A legnagyobb zeneszerző szólt az orsolyita templomban

Tóth Gábor

Johann Sebastian Bach születésnapja alkalmából indult el 2015-ben a Bach Mindenkinek Fesztivál magyarországi kezdeményezése, mely rövidesen a teljes Kárpát-medencére kiterjedt. Mi több, idén például Lengyelország, Svájc, Anglia, de még Ausztrália is betársult részt venni a fesztiválba, ami most március 16–31. között zajlik, s több mint kétszáz kisebb-nagyobb koncertet ölel fel. Ehhez a rendkívüli sorozathoz csatlakozott immár hagyományosan Nagyváradról Szeghalmi Emese is, az orsolyita (Szent Anna) templom orgonistája, március 25-én, szombaton 16 órai kezdettel, a nevezett templomban megtartott nagyjából 40 perces Bach-orgonakoncerttel. Az egykori orsolyita-templom inkább csak liturgikus funkciókat ellátó kis orgonája sajnos rég nincs annyira elfogadható állapotban, hogy művészibb tartású repertoárt be tudjon fogadni, ezért elektromos orgonán hallhattuk a korálfeldolgozások, variációs tételek, concerto-részlet, passió-áriatétel alkotta műsort, melyben mind közismertebb darabok, mind pedig kevésbé gyakran megszólaló különlegességek is képezték a barokk mestertől – ahogyan az előadó felvezetőjében fogalmazott, a világ legnagyobb zeneszerzőjétől –, Bachtól ez alkalomra válogatott repertoárt.
Nagyjából 20 főnyi érdeklődő gyűlt össze az eseményre, mely bensőséges, imára, elmélkedésre hangoló zenei momentumokat részesített előnyben így nagyböjthöz időzítve. Kyrie-Christe-Kyrie csoportosításban három könyörgés-rendeltetésű korálfeldolgozással indult a műsor: Kyrie, Gott Vater in Ewigkeit BWV 672; Christe, aller Welt Trost BWV 673; Kyrie, Gott Heiliger Geist BWV 674 – voltaképp a szentháromság tropizált Kyrie alapú megszólalását hallhattuk a Clavier-Übung III. kötetéből, gondos kísérőszólamok által körülölelt koráldallamokban, mindez a lipcsei Peters kiadó nyomán napvilágot látott Griepenkerl/Roitzsch-féle kiadás alapján hangzott el. A fúga művészete c. kései Bach-mestermű két Contrapunctusa jött eztán, az I. és a IV., majd újabb egymanuálos korálfeldolgozás-letét, a Jesu, meine Freude BWV Anh. 58 (Machella-átirat). Bach ún. Olasz koncertjének második, lassú tételéhez (d-moll) Szeghalmi Emese egy különös visszafogottságú, könnycsepp-hullatós vibrafonhangszínre váltotta a hangszerét, majd csembaló-kolorittal játszotta az a-moll olasz variációkat, azaz Aria variata alla maniera italiana BWV 989 (kettő kivételével: VIII. és IX. változatok). Végezetül újabb ária szólt (ismét Machella-átirat), a Máté-passióból az Aus Liebe will mein Heiland sterben (Üdvözítőm szeretetből akar meghalni). Tartalmát tekintve nemcsak a közelgő húsvétra reflektált ez a most szavak nélküli szoprán-ária, hanem jelzésértékű búcsú is volt ez Szeghalmi Emese részéről, aki a közeljövőben „teszi le a lantot” 32 évnyi egyházzenei szolgálat után, de remélhetőleg koncertjeivel még visszatér eztán is olykor a váradi zenei életbe. Szeghalmi Emese egyébként szombaton déli 12 órakor a nagyváradi Szent Erzsébet Idősek Otthonának lakóihoz is elvitte billentyűs muzsikával Bach zenéjét.