Karácsony éjszakai református istentiszteletet tartottak Nagyvárad-Réten

Ciucur Losonczi Antonius

A Lukács írása szerinti szent evangélium I. részének 68-tól 79-ig terjedő igeverseire alapozta elmélkedését dr. Pálfi József lelkipásztor. Arra hívta fel a figyelmet: mindannyian érezzük, hogy talán van valóságalapja annak a sommás megállapításnak, miszerint embertelen és istentelen időket élünk. A társadalom nagy része kicsit sem érzi, hogy áldás lenne az életén, mivel sok szempontból „szenttelen”, nyomorúságokkal megterhelt világban élünk, mely ismét olyan stádiumába érkezett, amikor elveszítette a helyes és örökkévaló irányt, és elkezdte felemészteni jövőjét. Annak idején Keresztelő Jánost a hozzá menő vallási és világi mainstream hatalom arra szólította fel: valljon színt, és mondja meg, igazából kicsoda. Miért beszél a bűnök bocsánatáról, és hirdeti azt, hogy az emberek változtassanak gondolkodásukon és térjenek vissza Istenhez. Mire ő azt válaszolta: Isten báránya az, aki lélekkel keresztel, és azt az erőt adja meg, mely a helyesre és az örökké valóra emlékeztet minden eltévelyedettel és korszerűnek vélttel szemben. A megszentelődésre pedig azért van szükség, mert ez teszi az embert képessé arra, hogy fel tudjon sóhajtani, lélegezni, letehesse a terheit. Mert áldás csak ott lehet- fogalmazott a váradréti tiszteletes-, ahol Isten az emberi élet közepe és meghatározója, ahol az ember hitben él és jár. „Ahol nem önző módon veszi nyakába az életet, hanem örökös közösségben éli”.

Keresztelő János apja, az istenes, vén és bölcs Zakariás hálaadó énekében pedig önfeledten magasztalta és dicsérte, emlegette Istent: áldott az Úr, akiről csak jót lehet szólni, mert nagy dolgokat cselekedett- folytatta a lelkipásztor. A Dávid házából származó Megváltó szabadítót küldött, pontosan úgy, ahogyan azt legelőször Ábrahámnak a szent szövetségben megígérte, majd évszázadok és évezredek rendjén és váltakozásában a prófétáknak. Ő megtette, s megszabadít minden olyan ellenség kezéből, akik mellőznek, gyűlölnek, nem szeretnek, akik nem akarnak az üdvözítő tervről tudomást venni. Isten ugyanis mindenkor volt, van és lesz. Megtartó, megőrző emlékezetében hordoz bennünket, miközben nekünk is emlékeznünk kell arra, amire az élhető élet reményében emlékeznünk kell, és másokat is emlékeztetnünk kell, generációkon átívelően. A halál helyett az életet, az átok helyett inkább az áldást válasszuk, mert abban van a remény. Az örököt nem lehet leváltani a progresszívnek hazudott világnézetekkel, a legkorszerűbb eszközökkel sem. Isten megközelítése ugyanis nem utazás dolga, ha lelkünket mindennap az Úr szálláshelyévé tesszük. „A megváltozott tartalmú, új élet reménysége Isten irgalmából indul ki. A normális rendben élő ember tudja, hogy már elég sötét van ahhoz, hogy aki nem akar, ne lásson, de elég világosság is van ahhoz, hogy aki látni akar, az lásson. Hát ezért látogatott meg minket, mert megkönyörült, megkegyelmezett, hogy akik a sötétség és halál árnyékában vannak, azokat megszabadítsa, és minket a békesség útjára terelgessen. Engedjük magunkat egyedül hozzá igazodni, mert Jézus Krisztus, Isten fiaként nemcsak valóságos személy, hanem azon túlmutató örök szimbólum is”- hangsúlyozta a lelkész.

Az ünnepi istentiszteleten közreműködött a Nagy Judit Noémi, Brugós Anikó, Orosz Otília, Pálfi Boróka, Márkus Zoltán alkotta alkalmi kórus.