Kenyérszentelés Nagyváradon a magyar államalapítás ünnepén

P. Nagy Noémi

A magyar államalapítás ünnepéhez kapcsolódó Magyar Kulturális Napok keretében augusztus 20-án, vasárnap este tartották meg a már hagyományosnak számító kenyérszentelést, ezúttal a váradi Bémer (Ferdinand) téren. Már este 19 órától elkezdtek gyülekezni az érdeklődők a színház előtti téren, ahol a megterített asztalokon sorakoztak a kenyerek. Sokan le is fényképezték a piros-fehér-zöld szalaggal átkötött új kenyeret. A meghirdetett programhoz képest körülbelül félórás késéssel kezdődött el a kenyérszentelés, illetve előtte egy rövid műsor. Az ágyai Tőzike Néptánccsoport tyukodi táncokat mutatott be, majd Szerefi Ilona népdalénekes az alkalomhoz illően Szent István népénekeket és himnuszokat adott elő.
A megjelenteket a szervezők részéről Moldován Gellért Lajos köszöntötte, kiemelve, hogy Istennek kell hálát adni az új kenyérért, és azért is, hogy a búza, ami az érmelléki gazdák által a földbe került, szárba szökkent és százszoros termést hozott. „Köszönjük, hogy megvan a mindennapi kenyerünk. Használjuk ezt a kenyeret nemcsak testünk, hanem lelkünk táplálására is” – tette hozzá. Csomortányi István, a Bihar Megyei Tanács elnökének magyarságügyi tanácsadója beszédében kiemelte: több mint ezer évvel ezelőtt lehetetlen feladatnak látszott az, hogy a magyar nép Európa szívében megmaradjon, de még ma is itt vagyunk. „Akkor vagyunk méltók Szent István hagyatékához, ha mindennapjainkban mi is vállaljuk a lehetetlennek tűnő feladatokat, és tehetségünkhöz mérten igyekszünk azokat sikerre vinni. Az Érmelléki Gazdák Egyesülete is ilyen feladatra vállalkozott tíz évvel ezelőtt, mégpedig arra, hogy Bihar megyét is bekapcsolja a Magyarok kenyere programba. Lehetetlen feladatnak tűnt az is, hogy Nagyváradon augusztus 20-án ünnepeljék meg a magyar államalapítást, és már több éve, hogy ez is sikerült. Még van egy lehetetlennek tűnő feladatunk, mégpedig az, hogy megállítsuk a magyar közösség fogyását Nagyváradon, hogy a következő századokban is legyen magyar szó városunkban” – hangzott el.

A továbbiakban a különböző felekezetek lelkészei elmélkedtek az ünnep fontosságáról. Tőkés László református lelkipásztor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke kiemelte, hogy az ünnep közel ezer éves történelme azt mutatja, milyen nagy becsben áll a nemzet tudatában és szívében Szent István király. „Ma is Isten iránti hálaadással idézzük meg emlékét és tartjuk meg ünnepét” – tette hozzá. A kenyérszenteléshez kapcsolódva elmondta, hogy a háborús viszonyok között a millió tonnányi kenyérgabona politikai célokra való felhasználása szentségétől fosztja meg a mindennapi kenyeret, amely az embernek mindenkor a legfőbb értéket jelentette. A Magyarok kenyere – 15 millió búzaszem program címével párhuzamba állította a magyarság fogyását, kiemelve, hogy egyre kevesebb magyar van a Kárpát-medencében, és ez a fogyatkozás továbbra is tart. „Nap mint nap érezzük, hogy kevesebben vagyunk, és fáj a szívünk, hogy már csak látogatóba jönnek haza váradi testvéreink ezrei. Így még csak nem is panaszkodhatunk, mert nem mások veszik el tőlünk, hanem mi adjuk át a helyünket azoknak, akik később jöttek. Legfőbb feladatunk ennek a folyamatnak a megállítása” – tette hozzá.

Mátyás Attila evangélikus lelkipásztor elmondta, hogy a történelmi viszontagságok közepette hálásak kell lennünk Istennek, hogy népünket megtartotta, ma is itt lehetünk Nagyvárad központjában, és nyilvánosan ünnepelhetünk. Mint kifejtette, a ma emberének tartozása van az elődeink és utódaink felé is, hiszen az ősöktől kapott örökséget, mint az anyanyelvet, a kultúrát és a szülőföldet meg kell őriznünk. Viszont ez az örökség nemcsak a miénk, hanem gyermekeinké is. Kiemelte, hogy szükség van a megbocsátásra, mert ahol megbocsátás van, ott van egyetértés is, ahol egyetértés van, ott van békesség is, és ott, ahol békesség van, ott erős lesz a közösség és megmarad.

Kardos József unitárius lelkész elmondta: a mai ember mindennapi útitársa az aggodalom, amelyet a munkahely, a megélhetés gondja, a jövő kérdései és egyéb tényezők váltanak ki. „Az új kenyér ünnepén ezekben a kenyerekben láthatjuk Isten gondviselését, válaszát az imáinkra, a mindennapos aggodalmainkra. Beláthatjuk, hogy aggodalmaink alaptalanok voltak, mert mindig ott ragyog az életünket kiteljesítő isteni gondviselés napsugara” – hangzott el.

Erdődi Endre csokalyi görögkatolikus pap hangsúlyozta, hogy a kenyér egyszerre régi és új szimbólum is, amit azért kapunk Istentől, hogy erőt nyerjünk általa a régi és új kincsek, mint a szeretet, az igazság, a bátorság, a család, az élet előhozására. Orosz Roland atya a római katolikus egyház részéről a kenyér megszaporításának történetét elevenítette fel, kiemelve a szerepét nemcsak az akkori, hanem a mai világban is: „A kenyér az, ami összeköt, ami békességet teremt, ami megadja a családi otthon számára a megélhetést. Szent István király két nagyon fontos dolgot üzen ezer év távlatából: a törvényekhez ragaszkodnunk kell, valamint, hogy a hitet meg kell tartanunk, mert a hit az a kőszikla, amire minden nemzet, család és egyén építheti életének a házát” – tette hozzá végezetül.

Az áldásokat követően a helyszínen felszeletelték és kiosztották a kenyereket.