Évadot zár szerdán a Kaganovskiy Zenei Esték

Tóth Gábor 

A fellépő vonósötös kamaraformációja akusztikai szempontok miatt is indokolja, hogy a sorozat évadzáró eseménye ezúttal visszatér a díszteremmel szomszédos ún. nagy festett terembe. Koncertbelépők tehát ennek megfelelően korlátozottabb számban kaphatók, mint az az elmúlt két havi dísztermi események során lehetséges volt. Írjuk is most gyakorlati okokból először ezt: jegyek válthatók tehát a nagyváradi római katolikus püspöki palota recepcióján, vagy előzetesen foglalhatók a 0771-612-714-es telefonszámon. A lefoglalt jegyek legkésőbb a koncert napján déli 12 óráig vehetők át. És akkor lássuk magát a műsort is és a szereplőket.

W. A. Mozart 4., g-moll vonósötöse, K. 516 (1787), valamint Beethoven C-dúr vonósötöse, op. 29 (A vihar alcímen ismert, 1801) lesz hallható, a két négytételes darab összidőtartama nagyjából egy óra, de a szokásoknak megfelelően minden bizonnyal meglepetés-ráadásokra is számíthatunk. Brácsakvintettekről beszélünk, azaz a szokásos vonósnégyes formációját egy második mélyhegedű egészíti majd ki. A kezdeményező művészpáros, Artur Kaganovskiy (I. hegedű) és Kaganovskiy Eszter (I. brácsa) ezúttal is kiváló kollégákat választott, hívott a lehető legjobb zenei minőség megteremtése érdekében. A II. hegedű szólamát Alexandra Crişan játssza, a temesvári filharmónia koncertmestere, ő most az új név a kamaraegyüttesben, a visszatérő csapattagok pedig Marcel Cameniţă (II. brácsa), az aradi filharmónia mélyhegedű-szólamvezetője és Kállay Ágnes (cselló) Budapestről, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára, nemzetközileg tapasztalt sokoldalú kamarazenész, gordonkaművész. Két bécsi klasszikus óriás közül ezúttal bizonyos értelemben Mozart lesz a forradalmár és Beethoven a hagyománytisztelőbb ifjú, pedig mindketten 30-31 esztendősen írták most elhangzó vonósötöseiket. Érdemes tehát odafigyelni rá, hogy hol tart mindössze 14 év különbséggel a 18/19. század fordulóján a zene, mit ír az élet múlását sűrűbben érző Mozart 31 esztendősen saját korának szellemi, tartalmi, lelki túlszárnyalásában, de semmiképpen sem formát vagy korszakesztétikát megbontva.

A kvintett egyidős egyébként a Don Giovannival is, Mozart apjának halála évében, sőt hónapjában írja, telve balsejtelmekkel, a mozarti jellegzetes g-moll személyes érzelmű vívódásaival. 3. és 4. kvintettjének gyors egymásutánjára (1787. április-május) és hangnemválasztására (C-dúr, g-moll) láthatunk még analógiát a későbbi 40. és 41. szimfóniák párosában is. Mozart egyébként 6 vonósötöst hagyott hátra. Ez tehát a negyedik, melyben a háromtételnyi, drágakőmetszői kifinomultsággal megfogalmazott életsúlyt még mindig a finálé bevezetőjének sötét gondolatai követik – ismerős lehet itt majd az indító, lefelé lépő hat hangból álló motívum (János-passió „Bevégeztetett”, vagy utólagosan az ún. Albinoni-adagióból). Mindezek után jön a fordulat, a szerző egyszerűen felgyűri ingujját G-dúrba, és végkifejletként szemtelenül gáláns cinikussággal kacag bele a halál arcába. 

A 30 éves Beethoven még kezdeti és érett korszaka határán írja voltaképp egyetlen kerek egész vonósötösét, ezt az op. 29-et (további kvintett faktúrájú művei más alkotásainak átiratai vagy egytételes kísérletek). Olyan művek szomszédságában keletkezett ez a C-dúr vonósötös, mint a Tavaszi szonáta, ill. az I. és II. szimfónia (közvetlenül a kettő között), de megelőzi egy esztendővel a szintén Vihar ragadványnevű zongoraszonátát is. A negyedik tétel bevezetőjéből majd azonnal rá tetszenek jönni, hogy miért kapta utólag A vihar alcímet ez a Beethoven-darab. Még az első tétel indítása is ismerős lehet majd azoknak, akik novemberben figyelmesen hallgatták ugyanitt az op. 18-as Brahms-vonósszextettet. A június 21-i koncertet követően tehát két hónap nyári szünetre megy a Kaganovskiy Zenei Esték, de ősszel újabb meglepetésekkel térnek vissza.