Itália hangjai szólnak csütörtök este a filharmóniában

Tóth Gábor

Mihnea Ignat harmadszor vezényel Nagyváradon. Az eddigi látogatásai tavaszra estek, tavalyelőtt áprilisban dirigált itt, akkor még zárt kapus koncerten, tavaly pedig márciusban lépett fel immár közönség előtt, akkor épp a mostani szólista, Antonio Sekaci fiával, Jan Sekaci csellistával koncerteztek. Most tehát a szólista Antonio Sekaci, akit régről és jól ismerhet a váradi közönség, hiszen nagybőgő-szólamvezetői szerepben a hangversenyeken szinte mindig őt láthatják-hallhatják a rendezői jobb oldalon, közvetlenül az első bőgőszéken. Az idén 51. életévét töltő bihari szlovák származású nagybőgőművész zenekari tapasztalatán túl az elmúlt évtizedekben többször bizonyította itt szólistai rátermettségét is, egyebek mellett Koussevitzky (op. 3), Bottesini (Gran duo concertante), Dittersdorf (E-dúr nagybőgőverseny) zenéjével. Különleges adalékként írja közösségi oldalán a filharmónia az 1996-ban a kolozsvári zeneakadémián végzett Sekaciról, hogy egyben hangszerkészítő is, és e koncerten is egyik saját kivitelezésű bőgőjén játszik.

Mihnea Ignat (sz. 1980, Craiova) jelenleg a Temesvári Román Nemzeti Opera karmestere, s az országban és a nagyvilágban is szép karrier áll már most mögötte, külföldön főként Spanyolországban (Alicante, Madrid – RTE, Sevilla, Bilbao) és Németországban (Berlin, Lipcse) volt hangsúlyosabban aktív, de például a karibi térségben is, amire alább még visszatérünk.
A klasszikát képviseli a koncertet nyitó Luigi Boccherini (1743–1805) rövid, nagyjából húszperces op. 37, no. 3-as d-moll szimfóniája (1787). Boccherini stagnáló gáláns stílusa nem bizonyult haladónak olyan kortársak mellett, mint Haydn vagy Mozart, így aztán zenéjét az utókor hamar elfelejtette, pedig csak ezekből a rövid, kellemesen dallamos, szellős lélegzetű szimfóniákból írt vagy két tucatot, teljes hagyatékában pedig legalább 450 különféle mű található, gitárkvintettektől az operáig. Széles körben manapság már csak egy bizonyos menüettje ismert, de az aztán kétségtelenül globálisan népszerű – az op. 11, no. 5-ös vonóskvintett tétele. Szerencsére szakmai körökben azért ápolgatják Boccherini hagyományát, aki egyebek mellett a klasszikus gitárosokra hagyott bőséges kamarazenés játszanivalót. Sorsa élete alkonyán nyomorúságosra fordult, miután Madridban vitába keveredett addigi királyi szintű patrónusával, ez ugyanis beleszólt Boccherini egyik triójának tartalmába, így aztán az olasz mester állás nélkül maradt, s ezután főként gitárátirataiból próbálta fenntartani magát.
Az alapfoglalkozását tekintve csellista Boccherini után az ábécében még maradunk a B-betűs olaszoknál, de méretben és korszakban is szintet ugrunk a filharmónia koncertjén, nagyobb hangszer és egy századdal későbbi zene következik, Giovanni Bottesini (1821–1889) 2., h-moll nagybőgőversenye (1853). Bottesini korának világsztár nagybőgővirtuóza volt, a bőgő Paganinije becenéven is ismert, értelemszerűen számos kompozíciót hagyott hátra a vonóshangszerek „elefántjára”. Ráadásul karmesterként sem volt akárki, hiszen például személyesen Verdi bízta rá az Aida 1871-es karácsonyi kairói premierjének vezényletét. Bottesini európai sikerei mellett – lábai előtt hevert nemcsak Itália, de Párizs és London közönsége is – 1846–49 között a havannai olasz opera társulatában is működött, eleinte bőgősként, később zeneigazgatóként. Különös párhuzamként hozzuk ezt fel, hiszen a most meghívott dirigens is Közép-Amerikában vállalt egy ideig állást, Ignat 2009-ben a Dominikai Köztársaság Nemzeti Szimfonikus Zenekarához szerződött le egy évadot. Ha már a párhuzamoknál tartunk, Ignat az egykoron Mendelssohn által alapított Gewandhaus zenekaránál is dolgozott egy ideig, Dmitrij Kitajenko karmesterasszisztenseként. Így kapcsolódunk a műsor második felében megszólaló zeneköltőhöz, Felix Mendelssohn-Barthodlyhoz (1809–1847). Mendelssohn abban a kiváltságos helyzetben volt anyagilag, hogy már húszesztendősen beutazhatta Európát. Ennek nyomán született például a Skót (III.) és az Olasz (IV.) szimfóniája is. Itáliában Velence, Firenze, Róma, Nápoly is megihlette. Napfényes lelkesedés, virtuóz zenekari lendület, de vele romantikus nosztalgiájú hazavágyódás is szól majd a négytételes Olasz szimfóniában (IV., A-dúr, op. 90, 1833/34), melyben a német korai romantika fénylő üstököse utazási élményeit összegzi.
Online jegyek: bilete.ro. Filharmóniás információk: filarmonicaoradea.ro, facebook.com/filarmonicaoradea, instagram.com/filarmonicaoradea.