Képzett kántora van a margittai katolikus közösségnek

Szőke Ferenc

Az énekszolgálat a katolikus szentmisék szerves része, ez teszi tejessé és kerek egésszé. A képzett kántor pedig a mi vidékünkön nagyon „magas fán terem”. Margittán is kántorhiánnyal küszködtek egy ideig, miután Szabó Péter egyéb területen látta megvalósíthatónak élete céljait. Kántor nélkül viszont sokkal szegényesebb a miseélmény, ezért egy ideig Teleky Éva és Fügedy Anikó vállalta fel ezt a szolgálatot. Köszönet jár nekik érte, hiszen, ha nem is voltak képzett kántorok, megoldották ezt a feladatot. Időnként, ünnepnapokon a már rég nyugdíjba vonult Nagy József is elvállalta a kántorizálást. Ezek azonban csak részmegoldások voltak, hiszen egy akkora város katolikus közösségének, mint Margitta, mindenképpen kellett egy képzett kántor. Tóth Attila-Levente plébános folyamatosan kereste a megoldást, de időbe tellett, amíg megtalálta azt az embert, Ambrus László személyében, aki hajlandó volt Székelyföldről ideköltözni és elvállalni a kántori teendőket. Bár nem könnyen, de magasan képzett és elhivatott kántort talált. Mivel családostól Margittára költözött, és fiatalemberről van szó, a margittai katolikusoknak hosszú időre biztosítva van a szentmisei énekszolgálat. Rendszeresen oktatja a katolikus kórust is, melyet a kántorhiányos időszakban Teleky Éva tartott egyben.

Ambrus László 1993-ban született Gyergyószentmiklóson, kétkezi munkáscsaládban. Nagyapja kőfaragó, édesapja asztalos és ezermester volt. Gyergyócsomafalván lakott a család, ott végezte iskolai tanulmányait nyolcadik osztályos koráig, majd 2008-ban a gyulafehérvári kántoriskolába (mai nevén: Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Teológiai Líceum) felvételizett sikerrel. Mivel a családjában sok a katolikus pap, akkor még úgy gondolta, ő is ezt az életpályát választja hivatásául. Már óvodás korától szinte napi rendszerességgel járt templomba és ministrált. Gyulafehérvárra kerülve újabb élménnyel találkozott, mely meghatározó lett életének további részére: a zene és az éneklés. Eleinte csak magánszorgalomból kezdett el a szintetizátoron játszani, amit nagyon megszeretett. A székesegyház akkori karnagya által nyújtott ének- és zeneszolgálat megihlette, és még komolyabban kezdett foglalkozni a zenével. Érlelődött benne a gondolat, hogy nem pap, hanem képzett egyházzenész lesz. Kottákat, szakkönyveket szerzett be, és eldöntötte, hogy a líceum után olyan egyetemre megy, ahol színvonalas zenei oktatás folyik. Így találta meg a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemet, ahol 2012-től a zenepedagógia szakon tovább csiszolhatta, tökéletesíthette zenei tudását, nagyszerű tanári kar irányításával. Egy zenei versenyen ismerte meg későbbi feleségét, mondhatni ezáltal, hogy még többet köszönhet az egyetemnek. Köröstarjánban akkoriban kántort kerestek, a szolgálatot 2013-tól elvállalta. A tanulás mellett így dolgozott is. Napi szinten ingázott, és szívesen foglalkozott az ottani közösséggel. Tanította őket a liturgikus énekekre, közben ő is tapasztalatokat szerzett az ott töltött több mint három év alatt. Az alapképzés harmadik évében Erasmus-ösztöndíjjal egy fél évig a Szegedi Tudományegyetem Ének-zene Szakán tanulhatott. Ott főként a kórusvezetés tudományát sajátította el. 2015-ben diplomázott az alapképzésen, ahol kutatási és szakdolgozati témája az orgonaépítés volt. Folytatta a képzést a mesterin a Zeneművészet az audio-vizuális kultúrában elnevezésű szakon. Mivel a kurzusok hétvégén voltak, a szolgálatát is be tudta tölteni Köröstarjánban. Közben a mesteri alatt is folytatta a kutatást az orgonaépítés témájában. Ismét lehetőséget kapott, hogy Erasmus-ösztöndíjjal menjen el három hónapra a Pécsi Orgonaépítő Manufaktúrához szakmai gyakorlatra. Ekkor búcsúzott el a köröstarjáni közösségétől. Ez egy európai hírű cég, ahol 40–50 alkalmazott dolgozik folyamatosan. Sokat tanult az ott eltöltött idő alatt. Mint mondta: „Egy kántornak tudnia kell azt, hogyan működik, hogyan építik az orgonát.” Megszerették a munkáját, kérték, maradjon náluk, de csak külsős munkát vállalt a cégnél. Magyarországon kívül Lengyel- és Olaszországban is járt orgonát javítani.

2017-ben végzett a mesterin, mely után a dési ferencesekhez ment kántornak. 2018-ban megházasodott, melyet követően Székelyudvarhelyre szerződött. Felesége, a nagyváradi születésű Regina, óvónőként dolgozott. Házasságukat 2020-ban gyermekáldás koronázta: megszületett kislányuk, Flóra-Eszter. Nem igazán érezték otthon magukat Székelyföldön, vágytak vissza a Partiumba, ezért elfogadta a meghívást Margittára, ahol megszerették, befogadták, és ő is megszerette az itteni közösséget. „Örülök, hogy ilyen jó helyre kerültem. A Jóisten kirendelte nekem azt, amit szeretek” – mondta. A híveknek igyekszik új énekeket tanítani, és a kórus is „magasabb osztályba” lépett. Készülnek az ünnepekre és az Egyházmegyei Kórustalálkozóra. Ambrus László mindemellett kutatásait is folytatja, az erdélyi orgonaépítés témájában, a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karának keretein belül létesült, Vallás, kultúra, társadalom nevű doktori iskolában.