Ingyen koncertezett pénteken a nagyváradi filharmónia

Tóth Gábor

Szinte telt ház volt a filharmóniában péntek este 19.30-kor, viszont az ingyen bevonzott közönség összetétele ezúttal némileg eltért a megszokottaktól, ez néhány viselkedési normát is bontott, ha csak kis mértékben is. Mindenesetre tekintélyt teremtett a nézőtéren és a zenekarban is Andrej Vesel, a csütörtöki koncerten már bemutatkozott fiatal horvátországi karmester, akit előző írásunkban okkal méltattunk friss értékeiért. A Bécsben végzett zágrábi Vesel tehát két koncertet vállalt a múlt hétre Váradon, akárcsak a szólista zongoraművész Ioan Dragoş Dumitriu, a brassói filharmonikusok jelenlegi fiatal igazgatója. Ketten egyébként jó ismerősök, Bécsben zenekart is alapítottak közösen még 2017-ben. Ahogyan azt Vesel csütörtöki működése nyomán is írtuk, friss energiák járták át múlt héten a zenekart, történésekkel teli volt az elhangzott zene, értelme, szíve, lelke volt sok mindennek. Nyitány alatt még szokás szerint fészkelődni szokott a közönség, most azonban odafigyelésre méltóan emelkedett lett még az overture is. 

A zenekari apparátust tekintve elmondhatjuk, igyekezet volt a filharmónia részéről ismét, Gershwinre például három szaxofonost is hívtak. Ez a minimális korrektség, ha bevállal egy filharmónia egy ilyen darabot. Okvetlenül kiemelendő a szimfonikusok soraiból egy moldovai fiatalember, Alexandru Bolganschi klarinétjának hangja, és nemcsak Gerswhin tekintetében. Ami a brassói zongoraművészt, Dumitriut illeti, akárcsak csütörtökön, technikailag pénteken is kifogástalan volt, mégis hiányzott most a blues zsírja ebből a Gershwinből, sokkal több raveli tükörsimaság érződött benne – emlegettük korábbi írásokban már többször, hogy Gershwin és Ravel között milyen furcsa találkozások és kölcsönhatások zajlottak az 1920-as években. Szellemes volt viszont, ahogy az egyik kadenciába belefoglalta Dumitriu pl. a Singin’ in the Rain-t, utalva arra, hogy ez a koncert a váradi FestiFall-hoz csatlakozva az ősz színeit is meg kívánta jeleníteni: született tehát a kék mellett némi vidám szürke és barna is. Ami még érdekesség, Gershwin „kék” darabjának partitúrája ezúttal sárga borítójú volt, a kiadó révén… Ráadásként egy Piazzolla-duó zongoraletétje szólt, kicsit visszautalva a nyári szentivánéji álmokra… Beethoven V. szimfóniáját partitúra nélkül vezette Vesel. Drága emlékű Acél Ervin karmester mondotta volt egykor, hogy jobb helyeken, pl. Bécsben, ahol ő is tanított anno, dirigenseknél a Beethoven-szimfóniák partitúra nélküli ismerete álmukból felköltve is alapkövetelmény. Ez most éberen beigazolódott Vesel esetében, ahogy zenészszlengben mondani szokás, nemcsak kívülről, de belülről is. Nagyon friss volt ismét minden történés, korszerű szelleműek és érzésűek a tempók, minden mégis nagyon emberi, harmonikus, a kellő helyen energiákat robbantó. Még a piccolót is hallhattuk végre zenekari hangszerként működni. A kiváló, stabil üstdobos bukaresti ifjú hölgy nevét is sikerült mostanra kideríteni: Alina Trifu. Gratulálunk. Megvolt tehát Beethoven sors-diadala és a zenekaré, még ha munkás precedensteremtés árán is, a teljes szimfonikus csapat elismerést érdemel, amiért két nap alatt két ilyen minőségű koncertet produkált külső megrendelés kényszerére.