Tíz projekttel kezdett, negyvenegyet ad át

Pap István

Amikor négy évvel ezelőtt Pásztor Sándor lett a megyei tanács elnöke, tíz kivitelezés alatt álló projektet vett át elődjétől, a liberális Cornel Popától: ezek között volt hat útfelújítás, továbbá a megyében lévő régi hulladéktárolók befedésének a projektje, hegyi mentőket képző központ létrehozása svájci segítséggel, útépítés a Erdélyi-szigethegységben, és a mezőtelegdi ipari park létrehozásának a terve; e két utóbbi projekt még igencsak kezdeti fázisban volt. Ezeket is beszámítva hetvenhat projektje volt a Bihar Megyei Tanácsnak a most lezáruló ciklusban. Ezek között van huszonnégy olyan elképzelés, amelyeket Pásztor Sándor mandátuma alatt kezdtek el és fejeztek is be, és van további negyvenegy projekt, amelyek megvalósítása a most lezáruló ciklusban kezdődött el, és amelyek befejezése Pásztor Sándor utódjára, Ilie Bolojanra vár.

Pásztor Sándor megítélése szerint a most lezáruló mandátum egyik legjelentősebb megvalósítása a váradi reptér új termináljának a megépítése volt. Ennek kapcsán a következőket mondta: „A nagyváradi repteret úgy vettük át, hogy már befejeződött a leszállópálya bővítése, és mi hoztunk nemzetközi járatokat, továbbá az egyik fő projektünk volt egy új terminál építése 6,5 millió euróból”. Majd hozzátette: „Késett ugyan a munkálat befejezése, de meg is bírságoltuk három millió lejre a kivitelezőt, ami elvitte minden profitját, ellenben a váradi reptér kapott egy ultramodern terminált. Minden feltétel adva van tehát ahhoz, hogy nemzetközi járatok üzemeljenek a váradi reptérről, kivéve egyet: az évi 4-500 ezres utasszámot, ami előfeltétele annak, hogy a nemzetközi járatokat gazdaságosan működtessék. Most adódott ideiglenes lehetőség azáltal, hogy az Európai Unió segíti a légitársaságokat a járvány idején, és Nagyvárad megnyert egymillió eurót erre a célra, de ez tart amíg tart, utána azonban vissza kell térni a gazdasági szempontokra.”

Szintén jelentős megvalósításnak tartja, hogy sikerült tető alá hozni a megyében az új, négyfrakciós szelektív hulladékgyűjtési rendszert. Ebből a rendszerből Nagyvárad kivált, mondván, hogy jobban csinálja ezt, de csak háromfrakciós hulladékgyűjtésre hirdetett közbeszerzési eljárást, és most korrigálja ezt a hibát, emlékeztetett Pásztor Sándor. Elmondta azt is, hogy mandátuma alatt megközelítőleg négyszáz kilométer utat sikerült leaszfaltozni a megyében, ez ugrásszerű fejlődés a korábbi évek gyakorlatához képest. „Ebben a mandátumban sikerült első ízben községi utak felújítására is pénzt kiutalni a megyei költségvetésből, amiért támadtak minket az első években, mert a liberálisok szerint túl sok pénz ment a magyar önkormányzatoknak” – idézte fel Pásztor Sándor.

Összehasonlítások

A tanácselnök munkatársai kimutatást is készítettek arról, hogy a Pásztor Sándor vezette megyei tanács mandátumának első három évében mennyi pénzt költöttek beruházásokra, és az eredményeket összehasonlították az előző két mandátum, tehát a Radu Ţîrle és Cornel Popa nevével fémjelzett ciklusok teljesítményével. Radu Ţîrle tanácselnök idején (2008-2012 között) átlagban évi 9,41 százalék volt a befektetésekre fordított összeg a megyei tanács költségvetéséből, Cornel Popa idején (2012-2016) ez az átlag négy évre lebontva 16,63 százalék volt, „míg az én mandátumom első három évében 17,87 százalék volt, de ez meg fogja közelíteni a húsz százalékot, miután véglegesítik az idei évre vonatkozó adatokat is. Ez pénzösszegekben azt jelenti, hogy míg Radu Ţîrle idején átlagban évi 23,3 millió lejt költöttek beruházásokra, Cornel Popa irányítása alatt ez 67,8 millió lejes éves költség volt átlagban, az én mandátumom első három évében pedig átlagban 73 millió lejt költöttünk. A beruházások tekintetében vannak olyan területek, főként a kultúra és az oktatás, amelyeken kiugró a most leköszönő tanács teljesítménye az előző kettőhöz képest” – fogalmazott.

