A forradalomra emlékezett a réti közösség

Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc áldozatai előtt tisztelegtek vasárnap délelőtt a nagyvárad-réti református egyházközségben. Az istentiszteletet követően az emlékezők közül sokan egy-egy szál virágot helyeztek el a 2006-ban felavatott emlékkő elé, párthovatartozástól függetlenül.

Ciucur Losonczi Antonius

A szeretet himnuszának, illetve Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írt első levele 12. részének utolsó verse alapján hirdette Isten megtartó igéjét dr. Pálfi József lelkipásztor. Prédikációjában arra hívta fel a figyelmet: a keresztény ember is éli életét, bennünket is megérintenek azok az események, amelyek történnek. Ránk is hatnak, bennünket is alakítanak, megfogalmazódnak részünkről is kérdések, szempontok, gondolatok. Van, amit elfogadunk, más dolgokat pedig elutasítunk. Tiltakozunk, felháborodunk, egyetértünk, bánkódunk és örvendünk, miközben zajlanak a hétköznapjaink és az ünnepeink. A bajok akkor adódnak, amikor sajátos utakat járunk. Az emberi társadalomra ugyanis különböző elvek, ideológiák voltak és vannak hatással. Ezeket követte az elmúlt évszázadokban, megfeledkezve mindennek az alapjáról, a szeretet parancsolatáról.

Az elmúlt század is valójában az ideológiák háborújának nagy korszaka volt. Olyan politikai bölcselkedések érvényesültek, mint a fasizmus vagy a marxizmus filozófiája. Ezek követői meg akarták változtatni az emberiséget a maguk érdekei szerint, mérhetetlen tragédiák sorozatát eredményezte azonban mindez. Akik úgymond szebb világot álmodtak, nemcsak hogy nem valósították ezt meg, hanem azt is elpusztították, ami volt. Persze ezek az ideológiák nem csak úgy, hipp-hopp, hirtelen szárba szökkentek, hanem voltak előzményeik. Valamikor a 15-16. században a vallásos világkép a darabjaira szakadt, jött egy nagy törés, szakadás. Az ember ekkor kezdte meg a világ trónjára ültetni saját maga intellektuális képességét, azt a fajta gondolkodást, melyet ő határoz meg, különféle szempontok szerint. És következő lépésként elvetett mindent, ami nem világos vagy megfogható, megtapasztalható. Elkezdett belesüppedni önmaga anyagi nagyságába, megfeledkezve arról, hogy létezik egy másik világ is. Megszületett ennek eredményeként egy olyan ideológia, mely „levakarta” az emberről azt a lelkiséget, ami nélkül csak test. És ez eredményezett hibás döntéseket, rombolást, szenvedést, háborúkat.

A lecke újra fel van adva napjainkban is, viszont számunkra adott a lehetőség, hogy bölcsen elgondolkodjunk, és ne aszerint határozzunk, ahogy azt a különféle ideológiák csődbe vezető képviselői elvárják tőlünk, hangzott el. Döntsünk inkább annak tudatában, hogy létezik egy másik út is: a Krisztusé, a szereteté. Jézus megtestesült szeretetként mutatott nekünk erre példát – döbbentett rá arra, hogy megváltozhatunk, megújulhatunk, és hogyan lehetünk elkötelezettjei annak a szeretetnek, mely képes mindig megbocsátani, áldozatot hozni, mások életét gazdagítani. És Isten igéjén keresztül ez a szeretet szól nemzedékről nemzedékre, mert ezt óhajtjuk valójában, még akkor is, ha sokszor bántjuk vagy megtagadjuk. Isten szeretetének vagyunk a gyümölcsei – nem földi ideológiák követésére születtünk ugyanis, hanem a szeretet gyakorlására, és az elveknek ennek alapján történő mérlegelésére, mert „a szeretet soha el nem fogy” – hangsúlyozta a tiszteletes.

Az ünnepségen közreműködött a váradréti református ifjúsági csoport, a Csillagocska néptánctalálkozók hangulatát idézte a Soroglya zenekar, illetve szólóénekesként Dimény Eszter és Brugós Anikó, valamint fellépett még a Márkus Zoltán kántor-karnagy vezényelte Váradi Dalnokok férfikórus.