Utolsó útjára kísérték Pásztai Ottót

Ciucur Losonczi Antonius

Fodor József általános helynök gyászbeszédében úgy fogalmazott: sok-sok ismert és rejtett kincs van, melyeket felfedezhetünk a 91 éves korában eltávozott Pásztai Ottó életében. Csodálatos tehetség, karizmatikus egyéniség volt, aki a szívtől-szívig terjedő, éltető és vidámító szeretetvallomást hirdette a világban. A Mécs László premontrei papköltő által leírt „aranyhidat” építette ő is több mint kilenc évtizeden át, elsősorban a számára legdrágább ajándékban, amit a Jóistentől kapott, a családjában. A felesége, a gyermekei és a rokonság között, mert tudta, hogy ahol az Úristen kisarjasztotta az élet fáját a kert közepén, őt ott virágzó fának helyezte el. És most, mi gyászolók tanúi vagyunk sajnos ezen életfa kidőlésének.

Viruló szép fa volt, mert széppé tette ereje, munkabírása, példás élete, családja iránti hűsége és szeretete, vallásossága, becsületessége, népéhez való ragaszkodása. Kidőlt ugyan ez az életfa, de nem kivágták, hanem hitünk szerint átültették, az égi paradicsomba, a „folyóvíz mellé”, ahol lombja örökké zöldelni fog. És szárazság idején nem kell többé aggódnia, mert nem szűnik majd meg soha gyümölcsöt teremni. „Drága jó testvérünk, elnök úr, Ottó bátyánk! Kilencvenegy évvel a váladon, indulj haza a mennyei otthonba. Az Úr jutalmazzon meg téged azzal a boldogsággal, amelyről azt olvassuk: szem nem látta, fül nem hallotta, emberértelem fel nem fogta, amit Isten az őt szeretők számára készített”- zárta szavait a vikárius.

Az öregdiáktársak nevében Vonház Antal búcsúzott, kiemelve azt, hogy egy nagybetűs ember ment el, akit nehéz úgy jellemezni, hogy valami jót ne hagyjunk ki a tulajdonságai közül. 1929. július 8-án született Nagyváradon, és nagyon szerette a szülővárosát, egész életében jól érezte itt magát. Iskolai éveinek legmeghatározóbb részét a Premontrei Főgimnáziumban töltötte. Sokoldalú tevékenységet folytatott, különböző sportágakat űzött, önképzőköröknek és az énekkarnak is tagja volt. A nagyon komoly szakmai tudással rendelkező tanárok rá is hatással voltak, meghatározták az életfelfogását, a jövőbe vetett hitét.

Az eszmék, melyekkel felvérteződött, vezették őt az élete forgatagában, bebizonyítva a premontrei szellemiségű nevelés hatékonyságát. A munkahelyén megbecsült szakemberként foglalkozott a beosztottjai, illetve kollegái társadalmi életével is. 1990 után egy új korszak kezdődött az életében, tele újabb aktivitásokkal és megvalósításokkal, melyek csúcsteljesítménye a Premontrei Öregdiákok Egyesületének a megalapítása 1994-ben, melyet haláláig vezetett. Emellett számos más civil szervezetben is vállalt szerepet, működött közre. „Nekünk, öregdiákoknak mindig is egy vezéregyéniség és példakép volt, és marad ezután is!”- nyomatékosította az egyesület titkára. Meleg Vilmos színművész az elhunyt kedvenc versét (Áprily Lajos: Kis fenyőfa) szavalta, majd a gyászmenet elindult a sír felé.

Borítóképünkön: Utolsó földi útjára kísérték az elmúlt péntek délután a váradi Rulikowszki temetőben Pásztai Ottó polihisztort