magában hordoz" – fogalmazott az elöljáró. Kiemelte: a szabadságot ki kell vívni, és a jogainkat meg kell védeni. Nem kaphatjuk őket ingyen, és ha nem vigyázunk rájuk, könnyen elveszíthetjük ezeket. „Fontos a felelősségvállalás. Örvénd példája mutatja, hogy a közösségért tenni nemcsak a vezetők feladata, hanem mindannyiunké egyaránt” – jelentette ki Cseke Attila.

Az ünnepi beszédek sorát Sorbán Levente, Alsólugas község polgármestere zárta. Arról beszélt, hogy ma, 2024-ben is küzdenünk kell a megosztottság ellen. „A romániai magyarságnak kötelezően össze kell fognia, ha meg akarja őrizni erejét, identitását és nyelvi jogait, mert a történelem nem bocsátja meg az árulást, a gyengeséget és a gyávaságot. A forradalom és szabadságharc hősei példát mutattak összefogásból, bátorságból, önfeláldozásból és hazaszeretetből. Kövessük útmutatásukat, példájukat! Merjünk magyarok lenni, büszkén viselni a kokárdát, és úgy élni, hogy utódaink büszkék lehessenek ránk!” – tanácsolta az elöljáró.

A megemlékezés koszorúzással, majd a Himnusz eléneklésével zárult.