Váradhegyfoki premontrei prépostság: kilenc évszázad hit és kultúra

A nagyböjti premontrei hétvége eseménysorozat keretében március 10-én, pénteken este az Úri utcai széktemplomban bemutatták a Holnap Könyvek Kiadó gondozásában megjelent Kilenc évszázad hit és kultúra című kötetet. Fejes Rudolf Anzelm apát és Molnár Judit tanárnő, közíró közös, gazdagon illusztrált könyvében szó esik a szerzetességről, a Szent Norbert által alapított rendről, illetve a váradhegyfoki premontrei prépostság létrejöttének az előzményeiről, a történetéről a kezdetektől a virágkorig, majd az államosítástól napjainkig tartó évtizedekről.

A szerző felvételei

Ciucur Losonczi Antonius

Az érdeklődőket Fejes Rudolf Anzelm apát, prépost prelátus köszöntötte. Hangsúlyozta: nem híve annak, hogy templomban könyvet mutassanak be, de ennek a kiadványnak a tárgya miatt fontos volt, hogy a premontrei rendhez kötődjön a helyszín. Ráadásul az illusztrációk felhívják a figyelmet a templom művészi értékére is. Felelevenítette, hogy két évvel ezelőtt, amikor a kanonokrend alapításának 900. évfordulóját ünnepelte, interjúkészítési kéréssel fordult hozzá Molnár Judit. Amikor azonban egy délután találkoztak, világossá vált számukra, hogy a téma többet érdemel két hasábnyi újságcikknél. Így aztán megszületett ez a beszélgetős könyv, mely nem törekszik tudományosságra, sokkal inkább egy eszmecsere a premontrei lelkiségről, történelemről, kultúráról, jelentős rendi eseményekről.

Szűcs László szerkesztő megjegyezte: akár a Mihai Eminescu Főgimnázium - vagyis az egykori Premontrei Főgimnázium - dísztermében is tarthatták volna a rendezvényt, de hogy ez miért nem lehetséges, arra a válasz a kiadvány maga.

Molnár Judit felidézte, hogy körülbelül másfél év alatt állt össze a kötet anyaga. Bár nem csapatmunkás, az apáttal kifejezetten szeretett együtt dolgozni. Nem volt vita köztük, a feladatok valahogy adták magukat, és sok olyan adatot, tényt közölt Fejes Rudolf Anzelm, melyekről ő sem nem tudott, így sokat tanult az elhangzottakból.

A tanárnő által elmondottakat az apát azzal egészítette ki, hogy szó esik jelentős eseményekről, dátumról és Várad történelméről is a könyvben, hiszen ezek nélkül a váradhegyfoki premontrei prépostságról írni lehetetlen. Ugyanakkor olyan dolgokra is fény derül, melyekről gyakran kérdezik őt. De nem úgy kell olvasni, mint egy történelemkönyvet, hiszen hipotézisek is vannak benne, lábjegyzetek viszont nem, mert amit közölni akartak, azokat elbeszélik.

Fejes Rudolf Anzelm ezután elmagyarázta, hogyan lett az eredetileg a pálosok által épített templom a premontreieké. Majd az ingatlanok visszaszolgáltatásáért folytatott - ahogyan ő fogalmazott - vallás- és kultúrharcára is kitért. „Ezek a bajok a váradi köztudatban elhomályosítják a premontreiek szerepét, vagy nyugodtan mondhatjuk azt, hogy szándékosan elhallgattatják. Ezért kell minket hazugnak és adósnak beállítani. Ebben a kellemetlen helyzetben vagyunk tehát, de én tudom azt, hogy a mi harcunk nemes és igazságos, mert egy igaz ügyért folyik. Talpon maradtunk eddig is, nem tudtak legyőzni bennünket. Ez pedig azt is jelzi, hogy Isten mellettünk áll, és ez a csodálatos az egészben”, jelentette ki a prépost-prelátus.

Amúgy egyetlen fejezete a könyvnek nem kérdezz-felelek jellegű, és ebben Molnár Judit arról elmélkedik, hogy Mi volna, ha…?!, vagyis, ha a premontrei rend visszakapná az iskoláját. És maradtak még kibeszéletlen témák is, így akár az is elképzelhető, hogy lesz folytatása a kiadványnak…