Bartók-évfordulós zongoraest volt a PKE-n

Tóth Gábor

Ábrám Endre 1993-ban született Marosvásárhelyen, és 2017-ben diplomázott a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zongoraszakán, ahol többek között olyan mesterei voltak, mint Jandó Jenő, Falvai Sándor vagy Devich Sándor. Endre aktív koncertezése mellett tanít is, korábban a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, jelenleg a Kroó György Zene- és Képzőművészeti Iskolában. A fiatal zongorista többször is fellépett már Nagyváradon az elmúlt években a PKE-n, a PMMC szervezésében. A zongoraest létrejöttének támogatója a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. volt. Horváth István céhvezető bevezetőjében Bartók néhány gondolatát idézte, melyek főként a zenei anyanyelv saját népi hagyományból építkező megformálásának, oktatásának, és vele a nemzeti zenei nyelv kialakításának nem is oly rég megfogalmazott égető fontosságáról szóltak, és a mai számtalan divat, trend között eltévelyedettek számára is alaposan megszívlelendők.

Ábrám Endre Bartók-évfordulós alkalomra választott kerek egyórás műsora J. S. Bach 15 kétszólamú invenciójából, Bartók Román népi táncaiból, valamint Bartók Mikrokozmoszának V-VI. köteteinek 6-6 részletéből állt, utóbbiakhoz az előadó rövid ismertetőket is fűzött. Mielőtt még felvetődne a kérdés, miért is Bach szólt először – talán azért, mert minden Bachhal kezdődik, zenéjének úgyszólván mindenütt keresnivalója van, nemcsak egy Bartók-évfordulón. Bach és Bartók itt és most rokon szándékú művekkel kapcsolódott egymáshoz: pedagógiai célzatú (és itt az oktatás egyáltalán nem életkorhoz, hanem értéshez kötött), egyben értékes művészi tartalommal felruházott ciklusokról beszélünk, melyek alkotómestereik jóvoltából koncertelőadásra is kiválóan alkalmasak. E miniatúrák rétegei zenei tájékozottság függvényében különböző mélységekig bejáratosan lefejthetőek, és minél mélyebbre ásunk összefüggéseikben, annál különfélébb eszenciák szintézisének felismeréseit nyújthatják előadónak és hallgatónak egyaránt. Ábrám Endre az egyszerűség, letisztultság, értelmesség útját választotta Bach-interpretációjában, minden fölösleges körítés nélkül. Bartók román gyűjtésű táncfeldolgozásai kis szusszanó felüdülést jelentettek 25 percnyi fegyelmezett Bach-játék után, majd következett a 12 Mikrokozmosz-részlet. Bartók ezekkel a sűrített tartalmú karakterdarabokkal (mintegy másfélszáz van összesen a hat kötetben) beavatást végez a kortárs zongoratechnikába és zenei nyelvbe, egyben saját stílusának önelemző szintézisét alkotja meg a már említett tanító céllal, a tanulóból korának kortárszeneértőjét faragva. Érdekességként mondjuk még bartóki univerzális zenei összefüggések tekintetében, hogy pl. míg a budapesti zeneakadémia klasszikus zongora főszakára nem, addig ugyanott, a jazz-tanszék zongoraszakára felvételi követelmény Bartók Mikrokozmoszának V-VI. kötetéből játszani.

Ábrám Endre most nagyszerű frissességgel és a bartóki stílusvilág meggyőző értésével tolmácsolta ezeket a rendkívül fifikás mikrovilágú egy-két perces miniatúrákat, ráadásul a Bartók által művenként jegyzett melegen ajánlott időtartamokat öt alkalommal másodpercre pontosan betartotta. Felsorolni mind a 12 darabot nem fogjuk, de szimpatikus volt pl. a Mese a kis légyről és igazán lehengerlő volt az ún. sántító (aksak), szabálytalan metrumú Hat tánc bolgár ritmusban. Ráadásként a Román népi táncok befejező része hangzott el még egyszer.

A közönség létszáma a koncerthez mérten kamarajellegű volt, de igen lelkes – fogalmazhatnánk úgy is, hogy valamivel többen jutottak a nézőtéri székekre, mint a kromatikus skála hangjainak száma a billentyűkre. A hallgatóság átlagéletkora azonban viszonylag magas volt, mindössze egyetlen fiatal érdeklődőt láttam a teremben, de talán csak azért, mert még nem kezdődött el a PKE-n a tanév. Bartók március 25-i születésének 140. évfordulóját ünnepeljük tehát idén továbbra is, de tegyük hozzá, a zongoraest másnapján, szeptember 26-án volt halálának 76. évfordulója.