Ausztriai vendégművész koncertezett a székesegyházban

Tóth Gábor

Mint azt megírtuk, Krisztus Király ünnepén, a délelőtt 11 órakor kezdődő, rengeteg érdeklődőt vonzott szertartás keretében Böcskei László megyés püspök megáldotta a nagyváradi székesegyház orgonáját, mely hosszas, igényes restaurálás nyomán kelt újra életre nemrégiben – június elején került hivatalosan átadásra, két koncerttel is. Most vasárnap délelőtt, a hangszer-megáldás alkalmával Kristófi János játszott házigazda orgonistaként. Olyan darabot választott, amelyben igazán megmutatható a restauráció során kibővített orgona sokrétű hangja a diszkréttől a grandiózusig, a regiszter-összekapcsolások sokfélesége, mindennemű zengés és szín – nyilván, csak ha ilyen értő előadó nyúl hozzá. Az alkalomra a francia orgonairodalom jeles képviselője, Alexandre Guilmant (a párizsi Szentháromság templom orgonistája 1871–1901 között) 1. orgonaszonátájának nagyszabású, sokrétű, kiemelkedően technikás fináléját választotta Kristófi, a mű a dicsőség tonalitásában, D-dúrban zengve zárult.

Este ismét telt ház volt a bazilikában, Judith Trifellner-Spalt ausztriai orgonaművésznő fellépésével folytatódott az ünnep, az immár felszentelt, megáldott állapotában levő hangszerrel, nagyjából egyórás koncerttel. Az 1970-ben született előadóművész Voralbergben kezdte konzervatóriumi tanulmányait, eztán a salzburgi Mozarteumban, majd a lyoni Conservatoire-ban, illetve Münchenben tanult. Tavaly, azaz 2022 óta a salzburgi dóm orgonistája, emellett aktív kulturális szervező is, a Bad Endorfi Orgonahét művészeti vezetőjeként. Bad Endorfra még visszatérünk a koncert utolsó számával kapcsolatban.

Judith Trifellner-Spalt nagyszerű, körültekintő, sokoldalú zenei válogatást hozott magával, rendkívüli szakszerűséggel mutatta be a váradi orgona kínálta hangzó lehetőségeket, továbbá kifogástalanul tiszta stabilitású-precíziójú, akadémiai, tanítanivaló volt előadásmódja. Szentháromság-hangnemmel, Esz-dúrban indította szimbolikusan a hangversenyt, J. S. Bach BWV 552-es prelúdium és fúga szólt, akár egy barokk katedrális, minden tartóoszlopával, íveivel, belső pompájával, aprólékos díszítési finomságaival. Teljesen ellentétes világ jött eztán, bensőséges hangú romantika, francia inspirációjú, gyönyörű lelkű fuvolákkal megregisztrálva, Liszt Consolation (Vigasztalás), a híres no. 3-as, Desz-dúr, Harvey Gaul átiratában – a pittsburghi Kálvária-templom egykori orgonistája, 1910–1945 között.

Az új építésű kis orgonapozitívhoz ült át egy darab erejéig eztán az előadó korabarokk hangulatot teremteni, Georg Muffat Toccata octava aus Apparatus musico organisticus szólt. Időközben, a művek közötti néhány rövidebb pihenőben Pék Sándor esperes, plébános osztott meg magukhoz az orgonaművekhez is kapcsolódó gondolatokat. A zenei történések sűrűjében, a folyamatos átregisztrálásokban Kristófi János volt egyébként a vendégművész előadó segítője.

Természetesen egy salzburgi orgonista kötelezően gondol Mozartra is, a klasszikus mester f-moll fantáziája következett, K. 594. Ismét Bach jött a sorban, ezúttal egy ún. Schübler-korál hívta közénk Krisztus Királyt, az ünnepeltet, Kommst du nun Jesu vom Himmel herunter, BWV 650, itt megtapasztalhattuk például azt is, hogyan lehet a pedáltémát szintén a felemelő hangú, légies fuvolákhoz kapcsolni.

Végezetül saját művet játszott az orgonista, megismerhettük tehát zeneszerzői arcát is a sokoldalú művésznőnek: Prelúdium C-dúrban Johann Michael Haydn témáira. Mint megtudtuk a feldolgozott témák Michael Haydn Szent Orsolya-miséjéből származtak, Kyrie és Et incarnatus est, egy ünnepélyes menetű és kontrasztként egy mélységesen személyes hangvételű. Talán nem véletlen a választás, Spalt 2000 óta a St. Jakobus Bad Endorf/Chiemsee plébániaegyesület egyházzenésze, Michael Haydn e miséjének 1793-as bemutatója pedig szintén a Chiemsee vidékéhez köthető, gyakorta ezen az alcímen is említik. Legvégül ráadás szólt, az előadó érzékenyen improvizálva, szimbolikusan felfelé, égbe ívelő skálák közül hívta elő lassan a Mennyből az angyal dallamát, aztán a rögtönzés vége felé, F-dúrból kicsit ismét átlépett finoman a szentháromság nem véletlenül épp három előjegyzéses Esz-dúrjába.

Hangzásbeli nagyságok és kifinomultságok összessége után óriási tapsvihar hívta le a karzatról az orgonaművészt. Püspöki zárszó és köszönetnyilvánítás következett, ketten a kiváló és egyben hagyománytisztelő sokrétű, művészi munkát végzett orgonarestaurátorok közül is jelen voltak, Bors László és Bartis Szabolcs – az ausztriai vendégművész többek között egy külön erre az alkalomra, aznapi dátummal gravírozott orgonasípot is kapott emlékbe ajándékul.

Kapcsolódik még a koncerthez, hogy a szervezők tartalmas leporellót készítettek a jeles vasárnapra, a fellépő és műsora ismertetése mellett az orgona részletes diszpozícióját (hangképét) is olvashattuk itt végre, továbbá a hangszer és megújulásának történetét, de például technikai részletekről megszólaltak maguk a restaurátorok is a programlapon – ezeket az értékes információkat sajnos már nincs mód itt részletezni.