Kultúra

Kulturális beruházásokra Radu Ţîrle idején éves átlagban mindössze 66 ezer lejt költöttek, Cornel Popa ideje alatt valamivel több mint egymillió lejt fektettek be a kultúrába, míg a 2016–2019 időszakban 5,4 millió lej volt az az éves átlag. „Csak a Körösvidéki Múzeum felújítására tízmillió eurót költöttünk az elmúlt négy évben. Amikor idejöttem, már vagy tíz éve állt a múzeum ügye, ezért az egyik első döntésem az volt, hogy azonnal beindítottuk az egykori hadapródiskola felújítását. Azt ígértem, hogy uniós finanszírozást szerzünk rá, és két forrásból is sikerült támogatást nyerni”. További jelentős beruházások történtek a váradi színházban. „A forgószínpad és a modern fény- és hangtechnika egymillió euróba került. Az épület tetőszerkezetét most alakítjuk át, és most szerezzük meg a tűzvédelmi engedélyt is, ugyanis a színház húsz éve tűzvédelmi engedély nélkül működik. Egy csomó követelmény van: a Majomsziget alá generátorokat és víztárolót kellett beépítsünk, a színház padlásterét át kell alakítani, oltóberendezéseket kell beszerezni. Ugyanebbe a kategóriába tartozik az Ady Múzeum épületének és magának a kiállítási anyagnak a megújítása, a Filharmónia épületének a felújítása, mely hamarosan befejeződik, illetve Váradvelencén EU-s pénzből fontos közösségi tér épül a váradi magyarság számára. Az új vezetés nem hiszem, hogy felvállalja majd az effajta a költségeket, hanem megpróbálja majd áttolni állami szintre, ezzel párhuzamosan megpróbálják majd erősen karcsúsítani ezeknek az intézményeknek a szerkezeti felépítését” – fogalmazott Pásztor Sándor.

Tanügy

A leköszönő tanácselnök felhívta a figyelmet arra, hogy hatalmas ugrás van a tanügyi beruházások terén is a korábbi ciklushoz képest. „Olyan nagy volumenű projektre sikerült uniós finanszírozást megnyerni, mint az integrált kampusz, ahova bevisszük majd a jelenleg a városban szétszórtan működő speciális oktatási intézményeket. Próbáltuk segíteni azokat az iskolákat is, amelyek nem a megyei tanács alárendeltségébe tartoznak. Az Ady Endre, a Szent László és a Szacsvay-iskolákra utalok, ez utóbbi tanintézménynek egy épületet adtunk át a Körös (Vladimirescu) utcán. A megyében minden város kapott a tavaly százezer eurót iskolafejlesztésre, felújításra. Szintén jelentős költségeket tesznek ki a befektetés-ösztönző beruházásaink, ezek közé tartozik a megye kilenc városában a tanmedence-építési projekt” – sorolta Pásztor Sándor

Infrastruktúra

A Bihar Megyei Tanács jelenleg futó projektjei közül az egyik legnagyobb az Erdélyi-szigethegység útfejlesztési programja, melyet Bihar további négy megyével összefogásban valósít meg, és amely beruházásra a Bihar megyei Tanács harminc millió eurós támogatást nyert; a projekt Bihar megyei része több mint ötven százalékban már meg is valósult. „Megvan az út Magyarremetétől Kolozs megye határáig, két héten belül rákerül a kopóréteg az útra Biharfüredig. Van egy nagyon nehéz középső szakasz Biharfüred és Jádremete között, de ez a munkálat is sínen van. A Nagyszalonta és Tenke közti út felújítását is betettük ebbe a projektbe, mert az a koncepció, hogy bejön a turista Nagyszalontánál, fel tud menni a Szigethegységbe, onnan pedig Kolozs megyén át mehet Beszterce vagy Szatmár megye felé” – mondja.

