Brahms-mesterművek a filharmóniában

Tóth Gábor

Érzelem és fény (Emoţie și lumină) – ez az idei év utolsó előtti filharmónia-hangversenyének címe. Az érzelemről és fényről az előadók közreműködésében ezúttal Brahms két nagyszerű zeneműve gondoskodik, a 2., B-dúr zongoraverseny és a Változatok egy Haydn-témára. Az észak-németből (Hamburg) bécsivé lett Johannes Brahms (1833– 1897) mélyérzésűen áradó, ugyanakkor intellektuálisan csiszolt muzsikájának különlegessége előtt már korának azon kritikusai is meghajoltak, akik nem szerették, avagy nem értették Brahms zenéjét, melynek java most, bő másfél évszázad elmúltával is töretlenül népszerű. Itt, Váradon sem panaszkodhatunk Brahms-ügyben, a filharmónia is évről évre nagy sűrűséggel tűzi műsorra a romantikus mester műveit. Népszerű magyar táncait (kivételesen az összeset) a nyári koncertsorozatban hallhattuk, hegedűversenyét pedig októberben játszották. Most csütörtökön két, viszonylag ritkábban szereplő alkotása kerül terítékre. A 2., B-dúr zongoraverseny op. 83. (1881) vagy olykor inkább zongorás szimfóniaként emlegetett darab, már csak méreteiből fakadó kihívásai, de szinte felfoghatatlan művészi-technikai összetettsége miatt sem a zongorista szólisták gyakorta bevállalt repertoárdarabja, míg a Változatok egy Haydn-témára, op. 56a (1873) sokszor a népszerűbb Brahms-szimfóniák árnyékában sínylődik karmesteri műsorválasztásokkor. Most tehát minderről kérem semmi szó nincsen, hiszen Jankó Zsolt az ún. Haydn-variációkat választotta, míg Demény Balázs a 2. zongoraversenyt. A Haydn-változatok mindösszesen kétszer, a 2. zongoraverseny pedig négy alkalommal szólalt meg itt, Váradon az új évezredben, azaz az elmúlt bő két évtizedben.

A két kolozsvári művész koncertezett már többször közösen, itt, a nagyváradi filharmóniánál is. Jankó Zsolt (sz. 1978), a Nagyváradi Állami Filharmónia állandó karmestere 2005 óta vezényel városunkban, ezzel párhuzamosan 2003- ig nyúlik vissza a színpadi műfajt is jelentősen felölelő dirigensi tevékenysége, melyet a Kolozsvári Magyar Opera karmestereként töretlenül végez. Jankónak ez az első koncertje a filharmónia szeptemberben megkezdett évadjában, október végén Mozart Rekviemet vezényelt volna itt, de azt a hangversenyt akkor kényszerűen elhalasztották, és később pótolták más karmesterrel. Demény Balázs (sz. 1989) viszont tavaly márciusban halasztott kényszerűen, akkor Beethoven 2. zongoraversenyt játszott volna itt, majd tavaly decemberben lépett fel legutóbb a váradi filharmóniával, J. Haydn D-dúr zongoraversenyével, akkor viszont sajnos már csak zárt kapus, interneten utóközvetített előadáson. Ilyenek tehát az előadóművészek mostani tervezési lehetőségei (is). Demény Balázsról érdemes tudni itt, Váradon – amellett, hogy számos jelentős nemzetközi versenyen szerzett kimagasló elismeréseket, több országban aratott hangversenysikereket –, hogy a filharmóniánkkal 2009-ben koncertezett először, 20 esztendősen, azóta rendszeres visszatérő előadó ezen a színpadon, és mindig figyel arra is, hogy az igényességen túl egyben jelzésértékűen is válasszon versenyművet – így évfordulós magyar vonatkozásban játszott már itt pl. Lisztet, Bartókot, Dohnányit is. Berlini tanulmányai után Demény Balázs Budapestre tért vissza, ahol jelenleg a zeneművészeti egyetemen doktori munkáját a kolozsvári származású zeneszerző, Veress Sándor (1907–1992) munkásságáról írja, emellett idehaza 2019 óta a Szatmárnémeti Dinu Lipatti Filharmónia szólistája. A zeneirodalom egyik leghatalmasabb versenyművét, a rendhagyóan négytételes, nagyjából ötven perc hosszú, de más paramétereit tekintve is „széles és mély” 2., B-dúr zongoraversenyt Brahms tréfásan „egészen kis zongoraverseny”-ként becézgeti egyik levelében. Magyar zenetörténeti vonatkozása, hogy a Pesti Vigadóban volt világpremierje 1881. november 9-én, a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekarával, Erkel Sándor (Erkel Ferenc fia) vezényletével, Brahms zongoraszólójával. Erkel Sándor volt az is, aki Brahms Haydn-variációit 1877-ben bemutatta a magyar közönségnek, ez Brahms első, Magyarországon elhangzott zenekari műve. A magyar zenei életet korának legaktuálisabb európai zenei vérkeringéséhez felzárkóztató Erkel Sándor Brahmsszal való levelezéséből az is kiderül, hogy Brahms, II. szimfóniája helyett szívesebben adatta volna elő ezt a művét Budapesten két esztendővel később is, 1879-ben – vagy azért, mert ennyire szerette, vagy mert inkább óvakodott egy új mű próbáitól. S hogy a provinciáról se feledkezzünk meg, Brahms zongoristaként Joachim József hegedűművésszel kamarakoncertezett ugyanebben az időszakban, 1879-ben, Temesváron és Kolozsvárott is (a Redutban).

A Haydn-variációkról még csak annyit, máig némi vita tárgyát képezi alaptémájának eredete, melyről Brahms még hihette, hogy Haydné, de az ún. Páduai Szent Antal-korál dallama más nézetek szerint egy Haydn-tanítványtól, Ignaz Pleyeltől is származhat. Mindettől függetlenül ez így Brahms-szerzemény, ízig-vérig, a téma kilenc zseniális zenekari változatával, tömör húsz percben, s a finálé egyben variáció a variációban (passacaglia). Koncertjegyek a filharmónia pénztáránál, a bilete. ro vagy filarmonicaoradea. ro oldalon, a belépés továbbra is zöldigazolvány-köteles.