Varázslatos jazz szólt vasárnap este a Posticum teraszán

Tóth Gábor

Lamm Dávid (sz. 1978, Budapest) és Kanizsa Gina (sz. 1988, Szolnok) külön-külön is profik, de még nagyobb ajándék a kortárs magyar jazzéletnek, hogy ők ketten zeneileg ilyen harmonikusan egymásra találtak. Korábban mindketten a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz-tanszékén diplomáztak, de már azelőtt/azalatt is, illetve főként azóta számos műfajban, több formációban megcsillantották tehetségüket, aktívan jelen vannak a jazz-zenei körforgásban. Lamm  Dávidot régóta ismerhetik a Posticum koncertlátogatói, pl. a Balázs Elemér Group révén, Kanizsa Gina pedig most először volt fellépő vendég Váradon, de jól emlékezhet rá a közönség pl. A Dal 2017 felfedezettjeként a médiából.

Gina és Dávid tökéletes szinkronban játszanak, bármilyen darabhoz is nyúlnak, akármilyen sztenderdet vagy más ismert slágert (latin, beat, pop, blues stb.) is formálnak a maguk kifinomult groove-os ízlésére, azt meghitt-személyes benyomásúvá/lenyomatúvá teszik, zeneileg pedig rendkívül értékessé nemesítik. Minden apró zenei rezdülésük professzionálisan a helyén kezelt megfelelő mennyiségi és minőségi harmóniában van, a legbensőbb érzéseket megpendítő hangulatot varázsolnak bármiből, amihez csak nyúlnak. Ezt tapasztalhattuk a vasárnap este megszólalt különleges zenei világuk alapján. Ebbe az egységes, egyensúlyteremtő harmóniába emelt át a Kanizsa-Lamm duó pl. Beatles-slágereket (And I love Her, Two of us, If I Fell), blues-muzsikát – Every day I have the Blues, The Thrill Is Gone (B. B. King), Please Send Me Someone to Love (Percy Mayfield), Nobody Knows You When You’re Down and Out –, Bobby „Blue” Bland-féle R&B-t Ain’t No Love in the Heart of the City, de akár Bruno Martino (Estate) és Carlos Jobim (Corcovado) líraibb latinos világát, Billie Holiday vagy Frank Sinatra révén ismert dalt (I Thought About You), ill. olyan örök slágereket, mint a Stand by Me vagy The sound of Silence. Reménykeltőek voltak a dalok üzenetei is arra nézve, hogy a nehezen elviselhető világban a béke ajándéka már rég a kezünkben van, odafentről, csak adnunk kell egymásnak belőle, hogy megszorozhassuk. De azért pl. az irónia egyik legkifinomultabb momentuma volt, amikor a Here’s to Life sztenderd „és ami jó, az egyre jobb lesz” (And all that’s good get better) sorára mindössze egy leheletnyi gitárszólam harmóniaszekvenciái kromatikusan az ellentétes mélybe gombolyították a zenei fonalat…

Különlegesen simult hozzá a duó kifinomult zenéje a csendes nyárestéhez a Posticum teraszán. A közönség este 10 óra tájban még két ráadásra vette rá az előadókat, így kicsit a Posticumnak is személyre szólóbban dedikálva elhangzott: Arthur’s theme (Best That You Can Do) és meditatív reverberációval fűszerezve a Peace (Horace Silver).