Stratégiai siker

A leköszönő tanácselnök komoly megvalósításnak tartja azt, hogy sikerült módosítani a megye stratégiai projektjét a Románia–Magyarország Határon Átnyúló Fejlesztési Programban (RO-HU). „Amikor átvettem a tanács irányítását, a megye stratégiai projektje egy pár kilométeres út építése volt Vaskoh és az Arad megyei Menyháza között. Ebből lett aztán az egész megyét átfogó egészségügyi projekt, melynek keretében a megye minden városa modern röntgenberendezést és ekográfkészüléket kap, modern adatátviteli egységeket szerelünk fel az egészségügyi intézményekbe, a váradi onkológia is fejleszthet, a hegyimentő-szolgálat pedig drónokat és hegyi mentőkocsikat kap. Az egészségügyi intézmények kommunikációs eszközeit összekötjük Berettyóújfaluval és Debrecennel és egy-két éven belül olyan egységes kommunikációs rendszer lesz a hegytetőtől Debrecenig, hogy pillanatok alatt el lehet majd dönteni azt, hogy egy baleset áldozatait Debrecenbe vigyék-e vagy Nagyváradra. Az onkológiai rész már meg van hirdetve: Nagyszalontán, Élesden, Belényesben, Margittán várják a gépeket, a hegyi mentőknek megvettük a felszereléseket és a gépjárműveket, most tendereztetik a hegyimentő-állomás építését. Szóval egy útépítést cseréltünk ki egy koncepcióval” – sorolta a részleteket Pásztor Sándor.

Kudarcok

Természetesen kudarcok is érték a tanács vezetőjét mandátuma idején, amit így idéz fel. „Volt egy elképzelésem arról, hogy építsünk bicikliutakat a Hegyközben, valamint egy másikat Félixfürdőtől délre, és közben kezdjük el építeni a bicikliutat a Erdélyi-szigethegység felé. De irdatlan drága egy bicikliút építése, egységárban megközelíti egy megyei út felújításának a költségeit. Amikor ezt láttam, elkezdtem a környezetvédelmi minisztérium felé tapogatózni, és már meg is egyeztünk az akkori miniszter asszonnyal, Graţiela Gavrilescuval arról, hogy megvalósítunk egy próbaprojektet, amelyben összekötjük a mi útjainkat a magyarországi hálózattal, de mire nyélbe ütöttük volna a projektet, leváltották a minisztert, a következő tárcavezető pedig már nem foglalkozott ezzel a dologgal. Úgyhogy a bicikliút építésből más projektek lettek, leaszfaltoztuk az egész Hegyközt, az önkormányzatok is azt kérték, hogy inkább utakat aszfaltozzunk.”

Elmondta azt is, hogy kidolgozták ugyan a megyében létesítendő három ipari park projektjét, de elismerte: azt tekintette volna teljes megvalósításnak, ha mára már be is tudták volna népesíteni ezeket. „Ez azért is tölt el rossz érzéssel, mert nem tudom, mi lesz a sorsuk ezeknek a létesítményeknek, ugyanis utódom már pedzegette azt, hogy nem jó helyen vannak ezek az ipari parkok. Holott nekem meggyőződésem, hogy stratégiai helyen vannak: a mezőtelegdi létesítmény a kolozsvári országút mellett, a székelyhídi a leendő debreceni BMW beruházástól légvonalban huszonöt kilométerre, a tamási pedig az autópálya mellett van. Ezek mellett persze Margittán és Belényesben is elkelne egy-egy ipari park, de utóbbi város esetében hiába kértem három éven át a helyi önkormányzatot, hogy adjon egy telket erre a célra, nem adott” – fogalmazott Pásztor Sándor.

