A magányról szóló kiállítás nyílt a nagyváradi EFA Galériában

Ciucur Losonczi Antonius

A Solitude elnevezésű tárlat a tavaly augusztusban elhunyt Ledniczky Béla (művésznevén Belloni) kolozsvári bűvésznek állít emléket, a magány és az egyedüllét pillanatai előtt tisztelegve. A kiállítás az Euro Foto Art Nemzetközi Egyesület szervezésében valósult meg, partnerségben a Summit Agro Romániával és a Körösvidéki Múzeummal.

A vernisszázson megjelenteket dr. Cristina Pușcaș muzeológus köszöntötte, bemutatva a székelyudvarhelyi születésű dr. Csibi Lászlót, aki számos dokumentumfilm és videoklip szerkesztője, operatőre, rendezője, jelenleg a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Színház és Film Média Intézetének oktatója-vezetője. 

Tóth István fotóművész, az Euro Foto Art Nemzetközi Egyesület alapító-elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy ez a kiállítás úgymond „előfutára” a január 11-én ünnepelt Romániai Fotóművészet Napjának, és a román és a magyar kultúra hetéhez kapcsolódó 12. Szathmári Pap Károly Nemzetközi Fotográfiai Fesztiválnak. 

Dr. Mira Marincaș kurátor, a Sapientia EMTE adjunktusa szerint bátor lépés volt Csibi László részéről, hogy fekete-fehér alkotásaival visszatért a fényképezés gyökereihez, érzékelve az egyszerűségben rejlő nagyszerűségét. 

Szűcs László újságíró, az Újvárad folyóirat főszerkesztője kijelentette: ha hangzatos címet kellene adnia a tárlatnak, ő az Egy mozgóképes állóképei mondatot javasolná. Meglátásában a fotók nézegetése azt az élményt nyújtja, hogy a csendet szívesen is lehet „hallgatni”, nem mindig ijesztő tehát. Érdekes, hogy néhol a valóság önmagában is szürke, nem kellett művészi beavatkozás ennek fekete-fehér ábrázolásához. A képeknek van ritmusa, drámaisága, perspektívája, némelyikük pedig grafikai hatást kelt, magyarázta Szűcs László.

Dr. Ramona Novicov műkritikus értékelte, hogy rohanó világunkban vannak még olyan fiatal alkotók, akik nosztalgiával tekintenek egy kontemplatív jellegű természetes környezetre, és a magába forduló emberi természetre. 

„Mi is a magány? Mivel jár és honnan ered? Hogyan élem meg? Akarom, vagy ő választ engem? Félek tőle, vagy szeretem? Mint az égig érő fák ágai, a kérdések kuszán keresztezik egymást, benned és bennem egyaránt felmerülnek. Örökké. Egyedül lenni a magánnyal, talán erről szól minden kép. Szabálytalan felhők alatt a letaposott fűben sétálni, miközben a színek elkopnak, a világ egyre halványul, a fülekben a szélfújta erdők zizegése cseng. Fogytán az idő, tudjuk, aztán meglepődve vesszük tudomásul: véget ért” – fogalmazott Csibi László.

A zenei pillanatokról Thurzó Sándor József brácsaművész, a Duo Sola Fide tagja gondoskodott. Az időszakos tárlatot február 3-ig lehet megtekinteni, hétfő kivételével minden nap 9–17 óra közt. Az alkotások ugyanakkor a digitális képernyővel rendelkező tömegközlekedési járműveken is megcsodálhatóak.