A kő és a koszorú szimbolikája elevenedik meg a püspöki palotában nyílt kiállításon

Pap István

Most már hagyománya van annak, hogy meghívják a váradi képzőművészetnek azokat a jeles személyiségeit a nagyváradi püspöki palotába, akik bár már nem itt élnek, de szervesen kötődnek ehhez az épülethez. Ezt Lakatos Attila római katolikus püspökség munkatársa mondta szombaton délután azon a tárlatnyitón, melyen Gerendi Enderle Anikó műveit állították ki Metamorphosis ephemeralis címmel. A házigazdaként a közönséget köszöntő Böcskei László megyés püspök a tárlat több képén megjelenő koszorúk szimbolikájáról beszélt, külön kiemelve annak esztétikai és liturgikus jelentését. A továbbiakban Lakatos Balla Tünde kurátor méltatta a művésznőt és munkáit. Többek között elmondta: „Gerendi Enderle Anikó kezei által mintha Isten alkotna: finom vonalak, sok parányi részlet összeadódása a mulandó anyag ábrázolásában a tökéletesség megérintéséhez.” Ő is beszélt a tárlaton megjelenő két legfőbb motívum, a kő és a koszorú szimbolikájáról, majd idézte Gerendi Enderle Anikónak még 1996-ban lapunknak adott interjújából a következő gondolatot: „Számomra a részletek mindig fontosak. Úgy is mondhatnám, hogy én a részletekből építem fel az egészet. Ha visszatekintek eddigi munkáimra, azoknak mindig is építkező jellegük volt. Rendigényem tulajdonképpen harmóniára való törekvés. Valahol minden tárgyamban, rajzomban ez a szándék rejtőzik, a tökélyre való törekvés ez. Még akkor is, ha tudom, hogy a tökély megvalósíthatatlan és elérhetetlen.”

Mind Balla Tünde, mind az őt követő Bordás Beáta művészettörténész, az Erdélyi Művészeti Központ irányítója felvázolta a művész életpályáját: a kolozsvári születésű Gerendi Enderle Anikó a Ion Andreescu képzőművészeti főiskola dizájn szakán végzett, kezdetben ipari formatervezőként kamatoztatta tehetségét. Kísérletező kedvű művésznő, akinek Nagyváradon bontakozott ki művészi pályája, már a 70-es évek végén sikert aratott műveivel. A 80-as években a 35-ös Műhely egyik alapító tagja volt. 2004 óta él az Egyesült Államokban, ahol sikeres művészi tevékenységet fejt ki. A váradi püspöki palotában az 1993 és 2000 közötti, a nagyváradi alkotói periódusban készült munkáiból állítottak ki 33 akvarellt a Koszorúk és a Kő, Jel, Kép sorozatból. Bordás Beáta elmondta, hogy a művésznő kifejlesztett egy sajátos technikát, a száraz akvarellt, amely nagyon szilárd és plasztikus felületeket eredményez, de mégis van valami légies ezekben a rajzokban. A tárlaton látható munkái is ezzel a technikával készültek. Kiemelte továbbá, hogy a tárgyak hiperrealisztikusan, elképesztő igényességgel és részletességgel, szakmai tudással vannak megrajzolva. Hangsúlyozta, hogy a Koszorú sorozat darabjai az átmeneti állapotokról vallanak, ezekben a munkákban átbillenünk egy másik világba, egy spirituális dimenzióba. „Az elmúlásra, az átalakulásra kell gondolnunk, mi lesz velünk a továbbiakban, miután a testünk átalakul” – zárta szavait a méltató. A püspöki palota második emeleti kiállító terében berendezett tárlat február végéig látható.