Régi korok zenéjével megidézett örök magyar kultúra

Pap István

Egyetemi tanévnyitókon nincsenek annyian a Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében, mint ahányan a vasárnap esti koncerten ott voltak, és külön öröm volt ennyi embert egy magyar kultúra napi rendezvényen látni. De ez tulajdonképpen nem meglepő, hiszen az est fellépői Sebestyén Márta Unesco- és Kossuth-díjas népdalénekes, Andrejszki Judit Liszt-díjas barokkénekes és csembalóművész, valamint ifj. Szerényi Béla Junior Prima-díjas népzenész voltak, és ez a névsor garancia a minőségre. A koncert műsorán, mint ahogy azt Sebestyén Márta megfogalmazta, a népzene és a régizene érdekes párhuzamait és találkozási pontjait hallhatta a közönség, és egyfajta időutazás is volt az esemény, amelyben felvillantották azt, hogy mi esett meg a magyarsággal múltunk zivataros századaiban. A koncert a kánai menyegző megéneklésével kezdődött, majd Szendrey Júlia Népdal című versét adta elő Andrejszki Judit egy kalotaszegi népdal dallamára, míg Sebestyén Márta Petőfi Sándor Rózsabokor a domboldalon című költeménye néhány sorának megzenésített változatát énekelte. A közönség a továbbiakban egy 18. századi férfi táncdallamban, a Saltus Hungaricusban gyönyörködhetett, a továbbiakban Debreceni Szappanos János Az szép szabadságra, magyarság javára című kompozíciója csendült fel, majd katonaének következett Kallós Zoltán gyűjtéséből, ifj. Szerényi Béla tárogatón játszott. Az előadók hitelesen idézték meg a régi korok zenéjét és hangulatát énekhangjukkal és az általuk megszólaltatott hangszerekkel is, melyek közül a főszerep a csembalónak jutott, de szerepet kapott a műsorban a furulya és a már említett tárogató is. Utóbbiról Sebestyén Márta elmondta, hogy az a kuruc korban hadi hangszer volt, ezért a Habsburgok mindet összetörették, és ma már csak egyetlen eredeti példánya lelhető fel, amit a Nemzeti Múzeumban őriznek. Andrejszki Judit pedig a csembalóról és a virginálról árult el érdekes információkat. 

A zeneszámok közötti átvezető szövegekből egyébként érdekes kultúrtörténeti adalékokat tudhattunk meg, és azért is érdemes ezeket az átvezetéseket külön is kiemelni, mert Sebestyén Márta közvetlensége, humora, kedvessége itt is megnyilvánult, ezért ezek a történetetekkel, emlékképekkel tarkított átvezetések is a program integráns részét képezték. A koncert a Bodrog partján nevelkedett tulipán című virágénekkel folytatódott, mely fellelhető a Sárospataki diákdalokban és a Vietoris Kódexben is, majd egy táncsorozat csendült fel szintén a Vietoris kódexből – e sorozat utolsó darabjánál ifj. Szerényi Béla felpattant helyéről és eltáncolta a hajdútáncot. Noha magyar kultúra napi koncertről volt szó, az előadók a következő blokkban a cigány zenei és népi kultúrát idézték meg, jelezve ezzel azt is, hogy a magyar cigányság népi kultúrája része a magyarság kultúrájának, ezért mindenképpen magunkénak érezhetjük azt. A blokk első darabja az Apponyi kódexben található történeti dallam volt, melyet Kodály Zoltán gyűjtött a 20. század elején a bukovinai székelyek között, és amelyre Kodály egy kórusművet is írt. Majd a Kájoni kódexben fellelhető cigány nyelvű cigány dallamok, továbbá Szécsi Margit Ej haj című verse csendült fel. Különleges élmény volt hallani Sebestyén Mártát és Andrejszki Juditot a sajátos, vérpezsdítő cigányzenét énekelni, és az is fergeteges volt, ahogy a barokk csembalóművész a kannát ütögette, miközben ifj. Szerényi Béla ismét felállt helyéről és ropta a lendületes roma táncot. A viszonylag rövid koncert zárásaként egy emlékdal hangzott el Mátyás király emlékére a Gyöngyösi kódexből, majd néhány régi magyar tánc következett, mert mint arra Sebestyén Márta Kallós Zoltán gondolatát idézve emlékeztetett: „Addig leszünk magyarok, amíg magyarul énekelünk és magyarul táncolunk”. A koncert végén a közönség felállva tapsolta meg a művészeket, akik a közönséggel együtt elénekelték a Himnuszt, majd ráadásként egy áldást. A színvonalas kulturális esemény támogatója a Bethlen Gábor Alap volt.