Új fordításokkal is emlékeztek Pannoniusra a Varadinumon

Ciucur Losonczi Antonius

Március végén volt Janus Pannonius latin nyelvű költő, humanista, váradi őrkanonok és pécsi püspök, egyebek mellett a Búcsú Váradtól szerzője halálának 550. évfordulója. Az Újvárad folyóirat az idei, 30. Festum Varadinumra időzítve ezért egy műhelyjellegű emlékestet szervezett szerda este a Léda-házban. Janus Pannoniusról és a környezetéről, valamint nagybátyjáról, a reneszánsz embertípust megtestesítő Vitéz Jánosról, illetve kiemelten a korabeli Váradról Kormányos László történész tartott előadást.

Többek közt elhangzott: a középkor utolsó másfél évszázadában Várad a Magyarországon kibontakozó humanista műveltség legkorábban kialakult központja lett. Ettől az időszaktól kezdve a humanizmus világképe és a reneszánsz stílus maradandó nyomokat hagyott a város oktatásán, tudományos életén és művészetén, melyeket magas intellektuális színvonal jellemzett. A Jagelló-korban pedig a virágkorát élő magyarországi, illetve váradi humanista műveltség legfontosabb hazai jelképévé Janus Pannonius vált. Nemcsak úttörőnek számított, de a külföldi egyetemeken és tudós műhelyekben az ő személyével lehetett igazolni a korabeli magyar művelődési viszonyok modernségét és európaiságát.

A rendezvény második felében Nemes István tanárral, latin fordítóval beszélgetett Szűcs László főszerkesztő egyebek mellett arról, hogy mennyire tud korszerűen hangzani egy sok százéves versszöveg mai fordításban. „Janus Pannonius költeményei meglepően modernek. Egyetemes emberi érzéseket, tulajdonságokat fogalmaznak meg, s ezáltal megérintenek bennünket is. Miközben a szövegek kötődnek a korabeli történésekhez, kultúrához, rengeteg például bennük a mitológiai utalás, ugyanakkor a különböző korszakokon átívelve hatnak a 21. században élők érzelmeire is” – hangzott el a beszélgetés során. Az elmúlt hetekben az Újvárad felkérésére Nemes István elkészítette Janus Pannonius három kevésbé ismert költeményének új magyar nyersfordítását, ezek alapján vállalkozott néhány költő arra, hogy ezeket újrafordítja, az elkészült magyar változatokat hallgathatta meg a találkozó végén a közönség. Közreműködött Szabó J. Viktor színművész.