Szophoklész örök: táncszínházi bemutató volt vasárnap

Pikó Stefánia

A Nagyvárad Táncegyüttes legtöbbet foglalkoztatott koreográfusa ezúttal a kegyetlen Kreón király bőrébe bújt, nem maradt meg a színfalak mögött. Az Antigoné rendezője, Györfi Csaba ismét hozta a tőle megszokott minőséget a vasárnap este bemutatott előadással és előadásban. A táncszínházi előadás főhőse – mindenféle tekintetben – azonban mégsem ő, hanem Törteli Nadin volt, aki Antigonét alakította. A táncművészt korábban a Katonaénekben, a János vitézben és a Vukban láthattuk, illetve a GG Tánc Eger Carnations and roses című vendégelőadásában is szerepelt.

Örömteli hír volt az előadás előtt néhány órával, hogy a hatósági enyhítéseknek köszönhetően több hely szabadult fel a színházban és a filharmóniában is, az igény pedig megvolt mindkettő esetében, hiszen a Szigligeti Színház nagytermében Az öreg hölgy látogatása volt megtekinthető, az Antigoné pedig ugyanekkor kezdődött az Állami Filharmónia Enescu-Bartók termében. A jegypénztárban nagy volt a tolongás az előadások előtt, sokan kihasználták a friss lehetőséget. Mindazok, akik a táncelőadást nem az első sorokból látták, biztosan nagyon hiányolták egyébként a Szigligeti Stúdiót, hiszen ott sosem jelentett problémát a térkialakítás, a filharmóniában azonban a nézők fele rendesen lemaradt azokról a mozzanatokról, melyek a földön történtek, márpedig abból nem volt kevés. Ennek ellenére élvezhető volt az előadás, a művészek könnyedén fenntartották a közönség figyelmét, azzal együtt, hogy közismert történetet állítottak színpadra.

A táncegyüttes idei évadának legújabb előadásában néhány fiatal tehetség is bemutatkozott: Bodea Anita-Brigitta, Kiss Virág Sára, Kovács Anita, Kreiner Tímea, Laczikó Gréta, Szitai Erzsébet. A kar tagjai profikhoz illő magabiztossággal mozogtak a színpadon a tapasztaltabbakkal együtt. Mondhatnánk, hogy üde színfoltjai voltak az előadásnak, de jelmezeik révén valójában egyáltalán nem tűntek barátságosnak. A „dark” sztoritól, jelmezektől és sminkektől a Cári Tibor által szerzett zene itt-ott elütött, groteszk összképet hozva létre egy-egy izgalmasabb jelenet keretében. Cári Tibor különleges zenéit egyébként a Barbárokban és az Ütközésekben is hallhattuk, hasonló kaliberű hangzást hozott létre ezúttal is. A legizgalmasabb jelenetek alatt a koreográfia és a zene mintha vetekedett volna a nézők figyelméért. Majd miután a színpadon megjelent Eurüdiké (Kerekes Dalma), Kreón felesége, a „versenybe” beszálltak a jelmezek is. A legtöbb szereplőn viszonylag egyszerű, fekete (Haimón esetében fehér) jelmez volt, Eurüdiké viszont nagyszerű szettet kapott Cristina Breteanu jelmeztervezőtől. Szőke Zsuzsi, aki egyebek mellett a Vuk és a János vitéz díszlettervezője is, egy multifunkcionális elismerésre méltóan kreatív teret hozott létre, melynek minden szegletét kihasználták a táncosok.

Az ismert és „jó öreg” Szophoklész-tragédia létjogosultsága a jelenkor színházvilágában – a Nagyvárad Táncegyüttes újabb kortárs feldolgozása révén – ismét bebizonyosodott.