Strauss-koncertekkel indította az évet a nagyváradi filharmónia

Tóth Gábor

A műsor összeállításában a 19. századi bécsi keringőkirály legnépszerűbb darabjaira esett a választás, elhangzott: A denevér – nyitány, Anna-polka, Mesél a bécsi erdő, Vadászaton (polka), Bécsi vér, Pizzicato-polka (ennek társszerzője Josef Strauss), Déli rózsák keringő, Terefere-polka, majd szünetet követően A cigánybáró – nyitány, Egyiptomi induló, Tavaszi hangok, Kirándulóvonat (polka), Császárkeringő, Pezsgő-polka, Kék Duna keringő, ráadásként pedig természetesen id. Johann Strauss Radetzky-indulója.

Előzetesen december végén hirdetett meg a filharmónia két újévi hangversenyt is (január 6. és 7.), de mivel pár nap alatt mindkettőre elkelt az összes jegy, kicsit úgy alakult a történet, mint a népszerű Star Wars-trilógia esetében, folytatás után előzményt is rendeztek, azaz egy korábbi (január 5.) koncertet is beiktattak, amire szintén néhány nap alatt elfogytak a jegyek. Intenzív munkával zárult a zenekar számára a tavaly karácsony előtti időszak is, december végén volt rá példa, hogy egyazon napon (december 22-én) két különböző műsort is kellett muzsikáljanak, s most húzósan is indult a szimfonikusok számára az év, három nap alatt három koncerttel. A három közül a január 5-i, legelső hangversenyen jártunk, ahol nem érződött semmilyen zenészfáradtság. Jó hangulat, könnyed elegancia jellemezte a koncertet, inspiráló volt a karmesteri jelenlét is, Morar a zenekart sok mosollyal lelkesítette, és alkalomhoz illően ezúttal kicsit a közönségnek is imponált a dirigens a keringőkhöz és polkákhoz illő táncos mozdulataival – amit lehetett, azt narrációformálásban igazán megpróbálta ráilleszteni a végtelenül ismétlődő ternáris vagy bináris metrikus tánczenei sémákra. Mindvégig diszkréten formált volt a valcerütem második hangsúlya, nem volt benne erőltetett bécsi lekoppintás. A vonóskar továbbra is soványka volt: prím még csak akadt, de hét szekund, öt brácsa, négy cselló (sokszor csak halványan hallható) és három bőgő alkotta. Hárfa nem volt (az első koncerten legalábbis), helyette billentyűzetről szólt a digitális hárfahang. Remek fúvósszólókat hallhattunk, ellenben a vonós kamaraszólók kicsit bátortalanul keresték a kiutat a „bécsi erdőből” – konkrétan a Mesél a bécsi erdő bevezetője mellett a Bécsi vér kezdetén is vértelenül.

Körítésnek volt még árnyalatnyi ízléses karácsonyi-szilveszteri teremdíszítés, valamint szintén szilveszteri hangulatú háttér- és mennyezeti színesfény-vetítés, keringőző pezsgősbuborék ihlette, kifejezetten figyelemelvonó, szédítő, zavaró. Ami pedig az előcsarnokban, lépcsőfordulókban berendezett aktuális fotókiállítást illeti, ott hangsúlyosan túltengett az akt. A koncertet megelőzően rendhagyó igazgatói köszöntőt is hallhattunk, Carmen Rus gondolatait, de nem személyes tolmácsolásában, hanem Șerban Borda színművész felolvasásában, s itt az újévi jókívánságok előtt kicsit hosszas hangsúlyt kapott a tavalyi filharmóniás tevékenység pozitív, közönségbaráti értékelése, magyarázása. Igen, látjuk, egyre több intézményen kívüli felkérésnek tesz eleget a filharmónia, és intenzíven vesz részt a város zenei életében, de sajnos halljuk is az eredményét, koncertről koncertre, mindez a saját, értékes évadépítése helyett, illetve annak rovására zajlik. Az igen hosszúra, kétszer egy órásra nyúlt műsor végén szólt az ütemes Radetzky-taps, de a közönség még így is igényelt ráadást. Így esett, hogy legvégül a Pezsgő-polkát ismételte a zenekar. Csak zárójelben tegyük hozzá a csupa Strauss-műsorhoz, benne sok bécsi operettel is, hogy a mi Lehárunk épp 75 esztendeje hunyt el.

A kétórás Strauss-műsorral megvolt a vidámságra hangoló, fejeket kicsit a homokba rejtő, búfelejtő évindítás, most már igazán következhet a hangversenyek idei java is.