Hegedű-zongoraest volt a múzeumkertben

Tóth Gábor

A Körösvidéki Múzeum rendkívül aktívan dolgozik azon, hogy élő közösségi térré formálja önmagát. A július 27. és szeptember 10. közötti Tipografia de idei #hailamuzeu elnevezést viselő nyári kulturális programsorozata javában zajlik, a teljes projekt mintegy harminc különféle eseményt ölel fel. Mindezekre ingyenes a belépés, a sorozat az Interreg Románia–Magyarország ROHU446 program keretében jött létre. Érdemes figyelni az elkövetkező programokat a hírekben vagy követni magának a múzeumnak a közösségi oldalán is (facebook.com/MuzeulTariiCrisurilor), mert olyan további rangos koncertek is következnek, mint például augusztus 30-án a Hot Jazz Bandé.

Térjünk azonban vissza a mostani színvonalas kamaraestre. Valentin Șerban (sz. 1990, Brassó) és Mihai Diaconescu (sz. 1991, Craiova) már többször felléptek az elmúlt években külön-külön is Nagyváradon (mindeddig a filharmónia hangversenyein), nemrégiben (május 30-án) pedig együtt is, a Vibrations országos turnéjuk keretében. Legutóbbi koncertjükhöz képest teljesen új műsort hoztak erre az alkalomra, csak a felszínen könnyednek tűnő szabadtéri légkörűt, valójában klasszikus eleganciájút és tartásút, ezt a programban szerepelt Mozart vagy Ravel neve is igazán jól megvilágítja. Diaconescu egyébként Kolozsvárott végezte zeneakadémiai tanulmányait, de ösztöndíjjal tanult Helsinkiben is, Șerban Grazban diplomázott, a legutóbbi Enescu-verseny elsődíjasa.

Mozart bécsi hegedű-zongora szonátáinak sorából a K. 378-assal kezdték a műsort kiváló zeneiséggel a fiatal művészek, mindjárt ekkor viharos szél söpört át a múzeumkerten, ami azonban kifejezetten jó drámai hatást kölcsönzött az első tétel kidolgozási szakaszának. Szerencsére a szél hamar elült, és kitisztult az ég is, így a közönség és a zenészek nyugalma is visszatért – nyilván még sokakban ott volt a július 25-én Nagyváradra is lecsapott ítéletidő rossz emléke. Sajnos a jó hangosítás és Diaconescu kiváló játéka sem tudott sokat hozzáadni a sorozatgyártott Yamaha-zongora kissé fémes hangzásvilágához, amely Șerban hegedűjének érzelmes, meleg tónusával kontrasztban állt a teljes koncerten. Paul Constantinescu 1951-ben komponált Három zongoradarabjának III. tétele következett Diaconescu szólójában. Úgy tűnik, az előadó kedvelt darabja ez az ún. Dobrudzsai tánc avagy Toccata, ha valaki még emlékszik rá, Diaconescu első váradi fellépésekor játszotta ezt ráadásként 2021. július 22-én a filharmónia szabadtéri koncertjén. Szóló hegedűrészlet következett Enescu op. 28-as III., hegedű-zongora szvitjéből (Impresii din copilărie), a Lăutarul című tétel – fordítják ezt A zenésznek vagy A hegedűsnek is olykor, de egyik sem tükrözi az autentikus, falusi, népi cigánymuzsikusi jelentéstartalmát. Ravel 2. hegedű-zongora szonátája jött a sorban. Ravel és Gershwin Párizsban és New Yorkban is találkozott 1928-ban, ez a szonáta akkorra már készen állt, Ravel kétségtelenül szerette a jazzt, mindenesetre nehéz olykor megállapítani, hogy Ravel és Gershwin közül ki kire tett nagyobb hatást, különösen a szonáta olyan zavarba ejtő dallamhasonlóságai hallatán, amik a Summertime-ot előlegezik vagy a Fascinating Rhythm visszhangjai. Talán nem véletlen, hogy épp a II., Blues c. tételre meg is érkezett a múzeumkert szökőkútjához néhány örvös galamb, melyek közismerten egy blues-alapú dallamot szoktak ismételgetni. Josef Suk, aki szerencsére nemcsak arról maradt híres, hogy Dvořák veje lett, szóval Suk érzelmes zenéje következett, az op. 7-es sorozatból hegedű-zongora átiratban Dal a szerelemről (Píseň lásky). A hivatalos műsort Henryk Wieniawski op. 4, no. 1-es polonéze zárta. Ráadást kért a közönség intenzív tapsa, nem is akármilyen encore következett, Csajkovszkij Valse-Scherzója szólt legvégül.