Zongoraest a nagyváradi Posticumban

Tóth Gábor

Nem hirdette széles médiafelületeken előzetesen a Posticum ezt a vasárnapi zongoraestet, inkább csak az internetes közösségi oldalán, baráti-családias hangvételben fogalmazta meg az egyébként ingyenes meghívót rá. Áron vasárnapi koncertje viszont konkrétan nyílt felhívásnak volt értelmezhető, összefoglalva akár így is megjelenhetett volna előzetesen róla egy hirdetés: „Húszas éveiben járó, váradi zeneművészeti előképzettséggel rendelkező, egy ideje autodidakta zongorista fiatalember keresi mentorát, irányadó tanárát. Jeligéi: oroszlánszív, elszántság, munkabírás, kitartó gyakorlás, határozott visszatalálni akarás az előadó-művészeti pályára.”

Ezzel nagyjából elmondtuk a lényeget Áron bátorságáról, amivel most egy általa őszintén szeretett repertoárt vállalt be, mellyel meg akarta mutatni fennálló kvalitásait, még azon az áron is, hogy akár sok kihagyás után is merészen vállalta a nyilvánosság előtt teljes önmagát, rapszodikusságával együtt, elsősorban lelki és technikai értékeit előtérbe helyezve (mert vannak neki bőven), és nem elbátortalanodva jelenlegi kisebb-nagyobb csiszolatlanságaitól, hanem intenzív és szorgalmas munkával köszörülve azokon.

Idézzük először Áront magát a már említett diszkrét koncert-beharangozóban megfogalmazottakból (azután az elhangzott műveket is soroljuk majd): „Ezen a koncerten Chopin, Beethoven és Liszt zongoraszerzeményeiből fogok előadni. Beethovent azért választottam, mert zongoradarabjai mindig is közel álltak hozzám, mert mindig lényegretörőek és határozott a hangvételük. Chopint azért választottam, mert mindig tud valami újat mutatni, legyen szó bármiről, Lisztet pedig azért, mert Lisztnél mindig egy nehezebb akadály vár, amivel meg kell birkózni; akármilyen nehéz is az az akadály, ez nagyon motiváló tud lenni, mert ha sikerül legyőzni az akadályt, az nagyon sikerteli élményt tud nyújtani.”

Jelentjük, a fiatal előadó számtalan akadályt legyőzött, technikait és lelkit is. A zongoraesten nagyjából negyvenen voltak jelen, az érdeklődők között volt egykori tanár, kolléga, barátok, ismerősök, rajongók, háziak. Nem volt bemondott, kihirdetett, vagy nyomtatott műsor, de a Posticum Förster zongoráján Áron előadásában nem kisebb művek hangzottak el, mint: Beethoven ún. Patetikus szonáta (op. 13), Chopin op. 25, no. 12-es etűd, Beethoven Török-induló (Rubinstein-letét), Liszt La campanella Paganini-etűd, Chopin op. 37, no. 1-es noktürn, Liszt no. 6-os, szintén Paganini-etűd.

Dobos Áron Zsoltnak azt kívánjuk, hogy tartson ki az úton és ott minél hamarabb találjon rá megfelelő formáló-beavató mesterére.