Csajkovszkij-évfordulós koncert lesz csütörtökön a filharmóniában

Tóth Gábor

Csajkovszkij zenéjét talán nem szükséges bemutatnunk, lehetetlen is lenne romantikusan egzaltált, gyönyörűen összefonódó szélsőségeit néhány sorba ideönteni, mindazt a ragyogó szellemi tüzű érzelmi hullámvasutat, ami a hallgató számára kínálkozik egy jól előadott Csajkovszkij-szimfónia vagy versenymű hallgatása alatt. Itt és most két emblematikus, nagy Csajkovszkij-művet választott a filharmónia a szerző halálának 130., majdnem napra pontos évfordulójára, mely mára már hivatalosan november 6., a korabeli cári orosz birodalomban használt (még 1918-ig úzusban maradt) Julián naptár szerint pedig 1893. október 25.
Évforduló okán fordítva kezdjük a műsorismertetőt. A második részben elhangzó VI. szimfónia hattyúdal, a h-moll is utal e szándékára, különös módon néhány nappal a premier után halt meg a szerző – akár életrajzinak is vehető a mélylélegzetű, szélesen szenvedő mű (vég)kicsengése. A párhuzamos D-dúrban, tehát testvéri hangnemben írott fergeteges Hegedűverseny szinte fonákul pozitív tükre, lenyomata a szimfónia tételrendjének. Jóval korábbi alkotásról beszélünk, 38 évesen, 1878-ban fejezte be Csajkovszkij a hegedűversenyt. A párhuzamosok, legalábbis a párhuzamos hangnemek tehát itt és most egy koncerten találkozni fognak, D-dúr és h-moll.
A hegedűverseny ajánlása a Szentpétervárott hegedűiskolát teremtett veszprémi Auer Lipótnak szólt, igaz, csak második lépcsőben, mert korábban már Joszif Kotek visszautasította a darabot. Csajkovszkij még 1875-ben ismerkedett meg Auerrel, de elég nagyot csalódott 1878-ban, amikor Auer szintén visszautasította ezt a versenyművet, mert állítólag játszhatatlannak ítélte. Valójában Auer egyik fő kifogása az volt, hogy szerinte bizonyos helyeken nem volt hegedűszerű a darab játékmód szempontjából. Így került aztán a mű Adolf Brodszkij kezébe, aki Bécsben be is mutatta 1881-ben, Richter János vezényletével – bár egyes újabban felkutatott források azt mutatják, hogy már egy évvel korábban is megszólalt a hegedűverseny Hannoverben a helyi koncertmester, Georg Haenflein előadásában, csak ezzel Csajkovszkij nem volt elégedett.
Az 53 éves Csajkovszkij eredetileg csak Programszimfóniának (Szimfónia programmal) akarta nevezni hatodik (a Manfréddal együtt voltaképp hetedik) e műfajban írott nagyszabású munkáját, de öccse, Mogyeszt javaslatára a mű a Patetikus alcímet kapta, ami ellen Pjotr nem tiltakozott, illetve a későbbi kiadások nyomán is rajta ragadt a szimfónián ez a voltaképp illően summázó elnevezés. Életrajzi, jobban mondva életúti, életharci, sors-ihletésű ez a darab, akárcsak az előző két népszerű nagy szimfónia (IV. és V.), de ezúttal szokatlanabb tételrenddel, formailag-szerkezetileg belső égéssel, majd külső lecsengéssel. A D-dúr hegedűverseny két éve volt legutóbb műsoron itt a filharmóniában, még más dolgok miatt átkos világidőkben, akkor korlátozott közönséggel, a VI. szimfónia viszont árnyalatnyival régebb szólt itt utoljára, 2019-ben.

A fő meghívottakat tekintve két dupla váradi debütre kerül sor a mostani koncerten, emlékeim szerint sem Irmina Trynkos, sem pedig Mircea Pădurariu nem léptek még fel ezen a színpadon. Fiatal vendégművészekről beszélünk, akik életkorukat szemérmesen titkolják, így ezt nem tudjuk most megosztani. A Ploiești-i születésű Mircea Pădurariu Bukarestben végezte a zeneakadémiát 2010-ben, amellett, hogy az ország azon részén szeretik hívni hagyományos koncertrepertoárt vezényelni (Pitești, Ploiești, Brassó), a kortárszene elközelezett népszerűsítője-közreadója is. A bukaresti operához kapcsolódó pályafutása is érdekes, korábban még súgó is volt, majd 2018-tól asszisztens-karmester lett. 

Irmina Trynkos görög–lengyel származású hegedűs, a 2008-as Ojsztrah-fesztiválon egy Neeme Järvi vezette koncerten robbant be játékával a szélesebb köztudatba. Határozott elképzelésű, céltudatos zenész képe körvonalazódik szakmai életrajzából, nem aprózta el eddigi lépéseit a pályán, ez már végzettségéből is kiviláglik – Mozarteum (Salzburg), Royal Academy of Music (London) –, de mindeközben szinte falta/falja a világ híres koncerttermeit, köztük főként Európáéit (London, Berlin, Amszterdam stb.), ám fellépett a Föld keleti és nyugati féltekein is, Kínában többször, Kanadában, Új-Zélandon. Ezzel együtt nagy kiválóságokkal dolgozik, karmesterekkel és kamarapartnerekkel egyaránt. A Naxos lemezkiadónál (is) érdemes belehallgatni felvételeibe (pl. a londoni Royal filharmonikusokkal játszik Waghaltert).

További információk a filharmónia honlapján, Facebook- és Instagram oldalán. Online jegyek: bilete.ro.