Hivatalosan is felavatták Váradvelencén a Román–Magyar Kulturális Központot

Ciucur Losonczi Antonius

Ahogyan az illik, könyörgő imával kezdődött a Nagyvárad-Velencei Római Katolikus Egyházközség tulajdonában levő ingatlan átadási ünnepsége. Ancuța Șchiop, a Gheorghe Șincai Megyei Könyvtár igazgatója ezután felidézte, hogy a pályázatot még a megyei tanács előző vezetése nyújtotta be, és a beruházás egy többszereplős RO-HU-s program keretében (Román–magyar határon átnyúló képzési központ és értéktár a kulturális és történelmi örökség számára) valósult meg. Az egyik partnerintézmény a megyei önkormányzatnak alárendelt könyvtár volt, mely kedvezményezettként öt éven át használhatja az épületet a projekt céljaival megegyező események szervezésére, bekapcsolva ezt „a bihari kulturális körforgásba”.

Böcskei László nagyváradi római katolikus megyés püspök örömmel állapította meg, hogy amikor kinézett a díszterem egyik ablakán, a váradvelencei plébániatemplom tornyát látta. Beszélt arról, hogy a velencei plébánia 1736-ban vált önállóvá, a templom pedig a 19. század második felében épült. A helyi közösség a találkozások helyeként képzelte el a művelődési házat, amikor 1920 után megálmodta ezt. „Az elődeink iránti hűség egyik megnyilvánulása, hogy van bátorságunk a jövőbe tekinteni, nem lemondva a jelenben önmagunkról, hanem összefogva, közösen szolgálva a közösséget. Az itt létrejövő találkozások szolgálják értékeinket és közösségeinket. Sarkalljon e hely közös gondolkozásra, legyen az inspiráció forrása fiatalok és idősek számára egyaránt” – fogalmazott a főpásztor.

Fleisz Judit történelemtanár, az egyháztanács elnöke arról beszélt, hogy már a 19. század második felében a város civil szervezetei közt számtalan váradvelencei testületet találunk, mint például a Földművelők Olvasóköre, a Népkör, az Atlétikai Klub vagy az Önkéntes Tűzoltóegylet fiókja. Az első világháború után a politikai átrendeződések, illetve az impériumváltás még hangsúlyosabbá tették az együvé tartozás igényét. Az 1920-as években a magyar egyházaknak nagy szerepük volt a közösségformálásban. 1921-ben elhatározták, 1922-ben pedig döntést hoztak egy velencei közművelődési otthon megépítéséről, mely állandó hajlékot biztosítana a helyi fiatalok számára, és nem csak, hogy megfelelő lelki vezetés mellett szórakozzanak és képezhessék magukat. E cél megvalósítása érdekében összefogott a két egyházközség, anyagi alapok gyűjtését szorgalmazták, összejöveteleket, jótékonysági esteket és színielőadásokat szerveztek.

1935-ben Halász Gyula címzetes apátkanonok és Kiss Károly református lelkész felhívással fordultak a gyülekezeteikhez, hogy lehetőségeik szerint támogassák a kultúrház felépítését. A tisztelendő felajánlotta a plébánia kertjének egy részét az építkezéshez. Wallner László igazgató-tanító vezetésével valóságos mozgalom indult az intézmény létrehozása érdekében. Ennek gyümölcseként, valamint a katolikus püspökség adományaival 1935 májusában elhelyezték az alapkövet. A kultúrházat Megyeri Ferenc váradi mérnök tervezte és irányítása alatt 1936. október 18-ra befejezték az építkezést, így megtarthatták a nyitóünnepséget, mely egybeesett a váradvelencei plébánia fennállásának 200. jubileumával.

Az ingatlan – melyet a korabeli sajtó a város egyik legszebb művelődési házának nevezett – az elkövetkezendő években sohasem volt csendes. 1948-ban az ingatlan csodálatos módon elkerülte az államosítást, megmaradt az egyház tulajdonában, de átkerült előbb a szeszgyár, majd a Bernáth Andor gépgyár használatába. Az ötvenes évek proletkultus időszaka rányomta bélyegét a művelődési otthon tevékenységére is. Az 56-os események és azok következményeinek szomorú színtere volt a kultúrház, mivel ott zajlott le 1958 szeptemberében a Sass Kálmán-per és itt hoztak halálos ítéleteket is a vádlottakra.

A következő évtizedekben munkásklubként működött az ingatlan. Az egykor szebb napokat látott kultúrház 1989 után újraéledt. 1990 januárjában megalakult a helyi RMDSZ, melynek akkori elnöke, Szűcs Miklós, Újvárosi László bíró és Nemes József plébános fáradságos munkája nyomán megkezdődött a helyreállítás. Ehhez hozzájárult egy lelkes csapat tevékenysége is. Számos foglalkozást újraindítottak, és olyan rendezvényeket szerveztek, melyek által a közösség gyarapodik és erőt merít a továbblépéshez, fogalmazott Fleisz Judit, aki mondandója végén sérelmezte, hogy a kultúrház dísztermében a mostani felújítás után már nincs kazettás mennyezet. 

A megnyitón fotókiállítást tekinthettek meg az érdeklődők az intézmény történetéről, és fellépett a Szigligeti Színház Nagyvárad Táncegyüttese egy kalotaszegi koreográfiával.