Könyvet mutattak be Bihar megye történetéről

Ciucur Losonczi Antonius

A Magyar Kultúra-heti ünnepségsorozat keretében mutatták be a kiadványt, pénteken este a Léda-házban a Collegium Varadinum, a Szacsvay Akadémia, valamint a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság szervezésében. Az érdeklődőket Szabó Ödön történész, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke köszöntötte. Elmondta, hogy dr. Nagy Mihály Zoltán főlevéltáros-történész közvetítésével kerültek kapcsolatba dr. Erdész Ádám történésszel, a Békés Vármegyei Levéltár nyugalmazott igazgatójával, a kötet szerkesztőjével, akivel a továbbiakban Tőtős Áron történész, a Collegium Varadinum vezetője beszélgetett.

1868 tavaszán Sipos Árpád szerkesztő Nagyváradi Lapok címen újságot indított Váradon. Az első lapszámokban – az olvasók érdeklődését felkeltendő – felhívást tett közzé Bihar vármegye történetének megírására. Kevés idő múltán beállított a szerkesztőségbe egy kéziratcsomót szorongató 14 éves forma gimnazista fiú, és elmondta: egy úr, aki nem akarja magát felfedni, megkérte, vigye el a paksamétát a szerkesztőhöz. Sipos Árpád elolvasta a szöveget, amely a remélt megyetörténet első részeit tartalmazta. A szokott rejtélyes úton rendszeresen jött a folytatás, ám a szerkesztő egyre kíváncsibb lett: ki lehet a titokzatos szerző? Addig faggatta a fiút, amíg az be nem vallotta, hogy ő írt mindent, s csak azért nem mondta meg az igazat, mert úgy gondolta, ha tudnák, hogy az író negyedikes gimnazista, aligha közölnék a kéziratot. A gimnazista fiút Márki Sándornak hívták. Akkor csak annyit tudtak róla, hogy az Almásy-uradalom főintézőjének a fia, s a Premontrei Főgimnáziumba jár. Azt nem sejthették persze, hogy a történelem iránt különös érdeklődést mutató diákból akadémikus, a kolozsvári egyetem neves professzora és a századforduló évtizedeinek megbecsült magyar történésze lesz.

Sorban jelentek meg tehát a Bihar históriáját kronologikus rendben követő cikkek 1868. augusztus 29-ig. Ekkor ért el Márki Sándor a reformkor politikai küzdelmeihez, de a közelmúlt-történet akkor is politikai vitákat kavaró, forró témának számított. Márki egy 1845-ös megyegyűlést felidézve igen negatív színben mutatta be a hajdani adminisztrátor, Tisza Lajos – a már komoly politikai súllyal bíró Tisza Kálmán apjának – cselekedeteit. A cikk nagy vitát gerjesztett, de nem ártott Márkinak, sőt bizonyos körökben még növelte is reputációját. A sorozat ezzel az írással mégis befejeződött, illetve a későbbiekben még pótközlések kapcsolódtak hozzá – magyarázta Erdész Ádám.

Arról is beszélt a meghívott: Márki Sándort (1853-1925) az 1880-as évek közepétől az első világháború végéig a legismertebb történészek között tartották számon, és a legtermékenyebb kutatók közé tartozott. Életművében fontos monográfiák mellett vannak olyan munkák is, amelyek befolyásolták a korabeli közgondolkodást, és az elsők közt kezdeményezte a történeti kutatás, a tárgyi és írott források megőrzését szolgáló intézmények (múzeumok) létrehozását. Több mint ötven éven keresztül 1873-tól egészen 1925-ben bekövetkezett halálig naplót is vezetett, melyben kis történetek sorát jegyezte le nem csak személyes életéből, hanem például Kolozsvár dualizmus kori történetét is megörökítette.