Fogadalmi triduummal készülnek a nagyböjti időszakra Nagyvárad-Újvároson

Ciucur Losonczi Antonius

Homíliájában Pálos István, a székesegyházi főplébánia lelkésze úgy fogalmazott: az ember számára a legnagyobb rossz nem a betegség, hanem a bűn. A betegség csak kényelmetlenséget okoz a testi létben, esetleg végső soron halált, viszont a bűn útja a kárhozatba vezethet. A triduummal a jelenlevők őseik nyomdokába lépnek, amikor három napon készülnek a nagyböjtre, és a megváltás csodálatos művének a megünneplésére. Természetesen a bűn az utunkba áll, érezzük, hogy az Úrjézus mérhetetlen szeretetének a megnyilvánulásait nem hagyhatjuk szó nélkül. Ezért a szívünket, a lelkünket tisztán, bűn nélkül akarjuk odaajándékozni neki, hogy aztán minket birtokba véve, rajtunk keresztül folytassa a megváltás művét a világban.

Érdekes lenne végigkísérni a bűn történetét az emberiség történelmében vagy a művészetekben. Valahol olvasható, hogy a csodálatosan szép görög szobrokban a harmonikus formák ellenére is kimondhatatlan bánat ül. A görög tragédiák ugyanis a meg nem váltott ember tragédiái, mivel nincs bennük megtisztulás, feloldódás. A bűn, még a legkisebb vagy az akaratlanul elkövetett is, szükségszerűen kivívja a sorsot, a végzetet, ezért ezek a drámák az európai ember számára elviselhetetlenül nyomasztóak tudnak lenni. Azonban, mielőtt még teljesen kétségbe esnénk, tudnunk kell, hogy mi nem vagyunk egyedül a világ kísértései és a bűn elleni harcban, hiszen Krisztus velünk van, aki azt is kijelentette, hogy „nálam nélkül semmit se tehettek”.

Kulturális eltévelyedései következtében az ember azt gondolta, hogy alaptermészetéből kifolyólag erkölcsösen cselekszik. Az egyház elismeri azt, hogy az ember eredendően jó a teremtésben, viszont ott egy korlát, amit a keresztény hagyomány áteredő bűnnek nevez, mely lebontotta azt az eredendő jót, ami bennünk az értékes cselekedetekre képes, és amely az embert Isten felé fordítja. Már nem annyira képes a megismert jót mindig végrehajtani – benne van ugyan a belső erő, de egzisztenciálisan sebzett, és ezért hajlamos a tévelygésre, a bűnre, a botlásokra. A bűn következtében az ember körülményei is megváltoztak, értelme elhomályosult, és akarata rosszra hajló lett. Már nem olyan világos számára, hogy mi a jó és mi a rossz – hangsúlyozta a tisztelendő.

Pálos atya szerint ugyanakkor az ember kulturális eltévelyedésének szép keresztmetszete az az 1950-ben megjelent, 1951-ben Nobel-díjat kapott regény, melynek címe Barabás, szerzője pedig a svéd Pär Fabian Lagerkvist. A történetet ismerjük, az erőszakos, köztörvényes bűnözőt és gyilkost halálra ítélik, de a számára ismeretlen Názáreti Jézus miatt megmenekül. És ezt ő nem érti. Igyekszik kikutatni, rájönni arra, hogy milyen is az ő szabad élete, mely eléggé vad és minden erőszakra hajlamos, és amivel már eddig is hírnevet szerzett magának a világban. Nem tudja felfogni, hogy ki ez a Krisztus, és miért függ az ő független élete ettől a mérhetetlen szeretettől. Barabás nem más, mint az ember általában, aki megszabadul a haláltól Jézus által, de nem érti. Meg akarja érteni, de sohasem fogja felfogni. Keres, kutat, töpreng, de sohasem fog megtérni. Barabás, a főhős valójában az európai ember szimbóluma, aki elfogadja a kereszténységet, mint olyan értékek hordozóját, amelynek a kultúráját ráerőszakolták a világra, de hinni már nem tud Krisztusban. „A tudás azonban nem elég, csak a Krisztus igéje szerinti élet, mindannak a tettekre váltása, amit ő tanított nekünk, hogy üdvösségre jussunk!” – figyelmeztetett a tisztelendő.

A szentmise főcelebránsa Kóhr Balázs ny. plébános-kanonok volt, a közreműködőknek Pék Sándor váradújvárosi esperes-plébános mondott köszönetet. A liturgia zenei szolgálatát Kribus Mónika kántor és a Halmos László Kórus látta el.

A szerző felvétele