„Örömhír emelkedik mindenek felé, és megsemmisít minden álhírt”

Ciucur Losonczi Antonius

Böcskei László nagyváradi római katolikus megyés püspök húsvéti üzenetében azt tanácsolja: az ünneplés emlékeztessen bennünket a veszélyekre, ugyanakkor élessze fel bennünk a felelősségtudatot is, és tegyen bennünket a béke, az elfogadás és a szeretet eszközeivé ott, ahol élünk, abban a környezetben, amelynek építői és nem rombolói kell legyünk. Ne álljunk meg félúton: azt a közelséget kell keresnünk, amely az igazi biztonságot jelenti, hogy életünk ne csak túlélés, hanem igazi kibontakozás legyen. Meg kell találnunk ezért Istent, és be kell fogadnunk Őt az életünkbe. Nem csak megszokásból, felületesen, másodlagosan, hanem az emmauszi tanítványokhoz hasonlóan: hallgatva reá annyira, hogy lángoljon bennünk a Vele való közösségnek az öröme. Mert nem zárhatjuk magunkba az újrakezdés örömét: meg kell osszuk egymással ezt az isteni ajándékot, hogy együtt haladva felismerhessük a megújulás sokféle lehetőségét.

Csűry István királyhágómelléki református püspök úgy fogalmaz: az evangélium által rögzített történet tanúinak szenvedése a mai válság járványos és háborús áldozatainak sorsával rokon, és hozza lélek-közelbe. Ez a közös és hasonló sors a feltámadt Krisztushoz kívánkozik, mint ahogy valamennyi seb, bánat, könny és aggodalom. Örömhír emelkedik mindenek felé, és megsemmisít minden álhírt és rémhírt az, hogy a legsötétebb mélységben is Krisztust látni lehet közvetlenül és közelről. Minden elfelejtett hála, elmulasztott töredelem, megtagadott tisztelet elviselhetetlen súlyként terhel, de most nem az összeroppanás ideje van, hanem a halál felett való győzelem részesedésének birtokba vételének. Krisztus életszerzése olyan áldozatban jött ugyanis létre, amelyben a halál mellett megsemmisül minden lábához helyezett bűn, vétek, tévedés és hiba.

Mátyás Attila nagyváradi evangélikus-lutheránus lelkész arra figyelmeztet: azt nem ígérte senki, hogy nem lesz próbatétel, háború, betegség vagy veszteség. De ígéretünk van arra nézve, hogy semmi, sem az élet magasságai vagy mélységei, és senki, sem angyalok, sem fejedelmek el nem szakíthatnak minket Isten szeretetétől, amely Jézus Krisztusban adatott. Nincs okunk hát félni vagy rettegni. Csak az félti életét, aki Istentől eltávolodottan, csak a földi lét keretei között gondolkodik. Csak az retteg, aki csak az elmúlt szokatlan napokban döbbent rá arra, hogy nem ő az ura sorsának, áll a húsvéti üzenetben.

Kovács István, a Magyar Unitárius Egyház püspöke azt kéri: húsvéti imáinkban emlékezzünk kegyelettel a járvány áldozataira, akik közül sokaknak életük legvégén az sem adatott meg, hogy közeli hozzátartozóik megfoghassák a búcsút intő kezüket, vagy lelkész imádkozhasson kórházi ágyuk mellett. És imádkozzunk a békéért, kérjük a jó Istent, óvja meg világunkat a háború pusztításától, imádkozzunk mindazokért, akik elszenvedői ennek a háborúnak annak tudatában, hogy a húsvéti evangélium derűje abban rejlik, hogy minden látszat ellenére végső soron mindig a magasztos, a fennkölt, az isteni renddel összhangban lévő érték győzedelmeskedik.

Budai Lajos-Dániel, a Romániai Magyar Baptista Szövetség missziói alelnöke kijelenti: a testünkben is mindennek megvan a maga funkciója, semmi nincs pluszban bennünk. Aki így kigondolta ezt a földi életet (és jól gondolta ki), nyugodjunk meg, hogy gondoskodott arról, hogy a halál után is meglegyen a folytatás, mert a világmindenségnek megvan az értelme, amit a halál nem fordíthat a visszájára.