Egy szociológus a parlamentben. Hatos a Churchill–Brătianu–Maniu tengelyen

ERDON: – Ön az a jelölt, aki az utolsó száz méteren jelent meg a PNL parlamenti képviselőjelölti listáján. A szenátusi lista második helyén szerepel, amely csak félig minősül támogathatónak a Bihar megyei PNL részéről. Hogyan kell értelmezniük a Bihar megyeieknek az Ön megjelenését a PNL parlamenti listáján?

ADRIAN HATOS: A bihariak meg kell értsék a Bihar megyei PNL-vezetés óhaját, miszerint meg kell újítani a PNL képviselőinek sorát a parlamentben olyan személyekkel, akik egyrészt bizonyították közérdekű elkötelezettségüket, másrészt szakértői Bihar megye és Románia bizonyos kulcsfontosságú területeinek. Kiválasztásom örömmel töltött el, ugyanakkor tartózkodó is vagyok, figyelembe véve azt a felelősséget, amely Románia Parlamentjének a szenátori tisztségével jár.

– Amennyire tudom, eddig nem vett rész a politikai életben. Mi késztette arra, hogy közeledjen a PNL-hez?

A. H.: Így van, nem voltam a párt tagja. De még egyetemista korom óta szimpatizálok a PNL-vel, és tanulmányaim során elég sokat olvastam a liberális gondolkodókról. Az értéktani semlegesség és objektivitás (a szociológiai tevékenységhez szükséges – szerk. megj.) azonban arra köteleztek, hogy tartsam magam távol a politikai pártoskodástól. Másrészt, a demokrácia egy mindennapi referendum. Szükséges, hogy mindenki részt vegyen benne, és a szociológus se maradhat távol, amikor megteheti a különbséget. Pillanatnyilag nem tudtam visszautasítani a PNL ajánlatát, amiben felkértek, hogy képviseljem a pártot a 2020-as parlamenti választásokon. Az érveim némiképp erkölcsi vonatkozásúak. A polgári felelősségről szóló beszélgetéseink alkalmával mindig elmondjuk, hogy nekünk is be kell kapcsolódnunk. Ha mások úgy ítélik, hogy hozzájárulhatok Románia helyesebb kormányzásához, nem utasíthatom vissza a felkérést. Akkor az ellenkezőjét tenném annak, amit én kérek másoktól, hogy vegyenek részt a civil szervezetek munkájában vagy a tiltakozásokban, amikor például a demokrácia elleni támadásokat kellene szóvá tenni. A politika az egyik eszköze annak, hogy a polgárok hallassák hangjukat.

– Visszatekintve Románia politikai színterére az évek távlatában, melyek azon mozzanatok, határozatok vagy események, amelyek a legnagyobb csalódást okozták Önnek?

A. H.: Az első ilyen mozzanat 1990 januárjában volt, amikor Iliescu bejelentette, hogy a Nemzeti Megmentési Front (FSN) pártként fog szerepelni a választásokon. A mi elképzelésünk tulajdonképpen az volt, hogy a FSN csak előkészíti a szabad választásokat Romániában. Azt hiszem, sokaknak csalódást okozott ez, és megmutatta, hogy mi a FSN igazi szándéka. Sokan megvilágosodtak akkor…

Sok negatív mozzanat volt még. Például a Román Demokratikus Konvent (CDR) 1996–1999 hanyatlása és bukása, amely csúcspontját Radu Vasile furcsa kormányzása alatt érte meg, amikor a román állam nem tudta megfékezni a jogállam elleni erőszakos megnyilvánulásokat.

Aztán következett a 2000-es elnökválasztás, amikor a jobboldal szavazatai irracionálisan el lettek osztva Stolojan és Isărescu között. Így jutottunk el oda, hogy megválasszuk Iliescut a második fordulóban. Azonban 2004-ben, amikor Năstase elvesztette a választásokat, nagy örvendezés volt, azt el kell ismernem.

