Záróhangversennyel ért véget a kántorképző tanfolyam Váradon

Ciucur Losonczi Antonius

A 42. zsoltár mind a tizenkét versét felolvasta Dénes István-Lukács esperes, aki igehirdetésében úgy fogalmazott: a zsoltár a megoldást hozza el számunkra, ami nem más, mint az Isten-közelség, a templom, a gyülekezet, az együtt éneklés és imádkozás – ezért nagyon fontos, hogy legyenek jól képzett kántorok. Megjegyezte: a 42. a református énekeskönyv talán legtöbbször énekelt zsoltárja, úgymond egy nagy klasszikus, örök kedvenc, mely egy statisztikai kimutatás szerint benne van a „Top 3-ban”. Évezredeken keresztül, akiknek kórusvezetőként feladatuk volt, megőrizték és nagy kedvvel énekelték, mert dallamos, és a szövege tanít mindenkit, nemzedékről nemzedékre. Emiatt is örül annak, hogy az idei kántortanfolyam résztvevői sokat gyakorolták, és valószínűleg nemcsak a szakmai szempontból fontos órákon vették elő, hanem a baráti együttlétek, beszélgetések alkalmával is. Mert lehet, hogy napjainkban már nem zsoltárokat éneklünk munkavégzés közben, vagy nem ezek szólnak a rádióban, mégis kiállták az idők próbáit, fennmaradtak és nem felejtődtek el, mint a tiszavirág életű slágerek. Azért, mert a szerzőik megénekelték a mindennapjaikat, és sok mindent ki lehet hallani a dallamokból. Nemcsak örömöt, hanem a lélek fájdalmait is, a keserűséget és a csüggedést, hiszen az Istennel járó ember is kerülhet nehéz helyzetbe, neki se problémamentes az élete. De ő ilyenkor sem panaszként mondja el siralmait, hanem azért tárulkozik ki, mert vágyik Isten közelébe – mint szarvas kívánkozik a hűs forráshoz, úgy szomjazik a lelke Istenre. Ahogy a 42. zsoltár szerzője, úgy merjünk, tudjunk és akarjunk tehát mi is Istenhez menekülni, hogy útkereséseink közepette mutassa meg számunkra a helyes irányt – tanácsolta a tiszteletes.

A továbbiakban Orosz Otília tanfolyamvezető felidézte, hogy az elmúlt három hétben a 20 résztvevő csoportonként 50 éneket tanult, és sokféle tantárgyat. Egy év kihagyás után mindenki nagyon várta a képzést, már januárban záporozni kezdtek a kérdések, hogy mikor szervezik meg ismét. Nemcsak a Partiumból, hanem a Szilágyságból és Máramarosból is voltak jelentkezők. Sok fiatal csatlakozott, még egy anya-lánya páros is, ami az utánpótlás szempontjából lényeges. Reggeltől estig folyt az intenzív munka, de azért, mint mindig, alternatív programok is voltak. Bár nem várt események néha közbejöttek, mégis alapvetően zökkenőmentesen zajlott minden tevékenység, barátságok szövődtek és Csűry István püspök is meglátogatta őket.