Örömfőzés, örömétkezés a nagyváradi várban

A vegetáriánusok és a fine dining hívei valószínűleg messze elkerülték a váradi vár fejedelmi udvarát szombaton délelőtt, ahol a Szent László Napok egyik hagyományos, minden alkalommal megrendezett eseménye, az örömfőzés zajlott, ugyanis a csapatok hússal gazdagon ellátott, igazi magyaros ételeket főztek. Hogy ez mennyire így volt, azt a Váradi Dalnokok csapatának jelmondata fejezi ki a legtalálóbban, mely így hangzik: „A kolbász a legjobb fűszer.” A csapatok reggel kilenc órakor kezdték el a főzést, és szükség is volt a korai kezdésre, mert időigényes, sok aprómunkával járó ételeket készítettek ráadásul meglehetősen nagy mennyiségben, hogy a várba kilátogató sokadalomnak legyen mit ennie. 

Az Érmelléki Gazdák Egyesületének népes, közel harminc fős csapata 1300 töltött káposztát főzött meg, a PKE csapata szintén töltött káposztával készült, a Váradi Dalnokok magyaros babgulyást, a Váradi Asszonykórus toros káposztát főzött, saját elmondásuk szerint nagyon sok hússal, „de a szívünket-lelkünket is beletettük” – fogalmazott a csapat egyik tagja. Távolabbról is érkeztek vendégek az örömfőzésre: a Szatmári Gazdák Egyesülete egy egyedi pincepörkölttel kényeztette a zsűri és a közönség gyomrát, és Kárpátaljáról is érkezett egy hatfős csapat, a Bene Ízőrzői, akik füstölt csülkös káposztás paszulylevest főztek. 

Ahogy haladt előre a főzés és kezdtek szállingózni az ínycsiklandozó illatok, úgy kezdett el egyre több érdeklődő forgolódni a kondérok körül, és már dél körül elkezdett egyre több felől felhangzani a kérdés: „Mikor lesz már kész?” Az elkészült ételeket zsűrizték is, de sem a csapatok, sem a kilátogatók nem versenyként, hanem igazi örömfőzésként fogták fel az akciót, és fogytak is az adagok szépen. A csapatok asztalainál hosszú sorok kezdtek kialakulni egy óra magasságában, amikorra végre elkészültek az ételek, és aligha érzett csalódást bárki, aki megkóstolta bármelyik csapat főztjét.