Politikai játszmák

A hatékonyabb munkát a politika is hátráltatta, mondja Pásztor Sándor, mert a megyét irányító RMDSZ-PSD-ALDE koalíció csak egyfős többséggel rendelkezett a megyei testületben, egy évig pedig patthelyzet volt, mikor a koalíciónak és a liberális ellenzéknek is ugyanannyi képviselője volt, sőt, az utolsó évben már kisebbségben kormányzott a koalíció. A liberális ellenzék pedig keresztbe tett, ahol tudott, és ahol érdekei úgy kívánták: „A megyei tanácsot folyamatosan akadályozták abban, hogy felújítsa a Nagyszalonta–Tenke utat, méghozzá egy olyan mentalitásbeli hozzáállás miatt, amin szerintem a 21. században egy megyei tanácsos túl kellene lépjen” – fogalmazott Pásztor Sándor. „A PNL-s tanácsosok azt kérték, hogy a megyei tanács ne fektessen be olyan nagyságrendben Nagyszalontán. Az nem számított, hogy a városon túl minden önkormányzat PNL-s vezetés alatt áll, csak Nagyszalonta ne kapjon pénzt. Végül hatalmas háborúk után sikerült meghirdetni a tendert a Nagyszalonta–Tenke útra, most a harmadik fellebbezésnél tartunk, mert most meg így támadják ezt a munkálatot, amit pedig azért lenne fontos megvalósítani, mert egy másik projekt keretében a Tenke és a Belényes közötti útszakaszt újítanánk fel. Ez utóbbi projekt kapcsán persze senkinek nem volt semmilyen kifogása, mert nem ott van Nagyszalonta…”

Mint mondja, a RO-HU program stratégiai projektjét is csak nagyon nagy küzdelmek árán sikerült megváltoztatni, majdnem le is csúsztak a pályázat beadási határidőről. Majd elárulta, hogy többéves akadályoztatás után végre már legalább egy hónapja el lehetne kezdeni az egykori váradi poliklinika felújítását, hiszen megvan a kivitelező, és anyagi fedezet is van a beruházásra, mert a megyei tanács ötven millió lejes kölcsönt vett fel, amiből elkülönített 16 millió lejt a járóbeteg-rendelőintézet felújítására, de mint mondja, Ilie Bolojan folyamatosan hívja, hogy ne kezdjék el ezt a munkálatot.

Hátráltató tényezők

Ám nem csak a helyi politika, hanem az országos döntéshozatal is sokszor nehéz helyzetbe hozta a megyei tanácsot. Ezekből is felidézett Pásztor Sándor egy párat. „Évekkel ezelőtt döntött a kormány arról, hogy a polgármesteri hivatalokban csak szakképzett műépítész töltheti be a főépítészi tisztséget, akinek a fizetése háromezer lej körül mozog. Csakhogy egy képzett építész a magánszektorban ennek a tízszeresét keresi meg. A döntés eredménye tehát az lett, hogy Bihar megyében a százegy önkormányzat közül mindössze hétben van főépítész. Ezért mindent a megye készített, a munkatársak belerokkannak a sok munkába, hiszen ha például Szalacson valaki ki akarja cserélni az ablakot, akkor is be kell jöjjön Nagyváradra engedélyért”. Ráadásul így az illetékek is a megyei főépítészi hivatalhoz folynak be, tehát a helyi önkormányzatok még ettől a bevételtől is elesnek, meséli Pásztor Sándor.

Tömegközlekedés

Kiemelte azt is, hogy a megyei tömegközlekedést szabályozó törvények is folyamatosan változnak. Mint mondja, Bihar megyében vannak olyan útvonalak, amelyeken kifizetődő a közszállítás, és vannak olyanok is, amelyeken nem. „Kifizetődő például Érmihályfalváról Váradra szállítani embereket, de nem rentábilis behajtani Biharvajdáig, hogy onnan behozzák azt az egy-két embert, aki be akar jönni Váradra. Emiatt összehoztunk olyan csomagokat, amelyekben egy jó útvonal mellé betettünk két nem kifizetődőt, és így hirdettük meg a közbeszerzési eljárást, mert csak így tudtuk biztosítani azt, hogy olyan helyeken is legyen közszállítás, ahol amúgy nem lenne. És mikor nagy nehezen ezt összeraktuk, rá egy évre jött a döntés Bukarestből, hogy a megyei tanácsoknak nincs többé hatáskörük a személyszállításban. Nyilvánvaló, hogy a szállítók rögtön kiugranak a nem jövedelmező járatüzemeltetésből. De most, hogy a kormány látta, hogy az egész országban micsoda gondokat okozott ez a döntés, mintegy két hónappal ezelőtt visszakozott, és ismét a megyei tanácsokra bízta a megyei közszállítást” – meséli a nehézségeket a tanácselnök. A kormány mintegy másfél hónappal ezelőtt meghirdette azt is, hogy fizetni kell azoknak a diákoknak a bérletét, akik a megyeközpontba járnak be tanulni. A törvény értelmében a kormány adja a pénzt, a megyei tanács csak folyósítja azt az iskoláknak. „Csakhogy mi a minisztériumtól nem kaptunk pénzt, a megyei tanács pedig saját költségvetéséből nem adhat. Ebből is káosz lett” – összegezte Pásztor Sándor.

