Csűry István református püspök üzenete a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából

„Elmúlt az aratás, véget ért a nyár, és mi nem szabadultunk meg!” (Jer. 8,20) Az ószövetségi nép későn hozott bűnbánattal még remélte, hogy a babilóniaiak pusztító betörése elmarad. Viszont az istentagadás elnyomott minden józan szót a prófétai figyelmeztetéssel együtt. A sátán előbb elvette az értelmes gondolkodás képességét. Könnyű dolga volt, mert a nagy többség elfordult Istenétől. A katasztrófa pusztításakor a maradék reménység azzal a keserű felismeréssel szállt el, hogy „mi nem szabadultunk meg!”

Időszerűvé téve a jeremiási kort, sajnos mi sem szabadultunk meg az ártó hatalmak különféle újra jelentkező hajtásaitól. Vadócnak vadhajtásai lehetnek, sajnos egyre elfajulóbbak. Immár elmúlt három évtized a kommunizmus bukása óta, és már két évtizede megemlékezünk az ördögarcú rendszer áldozatairól, de fájdalom, mi még nem szabadultunk meg. Olyannyira nem, hogy ma már nemcsak a döbbenetes emlékek kísértenek, hanem újkommunisták új ruhákban tetszelegnek és hatalmat követelnek. Közöttünk vannak még az államosításban, kollektivizálásban, kuláküldözésben, sztahanovista munkaszervezésben megfáradt és szép nyugdíjat élvező kiérdemesült öregjeink. Persze, ma már átírt önéletrajzzal és átnevezett intézmények árnyékában. Utódaik között megtaláljuk a demokrata diktátorokat, a felvilágosult ateistákat, a szólás- és véleményszabadság lebénítóit. Többre képesek, mint örökítő őseik, mert már a nemiség szabályozásában, a teremtés rendjében, a gyermek nevelésében, az azonos neműek házasságában is úgy hazudott „progresszív” elveket képviselnek és gyakorolnak.

Az újkommunizmus megfertőz jobb akaratú, de figyelmetlen embereket is. Szomorú, hogy mennyire áldozatul esnek sokan annak a hazug állításnak, hogy az egyház nem politizálhat. Ezt akkor is mondják, amikor az egyház képviselői kötelességüknél fogva ki kell mondják a jóra azt, hogy jó, a rosszra azt, hogy rossz. Az egyház modernkori elnémítása ez. Természetes, hogy nem párt-politizál az egyház, de Isten adta kötelessége, hogy: „…megítélhessétek, hogy mi a rossz és mi a jó, hogy legyetek tiszták és botlás nélkül valók a Krisztus napjára.” (Fil. 1,10)

Az újkommunizmus nem rejtheti tovább alattomos munkáját, aljas tevékenységét ebben a világban. Tartozunk száz millió múltbeli áldozatnak, és a még meg nem számolt jelenkoriaknak azzal, hogy emlékezünk és emlékeztetünk. Leleplezzük a vadhajtások sarjadását a környezetünkben, ameddig nem tesznek nagyobb kárt a nemzet életében, az egyház szolgálatában és jövendőnk akármilyen dimenziójában.

Feladatunk a próféta meghatározásában: „Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket.” (Jer.29,12) Még ha későnek is tűnik e megzavarodott világ helyreállítása, nekünk, az imádkozóknak tudnunk és hirdetnünk kell: Istennél még mindig van segítség.

Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke