„Az igazi készülés a szívünkben történik”

„Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből származott, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.” (Lk 2, 4–7.)

Ünneplő Testvéreim!

Minden év karácsonyán a templomokban elhangzik a Jézus születéséről szóló bibliai történet. A Bibliában olvassuk, hogy József és Mária útra keltek, hogy Betlehemben részt vegyenek a rómaiak által elrendelt népszámláláson.

Könnyen magunk elé tudjuk képzelni a Lukács evangéliumában megörökített eseményeket. Magunk elé képzeljük a népszámlálás miatt megbolydult vidéket. Mindenki igyekezett, mindenki sietett valahova. Az úton mindenhol fáradt, elcsigázott embereket látunk, akik alig várják, hogy célba érjenek. Egy kimerítő, fárasztó utazás után minden vándor csak egy dologra vágyik: találni egy helyet, ahol erőt gyűjthet, megpihenhet.

Fáradtan érkezett József és Mária Betlehembe. Szállást kerestek, de mindenki ugyanazzal a szűkszavú válasszal fogadta őket: nincs hely. Jobb híján a jegyespár egy istállóban húzta meg magát, a várandós asszony itt szülte meg a gyermekét. Az örömteli eseményről angyalok értesítették a nyájukat őrző pásztorokat, elsőkként köszöntötték a világra jött kis Jézust.

Jézus születésének történetét olvasva sajnálatosnak találjuk a kialakult helyzetet. Hogyan fordulhatott elő, hogy egy áldott állapotban levő asszonynak senki sem szorított helyet, az érkező Jézust senki sem fogadta be? Hova lett az együttérzés, a nagylelkűség? Talán kiveszett a segítőkészség az emberek közül? Ennyire közömbösek és érzéketlenek voltak akkoriban az emberek?

Karácsony ünnepén érdemes lenne elgondolkodni, hogy vajon ma hogyan viszonyul Jézushoz a keresztény világ. Hogy ma szavaikkal mit mondanak, és tetteikkel mit üzennek az emberek. Mert szóban ma is nagyon sok ember vallásosnak, kereszténynek vallja magát, de vajon a hétköznapjai során igényt tart-e Jézus jelenlétére? Karácsonyra készültünk, karácsonyt ünneplünk, de lehet, sok hajlékban úgy telik el az ünnep, hogy Jézus nevét, Jézus születését nem említik, szóba sem hozzák. Ünnepelnek az emberek, de az ünnepeltet száműzték.

Feltehetjük a kérdést: tényleg mindene megvan a mai embernek? Tényleg nincs szüksége útmutatásra, a helyes életre és magatartásra vezető példára? Nincs szüksége Jézusnak a szeretetről, az irgalomról, a tiszta szívről és a békéről szóló tanítására? „Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek. Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent. Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.” (Mt 5, 7–9.)

Karácsonyra készülve gondoljuk át, hogyan készíthetünk helyet a megszülető Jézusnak a szívünkben és az életünkben. Mindenekelőtt nyissuk meg szívünket az alázatra, mert lehetőséget teremt, hogy közelebb kerüljünk Istenhez és embertársainkhoz.

Jézus nem dicsőségben és nem gazdagságban jött erre a világra. Ő az egyszerűség és az alázat példaképe. Ma is szükségünk van erre az erényre, hogy tanítását meghalljuk és példáját életünkbe befogadjuk. Az alázat megnyitja szívünket az Isteni szeretet és kegyelem előtt.

Az alázatosság egyik megnyilvánulása, hogy csak azt mondom el magamról, ami az igazságnak megfelel. Bár sokszor nagy a kísértés, de az igazság talaján maradok, nem szépítem, nem díszítem a valóságot. Nem játszom meg magam, nem mutatkozok másnak, mint aki valójában vagyok. Megtanulom elfogadni az életemben zajló változásokat, kihívásokat, és hagyom, hogy Isten vezessen engem az Ő terve szerint.

Megtanulunk bocsánatot kérni és másoknak megbocsátani. Megtanuljuk, hogy kapcsolatainkban mennyire fontos az egymással szembeni türelem és megértés.

Ne cipeljünk felesleges terheket. Ahhoz, hogy helyet készítsünk Jézusnak az életünkben, szükségünk van arra, hogy felismerjük és elengedjük mindazt, ami felesleges és elvonja a figyelmünket a lényegestől. Engedjük el a hiúságot, a kapzsiságot, a haragot, és hagyjunk teret a szeretetnek és az Isten iránti vágyakozásnak. Karácsony kiváló alkalom arra, hogy elengedjük életünk fölösleges terheit és az anyagiakhoz fűződő túlzott ragaszkodásunkat.

Másodszor fontos megértenünk, hogy a helykészítés nem csak külső intézkedéseket jelent. Az ünnepre készülés nemcsak rohanásról, bevásárlásról, bőségesen terített ünnepi asztalról és ajándékozásról szól. A karácsony nemcsak a külső zaj és nyüzsgés ünnepe, hanem a belső béke és a csend ideje is. Az igazi készülés a szívünkben történik. Van-e csend és béke, amelyre szükség van, hogy Jézus megszülethessen bennünk? Szánjunk időt arra, hogy csendet teremtsünk lelkünkben, hogy meghalljuk az Ő szelíd szavát és életünket áldottabbá tevő tanítását.

Karácsonykor szeretetünket leginkább ajándékozással fejezzük ki. Emberi kapcsolatainkban erre is szükség van, azonban az ajándékozás öröme nem az ajándékok méretétől vagy pénzbeli értékétől függ, hanem attól, hogy mennyire őszinte szívvel adjuk és fogadjuk.

Tartsuk szem előtt az egyszerűséget és a szeretetet. Jézus nem luxuskörülmények között jött közénk, hanem egy istállóban született. Ő az egyszerűség és a szerénység jelképeként érkezik hozzánk. Ez az isteni szeretet csodája: Jézus nemcsak a gazdagoknak és boldogoknak született, hanem mindenkinek, különösen azoknak, akik úgy érzik, hogy az életük nem tökéletes.

Hogyan készülhetünk fel a megszülető Jézus fogadására az életünkben? Engedjük el a tökéletesség iránti vágyunkat, és fogadjuk el önmagunkat úgy, ahogy vagyunk. Jézus nem azt várja tőlünk, hogy tökéletesek legyünk; inkább azt kéri, vigyük hozzá az életünk összes darabját, beleértve a nehézségeket és az esetleges hiányosságokat is. Nem számít, hogy hol tartasz most az életedben, Jézus ma is az ajtód előtt áll, be akar lépni, hogy megossza veled a béke, a remény és Isten szeretetének üzenetét.

Végül gondolkodjunk el azon, hogyan oszthatjuk meg a szeretetet és az örömöt embertársainkkal ebben az időszakban. Jézus születésének örömhírét ne csak szavakban, hanem cselekedetekben is hozzuk közel másokhoz. Talán a környezetünkben van valaki, aki magányos, szomorú vagy rászoruló. Számukra is készítsünk helyet az ünnep örömében és melegségében.

Karácsonykor Jézus születését ünnepeljük. Hadd legyen a szívünk nyitott és kész arra, hogy Ő megszülethessen bennünk. Legyen a mi életünk is az a hely, ahol az egyszerűség, az elfogadás, a szeretet és a szolgálat munkálkodik.

A Nagyváradi Unitárius Egyházközség nevében áldott karácsonyt és boldog új évet kívánok minden kedves olvasónak!

Kardos József unitárius lelkész