„A szeretet legyen mindennapjaink vezérgondolata!”

Ciucur Losonczi Antonius

Kedd délután a református egyház volt a virtuális házigazda, a váradolaszi templomból Dénes István Lukács és Nacsádiné Csuka Melinda lelkipásztorok üdvözöltek mindenkit, kiemelve azt, hogy a személyes találkozások ugyan az idén elmaradnak, viszont az internetnek köszönhetően a közös imádkozási lehetőségek és igehallgatások nem.

Szószéki beszédében Nacsádiné Csuka Melinda hangsúlyozta: ha volt, van és lesz valaha nagy szüksége az egész teremtett világnak az imádságra és az isteni szeretetre, illetve ennek megélésére, akkor azok ezek a mostani vészterhes idők, amikor sokunknak az ajkáról elhangzik el az a kiáltás, akár naponta többször is, hogy „segíts, Uram, segíts!”. Ugyanakkor mindannyian tudjuk és érezzük, hogy mennyire veszélyes vállalkozás a szeretetről beszélni, de prédikálni is, noha egy örökzöld téma. Nincs azonban még egy olyan szava az emberiségnek, mellyel annyiszor visszaélt volna, mint a szeretettel, vagy tévesztette volna össze mással, például a birtoklás vágyával, az ösztönei késztetésével vagy éppen az áruló Júdás-csókkal. Akik ma azt mondják egymásnak: de szeretlek téged!, másnap egymás torkának is tudnak esni, és még a szeretet szó értelmét is eltorzítottuk, az ajkunkra vesszük anélkül, hogy elgondolkodnánk az igazi tartalmáról. Hamis állításnak viszont az igazi és hiteles tett az ellenszere, mert a szeretet kölcsönöz egyedül értelmet mindannak, ami nélkül semmi a létünk.

Az embert a szeretet élteti – idézte Lev Tolsztojt a lelkész, majd hozzátette: János evangélista szerint Isten maga a szeretet. És az ő legnagyobb ajándéka az volt számunkra, hogy egyszülött fiát adta miértünk, hogy a szeretete szétáradjon szerte a világban. Nem mondott le rólunk, mert neki kell ez a „lelki munkaterület” – az ember. Nem az a szeretet tehát, ahogy mi szeretjük Istent (hiszen a fia számára nem volt hely a földön, amikor közénk jött), hanem ahogyan ő szeret bennünket, mindenkit kivétel nélkül, nincs kizárva senki sem a látószögéből.

A mi szeretetünk mindig feltételekhez van kötve, Isten azonban előítéletek nélkül szeret bennünket, úgy, amilyenek vagyunk, méltatlanul, elesetten, bűnösen és hitetlenül. Az ő szeretete magasabb rendű, mivel egy megelőző szeretet, érdek nélküli és önzetlen, nem múlik el soha. Isten áldozó és szolgáló, és ebben teljesedik ki az ő szeretete, hiszen a saját életét adta nem önmagáért, hanem mindenkiért. Az ő szeretete megfizethetetlen, és ha ő olyan nagyon szeret minket, akkor mi is hasonlóan kell szeressük egymást – ez Isten szeretetének igazi próbatétele. Ahogy ő előbb szeretett minket, úgy kell mi is szeressük előbb embertársainkat. A felebaráti szeretet tehát nem más, mint az istentisztelet folytatása a mindennapjainkban, a templomon kívül. Mindig a mi szeretetünk tegye meg az első lépést, akár viszonozva lesz, akár nem, hiszen más, jobb, új emberekké leszünk a szeretetünk kimutatása és gyakorlása által – tanácsolta a lelkésznő.

A zenei szolgálatot Jakó Sándor kántor látta el, azok az énekek és orgonajátékok csendültek fel, melyeket a gyülekezet igényelt a tavalyi kijárási tilalom idején.

Borítóképünkön: Nacsádiné Csuka Melinda