Nyári impressziók kiállítása látható a Tibor Ernő Galériában

Pikó Stefánia

A Tibor Ernő Galéria művészeti vezetője, Csathó Töhötöm látogatásunkkor arról is beszámolt, hogy az alkotóközösség egy másik gyűjteménye ezen a héten Marosvásárhelyen lett kiállítva, Baráti színek név alatt. Az itt, Nagyváradon megtekinthető tárlatnak is megannyi izgalmas darabja van.

A tagok az elmúlt időszakban részt vettek egy plein air táborban Sólyomkőváron, ahol tájképeket festettek kint a természetben, valamint egy alkotótáborban a Maros megyei Mezőbergenyén, az Olaszi tónál és egy zsoboki táborban is Szilágy megyében. „Én voltam még egy táborban Székelyudvarhely mellett Máréfalván, ahol – a többi tábor jellegétől eltérően – székely bútorfestészetet tanultam” – tette hozzá a művészeti vezető, aki most már hagyományos tulipános ládákat is meg tud festeni.

„Nagyon szépen sikerült a kiállításmegnyitó. Bár egymagam álltam ki a vendégek elé, minden jelenlévő tagot megkértem, hogy meséljen egy keveset nyári élményeiről, hiszen jelen tárlat ezekből az egyéni tapasztalatokból, élményekből állt össze” – számolt be a múlt heti tárlatmegnyitóról Csathó Töhötöm. Saját grafikáira is rákérdeztünk, melyekről kiderült, egészen friss kísérletezés darabjai, ugyanis eddig ő nem foglalkozott ezzel a technikával, de ezen a nyáron sok időt töltött grafikák készítésével. „Bár nem a táborokban készültek, hanem itthon, igyekeztem tükrözni a nyári lendületet, hangulatot. Ahogyan egyéb alkotásaim általában, úgy ezek is zenére születtek” – árulta el. „Nagyon sokféleképpen használom a grafitot: porként, ceruzaként, tömbként, amit végighúzok a lapon, miközben alatta van valamilyen különös erezetű anyag” – magyarázta. Azt is megtudtuk, hogy az alkotó szigorúan válogat, erre a tárlatra harminc grafikából négyet hozott el.

A kiállításon nemcsak festmények, hanem kisplasztikák és textilmunkák is vannak. Megtekinthetőek Vassy Erzsébet és Bányai Szabados Katalin pasztellképei, melyek között könnyen észrevehető a különbség, annak ellenére is, hogy mindkettő pasztell. „Míg előbbi a nagyon finom, aprólékos kidolgozást szereti, addig utóbbi erősebb felületkezelést alkalmaz” – hívta fel figyelmünket a művész.

A járvány ára

Ahogyan minden mást, úgy a galéria életét is sajnálatos módon beárnyékolja a járvány, és a tagságnak is meg kellett fizetnie a maga tragikus adóját. Csathó Töhötöm Rob Ibolya képzőművész alkotásait emelte még ki, melyek férje elvesztése okozta fájdalmát tükrözik, valamint azt a fájdalmat, amit Nagyváradról való elköltözése, úgymond „bezártsága” okoz, ugyanis férje halála után úgy alakult, hogy idősek otthonába költözött. „Jádremete valósággal olyan számára, mint egy börtön, mint egy rabság, de hála Istennek van lehetősége tovább alkotni. Az alkotás az egyetlen, ami visszaadja a szabadságát, ami élhetővé teszi még számára a világot. Az ottani igazgató nagyon szereti, a szárnyai alá vette, mindig elhozza nekünk az alkotásait, és alkalmanként őt is, viszont most a megnyitóra Rob Ibolya nem tudott eljönni, mert lebetegedett.” – tudtuk meg.

Meglepetés

A múlt heti kiállításmegnyitón azonban megjelent Staharóczky Júlia képzőművész, ami igazi meglepetés volt, hiszen ő nagyon beteg. „Tisztelem azt az akarást, azt az életerőt, amiről bizonyságot tett azzal, hogy minden betegsége, baja ellenére eljött hozzánk” – fogalmazott róla a galéria vezetője. Csathó Töhötöm azt is elmondta, hogy a szomorú és vidám percekkel egyaránt tűzdelt megnyitón érezhető volt, a művészet nemcsak a képalkotásról szól.