Örömteli pillanatok is voltak, például a NATO-hoz és az Európai Unióhoz való csatlakozásunk. Visszatérve a boldogtalan percekhez, egy nagy csalódás volt a Szociálliberális Unió megalakulása is, amely egy ideológiailag teljesen természetellenes koalíció volt egy jobb-közép és egy baloldali párt között.

– Mint állampolgár, hogyan értékeli Románia Parlamentjének tevékenységét?

A. H.: Románia Parlamentjének tevékenységéről torz kép alakult ki és ez valahol logikus, hogy így alakult, miután a pártok mindig megtámadják egymást. Ezen kívül a parlamenti tevékenység a politikai pártok leglátványosabb része. Valójában a parlamentben a televízióban látott pártok közti vitákon és támadásokon kívül egyéb is történik. A kezdeményezéseken dolgoznak és a törvényeket vitatják, aztán kivonulnak terepre is, működik a nyilvános kommunikáció. De, figyelembe véve a parlament és a politikum negatív megítélését, szükséges, hogy az elkövetkező mandátumokban hozzájáruljunk a parlament jobb megítéléséhez.

– Létezik az Ön számára egy kortárs példakép vagy egy történelmi iránymutató személyiség?

A. H.: El kell ismernem, hogy kedvelem a Winston Churchillről kialakult képet, ahogyan az kitűnik egyes tanúvallomásokból. Művelt és bátor politikus volt, egy meggyőződéses demokrata és született vezető. Képes volt egymaga döntéseket hozni országa érdekében, még ha látszólag kockázatosak is voltak ezek, olyan időben, amikor senki nem volt hajlandó politikai karrierjét félretéve döntéseiért felvállalni a felelősséget. Ezeken túl, bár nagyban részt vett a politikai életben, amikor ideiglenesen abbahagyta politikai tevékenységét és íróként működött a két világháború között, fényesen megélt abból a jogdíjból, amit az első világháborúról írt könyvéért kapott. Tehát sikeres íróként is ismert.

Ilyen, hozzá hasonló személyiség, aki a mai román politikusoknak is példaképül szolgálhat, az Alexandru Ioan Cuza és Ion I.C. Brătianu. Ami a román politikát illeti, nem hagyhatjuk ki a sorból Iuliu Maniut. Méltóságteljes, bátor személyisége volt a román történelem egyik legnehezebb fejezetének.

– Milyen célokat tűz ki maga elé egy szociológus, egyetemi előadótanár, amelyeket Románia Szenátusában el szeretne érni?

A. H.: Szeretnék elsősorban az oktatás gondjaival foglalkozni, mivel a szakterületem az oktatásszociológia és oktatáspolitika. Egyébként nyolc éve tevékenykedem a tanügyminisztérium tanácsadó testületeiben. 2012 óta tagja vagyok az Országos Felsőoktatási Statisztikai és Előrejelzési Tanácsnak, 2016 óta pedig az Egyetemi Diplomákat és Tanúsítványokat Igazoló Országos Tanács (CNATDCU) szociológiai, közigazgatási tudományok és kommunikációs bizottságának.

– Pontosabban?

A. H.: Célom, hogy az oktatáspolitika konkrét adatokon és kutatásokon alapuljon, és hogy a Romániában és világszinten végzett minőségi kutatásokat hasznosítsuk az oktatás terén. A legfontosabb azonban, hogy javítsunk a tanügyi törvényen és az oktatásigazgatáson, hogy jelentősen csökkenjenek a tanügyi téren tapasztalható óriási veszteségek.

– Milyen veszteségekre gondol?

A. H.: Közel 16 százalék az iskolaelhagyási arány és 44-45 százalék a funkcionális analfabetizmus a 15 éves korúak körében. Ez egy gyengén képzett munkaerőt, a hiányzó humánerőforrás miatti gyenge befektetéseket, jelenlegi és jövendő szociális problémákat és a népesség jó részének lecsökkent életszínvonalát jelenti.