De hasonló a helyzet a gyermekvédelmi igazgatóságok finanszírozásával is, melyet fele-fele arányban a megyei önkormányzatok és a kormányzat tartanak fenn. Bihar megye a maga részét már az év elején előirányozta a költségvetésben, de a kormány elmulasztotta befizetni a maga részét, a megyei tanács pedig nem járulhat hozzá több összeggel ennek az intézménynek a fenntartásához, mint amennyi törvény szerint meg van szabva számára. Ugyanez történt az idén a kulturális intézmények finanszírozásával. „Az év elején a kormány ígért nekünk tizenkilenc millió lejt a kulturális intézmények finanszírozására. Mi ezzel az összeggel terveztük meg az idei évi költségvetést, de eltelt három hónap, és a kormány bejelentette, hogy egyszerűen nincs már meg az a 19 millió lej, amit a Bihar megyei kultúrára fordítottak volna, és mi itt maradtunk egy hatalmas lyukkal a költségvetésben. Mindezek ellenére a fizetések napra ki vannak fizetve, úgy adom át a dolgokat, hogy minden működik.”

Pásztor Sándor megjegyezte azt is: „Én a megyei tanács intézményét 164 emberrel vettem át és 173 munkatárssal adom át úgy, hogy a szerkezeti felépítés 190 posztot foglal magában. Tehát az a híresztelés sem igaz, miszerint én felduzzasztottam volna az apparátust”.

Mi lesz?

A Bihar Megyei Tanács alárendeltségébe tartozó intézményekben – színház, filharmónia, gyermekvédelem, speciális oktatás, stb. – összesen mintegy 3200 személy dolgozik, tudatja Pásztor Sándor, aki emlékeztetett arra, hogy a liberálisok azt hangoztatták a kampányban, hogy a megyei tanács költségvetésének a hetven százaléka, azaz évente 45 millió euró megy el a fizetésekre. Ezzel szemben a valóság az, hogy a megyei önkormányzatnak mintegy 100 millió eurós évi költségvetéséből 28,6 millió eurót, azaz a teljes büdzsének mindössze 31 százalékát teszik ki a fizetések. Éppen ezért is tartja aggályosnak azt az elmúlt időszakban sokat hangoztatott tételt, miszerint a megyei tanácsnál és annak alárendelt intézményeiben radikális személyzet- és költségcsökkentésre lesz szükség, mert könnyen meglehet, hogy ez a koncepció azon a téves információn alapszik, hogy a megyei tanácsban a büdzsé hetven százalékát fizetésekre költik. Hozzátette: „Biztosan lehet még karcsúsítani az intézményekben, de a működőképességet jó lenne fenntartani”.

Megtartani

Arra a felvetésünkre, hogy költségcsökkentés címszó alatt összevonhatják-e a magyar és a román színházat, Pásztor Sándor ezt felelte: „Én visszalépésnek tartanám, ha összevonnák a két színházat. A váradi magyar színház a magyarság számára egy sikertörténet, ezért is el kell menni a végsőkig, hogy a két társulat önálló maradjon. Egyébként a kultúrát érintő döntésekhez kétharmados többség kell, és a liberálisoknak nincs kétharmaduk a megyei tanácsban. Mindenesetre a magyar intézmények tekintetében kőkeményen a lábunkra kell állni, és amit eddig elértünk, azt meg kell tartani”.

Végezetül Pásztor Sándor elmondta, hogy visszatér korábbi munkahelyére, a Körösvidéki Vízügyi igazgatósághoz, ahol a műszaki igazgatói tisztséget tölti majd be, politikai színtéren pedig az RMDSZ SZKT tagja. „Ezen felül jelenleg nincs politikai tisztségem, amit tovább kellene vinnem, de meglátjuk, hogy mit hoz a jövő” – zárta szavait Bihar megye leköszönő tanácselnöke