Testközelből láthattuk, hogyan is zajlik egy hegyi mentés

Tököli Magdolna

Révről indult gyalogtúrára Vársonkolyos felé egy kis csapat szombaton reggel, amikor a Kereszt-kilátó fölötti ereszkedőn az egyik hölgy megcsúszott, elesett, és a jobb lábán bokatörést szenvedett. Társai segítségével sikerült lejutnia egészen a kilátóig, ahonnan a 112-es hívószámon keresztül igényelték a Salvamont hegyimentő-szolgálat segítségét. A központi diszpécserszolgálattal némileg nehezítette a kommunikációt a gyenge térerő, de végül sikerült kapcsolatba lépni a Bihar megyei Salvamonttal és megadni a pontos tartózkodási helyet, illetve felvázolni a sérült állapotát.

A kéttagú mentőegység hamarosan megérkezett Sonkolyos irányából, és az már az első pillanatokban nyilvánvalóvá vált, hogy nemcsak az ilyenkor szükséges ellátást biztosítják szakszerűen, hanem magával az emberrel is tudnak bánni. Pár megnyugtató mondat, humoros/kedves megjegyzés kíséretében szinte pillanatok alatt rögzítették a sérült végtagot, és hordágyra emelték a nyilvánvaló fájdalmai ellenére amúgy mindvégig példásan helytálló hölgyet. A sérült fejére védősisak került, a kezébe pedig kis palack víz, ami ez esetben azt a célt is szolgálta, hogy azt „szorongatva” kezeit a hordágyon tartsa, elkerülve így az esetleges sebesülés veszélyét. Ezután következett az a rész, ami a magunkhoz hasonló laikusok számára is egyértelművé tette, mekkora erőfeszítést igényel egy sérült, magatehetetlen személy biztonságos lehozása egy meredek erdei ösvényen, amelyet ráadásul nem egy helyen ölnyi vastagságú fatörzsek kereszteznek.

A hegyi mentőknek ebben segítségére volt a túracsoport pár férfitagja is, akik a pontos utasításoknak köszönhetően hozzá tudtak járulni ahhoz, hogy a sérült épségben lejusson a Vársonkolyos és Rév közötti vasúti sínhez. Itt már vártak rájuk az időközben szintén riasztott SMURD gyorsmentő-szolgálat emberei, így immár az ő segítségükkel (is) jutott el a sérült a Sebes-Körös mentén húzódó ösvényen Vársonkolyosig, a település szélén várakozó mentőautóig, innen pedig, mint közölték, Nagyváradra, a sürgősségi osztályra. Ezt megelőzően azonban még volt pár momentum, ami mindenképp említést érdemel: kedves pillanat volt a hivatásos, illetve a helyzet hozta szükségből hegyi mentőknek állt túrázók közös szelfije, és talán még ennél is kedvesebb az a spontán taps, ami a salvamontosok munkáját, hozzáállását méltatta a csoport tagjainak részéről.