Szüreti bál volt Hegyközszáldobágyon

Farkas Erika, Hegyközszáldobágy

Szombaton MULATTUNK, így, nagybetűsen! Évek óta nem volt szüreti bál nálunk, ezért elhatároztuk, hogy ebben az évben csakazértis lesz! Eltértünk a szokástól picit, mert nem csak a fiatalok táncoltak, hanem a legkisebbek is, sok édes kicsi leány és fiú, és mi, szülők is csatlakoztunk. Igaz, hogy csak két pár, de bízom benne, hogy jövőre többen leszünk. Az előkészületek hónapokkal ezelőtt elkezdődtek: a táncpróbák, amiben segítségünkre volt a Csillagocska Néptánccsoport tanára, Konrád Tamás kedves feleségével, Ildikóval, és az ifjú zenészek (le a kalappal előttük és hálás köszönetünk a munkájukért), a kultúrház felújítása szó szerint romos állapotából, a ruhák megvarrása, és még sorolhatnám. Minden nulláról indult, de szeptember 23- ra minden készen volt. Összefogással mindent el lehet érni, ezt megmutattuk már sokadjára idén. Csodás emberekkel együtt dolgozni könnyű és szinte bármit meg lehet valósítani. Többszáz kép is készült újra a mi fiatal tehetségünk, Kohelka Attila jóvoltából, hatalmas köszönet jár neki érte.
Szombat reggel egy gyors táncpróba után átmentünk a templomba, hogy áldást kapjunk utunkra. A tiszteletes meghatottan beszélt arról, hogy ennyi év után újra felelevenedik ez a szép hagyomány, s miután megkaptuk az áldást, felszólalt vendégünk, Botházy Nándor alprefektus, aki egy nagy igazságot mondott ki: a hagyományt nem őrizni kell, mert nem rab, nem ápolni, mert nem beteg, hanem megtartani. Megígérjük, hogy így lesz! Meghatódva szólalt fel pályi alpolgármesterünk is, Petri Zoltán (közigazgatási szempontból Száldobágy Pályihoz tartozik - szerk. megj.), megköszönve mindenkinek az összefogást, a szívvel-lélekkel beletett munkát, és azt, hogy ebben a rohanó világban nem sajnálta senki a legdrágábbat, az idejét erre az eseményre fordítani. Az istentisztelet után az utcán várakozó embereknek eljártuk a hívogató táncunkat. A legszebb fizetséget kaptuk a befektetett munkáért, hatalmas tapsot, s csak remélni tudom, hogy senki nem látta meg a meghatottságtól kicsorduló könnyeimet. A két szomszédos faluban, Pályiban és Újlakon folytattuk a táncos hívogatást. Mindkét helyen szívélyes fogadtatásban, szeretetvendégségben volt részünk. Otthon a szorgos szülők finom estebéddel vártak, s kevés pihenő után kezdődött az esti mulatság. Mulattunk kicsitől a nagyig, mulatott az egész falu, a népes vendégsereg. Igaz, este nem volt áramunk a vihar miatt, de ez nem zavart senkit. A telefonokon bekapcsoltuk a lámpát, a zenészek lejöttek a színpadról a hangszereikkel, köztünk zenéltek és mi roptuk a táncot! Több, mint kétszázan gyűltünk ismét össze. Jövőre ugyanitt!