Szeretnék hozzájárulni a vonatkozó jogszabályok javításához, hogy az egyetemek harmadik küldetése megerősödjön, ami a közösségek társadalmi és gazdasági fejlődéséhez való hozzájárulás. Hagyományosan az egyetemeknek két küldetése van: a művelt elit új generációjának a képzése, valamint a kutatás. Az utóbbi időben azonban helyi és regionális szinten is gondokba ütközik ez a hozzájárulás. Az egyetemek szakképzett, innovációra, fejlesztésre és kommunikációra kész intézmények, ekképpen képesek fellendíteni a gazdasági növekedést és előállítani a hozzáadott értéket a közösség számára, amelynek szolgálatában állnak. Nem elhanyagolható a tehetséges fiatalok visszatartására kifejtett hatás sem, ami egy erős egyetem sajátossága.

– Căuș professzor képviselőjelölttel együtt ugyanakkor képviselik a Nagyváradi Egyetemet. A parlamenti képviselőség nem összeférhetetlen az oktatói tisztséggel. Mit gondol, hogyan befolyásolja majd új tisztsége a tanügyi karrierjét, és melyik a legnagyobb kérdés, amely felmerül Önben képviselői rátermettségének bizonyítását illetően?

A. H.: Tudományos tevékenységem várhatóan lecsökken majd parlamenti ténykedésem idején. Ami az óraadói munkámat és a doktoranduszok felkészítését illeti, úgy hiszem, hogy ez továbbra is gond nélkül, jó feltételek mellett folyhat, annál is inkább, mivel az utóbbi időben volt alkalmunk hozzászokni a digitális eszközökhöz.

– Mi az, ami Románia állampolgáraként Önt a legjobban aggasztja?

A. H.: Az egyik geopolitikai vonatkozású, amely szerint egyrészt Románia nemzetbiztonsága fenyegetve lenne az Európai Unió vagy a NATO felbomlása esetén, másrészt Keleten növekvő agresszió tapasztalható.

A másik nagy félelmem a Romániában tapasztalható gazdasági és társadalmi megosztottság elmélyülése, másrészt a társadalom összetartó erejének felgyorsuló gyengülése. Feltétlenül szükséges, hogy a politikai elit hozzájáruljon a középosztály megerősítéséhez. A társadalom kohéziójának megőrzése és megerősítése az oktatáspolitika része. Egy egységes Románia nem engedheti meg magának, hogy egyes régiói és települései, népessége egyes kategóriái szegénységben, a társadalom perifériáján éljenek.

– Gondolja, hogy ha meg lesz választva, könnyebben megtalálja a válaszokat?

A. H.: Úgy hiszem, hogy könnyebben megtalálom majd azokat az eszközöket, amelyek segítenek elkerülni az effajta veszélyeket.

– Globális szinten rendkívül mozgalmas időszakot élünk. Azt kérdeztem fentebb, mi az, ami szociológusként és Románia állampolgáraként a legjobban aggasztja Önt. De európaiként, világpolgárként mik azok, amik a legjobban foglalkoztatják?

A. H.: Egyrészt azok, amelyeket az egész világ észlel: a háború utáni világrend felbomlása és a globális konfliktusok lehetősége. Aztán a világszinten tapasztalt egyenlőtlenségek, amelyek nem geopolitikai jellegűek, hanem a nagy demokráciák belső problémái, és amelyek egyre sebezhetőbbé teszik ezeket a kívülről jövő kihívások előtt. Lásd az amerikai történéseket vagy az Európai Unió esetét.

Hozzáteszem az ún. 4.0-es ipari forradalmat, amely hatalmas potenciállal rendelkezik az egész bolygó számára, de amelyet lehet, hogy nem tudnánk kellőképpen értékesíteni, így a hatalom és a jólét globális elosztása a jövőben olyan változásokat szenvedhet, amelyeknek egyesek a vesztesei lehetnek. Ahhoz, hogy mi ne legyünk vesztesek, masszív befektetéseket kell eszközölnünk a mindenki számára elérhető tisztességes és minőségi oktatásba és digitalizálásba.

Ezt a cikket a Bihar megyei PNL megbízásából az Inform Media Press Kft. közölte, megbízói kódszám: 11200025.

Választási reklám, CH 11017